Franz Kafka regényének, az Amerikának színpadi adaptációját mutatja be pénteken a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A valószínűleg befejezetlenül maradt regénynek számos színpadi adaptációja született, a rendező, Michal Dočekal mégis egy vadonatúj, saját adaptációt hozott létre Iva Klestilovával közösen, Vörös István fordításának felhasználásával. Ezt láthatjuk pénteken Kolozsváron. A nagyszínpadra épített stúdiótérben látható előadás a bemutatót követő napon, szombaton is megtekinthető.

 Michal Dočekal nem először rendez a Szamos-parti színházban, két évvel ezelőtt ő vitte színre az Őfelsége pincére voltam című Bohumil Hrabal-regényt. „Azóta nagyon sok minden megváltozott a világban” – mondta a rendező hétfőn, a premiert megelőző sajtótájékoztatón. – Amikor azt mondtuk: háború, azt két évvel ezelőtt még a mi kontinensünkön kívüli, távoli országokra vonatkoztattuk. Azóta egy nagyhatalom annektálta Krímet.”

Az Amerika az emigrációról szól. A főhőst, a 16 éves Karl Rossmann-t elcsábítja házvezetőnője, emiatt családja Prágából az Egyesült Államokba toloncolja. Karl Rossmann amerikai élete a kitaszítottság és otthonkeresés közötti hányattatás története, és ezt a történetet a jelenkori ember mindennél jobban ismeri.

Aki soha nem járt még Amerikában, a filmek egész sorából az is jól ismeri a jelenetet, amikor az Újvilágra érkezők először pillantják meg a Szabadság-szobrot. Csakhogy Kafka regényében az impozáns nőalak nem fáklyát, hanem kardot tart magasba, mint az Utolsó Ítélet istennője – hívta fel a figyelmet Visky András, az előadás dramaturgja. Karl Rossmann ugyanis az ígéret földje helyett egy olyan világba csöppen, ahol a pénz, a szex, az erőszak és a hatalom határozza meg az emberek életét. Végül tagja lesz az Oklahomai Természeti Színháznak, amely valójában világszínház, és az örökkévalóság metaforája is egyben.

A főszerepet Bodolai Balázs alakítja, rajta kívül szinte minden szereplőnek legalább két arca van. Györgyjakab Enikő például két nagyon végletes személyiséget játszik, a rendező szerint nyugodtan oszthatta volna két külön színésznőre is Tereza, valamint Klára alakját, de azzal, hogy egyazon nő játssza el e két figurát,  Dočekal – mint bevallotta – azt akarja kifejezni, hogy „számunkra, férfiak számára a női világ többértelműsége kellő alap arra, hogy soha ne érezzük magunkat biztonságban.”

Kafka akkor született meg Prágában német zsidó szülők gyermekeként, amikor Csehország a  Monarchia része volt. A nemzetiségi kérdést így kettős kisebbségi nézőpontból szemlélte, mondta  a rendező, aki úgy érzi, ezzel az előadással a Vasfüggöny 25 évvel ezelőtti lehullásának is emléket állít.