Először a romániai magyar színházak igazgatói, majd magyarországi vidéki társulatok vezetői osztották meg tapasztalataikat és terveiket Nagyváradon, az Interetnikai Színházi Fesztivál péntek délelőtti szakmai fórumain.

A hallgatóság, de maguk az igazgatók is meglepődve szembesültek azzal pénteken, a Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója által vezetett eszmecserén, hogy milyen ritka és esetleges a kommunikáció a romániai magyar társulatok vezetői között. Czegő Csongor, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója meg is fogalmazta, hogy be kéne vezetni a rendszeres találkozásokat, mondjuk 3 vagy 6 hónaponként, és ki kellene dolgozni egy közös nevezőn alapuló stratégiát.

Az anyagi gondokról, finanszírozásokról, pályázási lehetőségekről folyó bensőséges tapasztalatcserén Szabó K. István a Szigligeti Színház igazgatója azt mondta: ezt a közös stratégiaépítést akadályozza az a körülmény, hogy ahány színház, annyiféle struktúra, annyiféle rendszer, közösségi elvárás, sőt, még a jegyárak között is óriásiak a különbségek: Nagyváradon például egy bemutatós, első árkategóriás jegy 50 lejbe is belekerülhet, máshol általában 16 és 25 lej között igyekeznek tartani a színházak még a bemutatókra eladott jegyek árát is. 

A találkozó második felének meghívottai magyarországi vidéki társulatok, illetve a budapesti RS9 Független Színház vezetője volt. A témafelvezetőt Várszegi Tibor, a jászberényi Malom Film-Színház művészeti vezetője tartotta. Várszegi ismertette azt a tervet, amelyet Benkő Péter Pállal, a celldömölki Soltis Lajos Színház művészével, Dobai Dezsővel, az RS9 Független Színház vezetőjével és Kulcsár Edittel valamint Szász Zsolttal, a debreceni Csokonai Színház munkatársaival együtt dolgoztak ki. Tervük az, hogy létrehozzanak egy színházi hálózatot a Kárpát-medencében, amely fölötte álljon a politikai érdekeknek, illetve az évek előrehaladtával erős érdekvédelmi hálóvá alakuljon.

A Kárpát-medencei Előadóművészek Szövetsége munkacímet viselő hálózatot nem egyesületként képzelik el, hanem egy hierarchiamentes, a térség minden népének előadóművészetit és színházait egyesítő rendszernek, amelynek elsődleges lényege az állandó kommunikáció. Ezért, mondta Dobai Dezső, az első lépés mindneképpen egy hatalmas és nagyon precíz adatbázis kidolgozása lesz, a Kárpát-medence összes kulturális intézményének technikai és személyzeti adottságaival, infrastruktúrájával, produkcióival, utaztathatási feltételeivel.

“Az egyik konkrét elképzelés az, hogy egy lámpaparkot szerezzünk be, ami mobilizálható a társulatok vidéki kiszállásaira, ahol a világosítást e helyi kultúrházak nem tudják megoldani” – részletezte Várszegi Tibor.

A celldömölki színész, Benkő Péter Pál azt mondta, Magyarországon vannak kistelepülések, ahol a kultúrházakat évente két-háromszor nyitják ki évente, és akkor is egyre nívótlanabb, híg szórakoztató műsorokat bemutató “haknibrigádoknak”, akik rombolják a kulturális színvonalat és mélyítik a szakadékot vidék és a magyar főváros között. “Ha lehet ideológiáról beszélni ennek a kezdeményezésnek a kapcsán, az csakis a felfele irányuló minőség ideológiája lehet”, mondta a művész.

A magyarországi társulatvezetők ugyanakkor felkérték az I-FESZT-re összegyűlt erdélyi színházigazgatókat, hogy csatlakozzanak a hálózathoz, amely reményeik szerint néhány éven belül már állandó partnerség kommunikációs és szervezői közege lesz az előadások, alkotó művészek és főleg oktatók, oktatói módszerek cseréjében.