Hagyományosan húsvét másodnapjára nagypénteken festik a tojásokat – legalábbis a kereszténység elterjedése óta; azt megelőzően szintén szokásban volt a tojásajándékozás. A festett és írott tojások jelképrendszere mind a pogány, mind a keresztény hitvilággal kapcsolatban áll. A motívumcsoportok egy része mély vallásosságra utal, de nagyobb részükhöz mágikus funkciók is társulnak.

Tojásajándékozás: mikortól, miért, hogyan

Az élet legáltalánosabb és legősibb jelképe. Mint szakrális tárgy a régi korok halottkultuszának és temetkezési szokásainak egyik legfontosabb eleme is volt (sírba tett tojás, tojás halotti ételként vagy alamizsnaként temetéskor). Krisztus feltámadása után a keresztények számára a tojás Jézus jelképévé vált: amikor egymásnak tojást ajándékoztak húsvét ünnepén, arra emlékeztek, hogy amint a tojásból új élet keletkezik, úgy támadt fel Krisztus is sírjából az emberek megváltására.

Korábban a természet újjáéledése jelentett apropót a tojásajándékozásra. Legények is, ifjú házasok is ajándékoztak tojást. A lány, aki már adhatott tojást a legénynek, ezzel is jelezte, hogy nagyleány lett, lehet neki udvarolni, kész arra, hogy nemsokára ő maga is új élet forrása legyen. Igen: a tojás termékenységszimbólum is, mint ahogy a vízbevetés/öntözés is termékenységvarázsló szokásként született.

A tojás piros színére is többféle magyarázat van. A piros szín szerencsét hoz, óv a betegségtől (húsvét reggelén a mosakodó vízbe piros tojást tettek, hogy egész évben egészségesek és szép pirosarcúak legyenek a lányok) és a tűztől, ugyanakkor a szerelem színe is, és természetesen emlékeztet a vérre – húsvétkor Krisztus vérére, melyből egy legenda szerint ráhullott néhány csepp a Golgota keresztje mellé tett tojásokra. Hagyományosan csak pirosra festették a tojásokat. A festésre és írásra rendszerint nagypénteken került sor, egyrészt mert ez nem számított tiltott munkának, másrészt azt tartották, hogy az ekkor festett/írt tojás nem romlik, nem büdösödik meg hamar.

A tojásdíszítés legrégibb módja a karcolás: a növényi anyagban megfestett tojásra éles szerszámmal – kés, üvegdarab – karcolják a jeleket. Ez fizikai erőt kíván, így főként férfiak gyakorolják, akárcsak a jellegzetes magyar tojáspatkolást. A legarchaikusabb díszítési technikák közé tartozik a viasszal, kesicével hímzés, a savval írást német területről vettük át, bár a díszített húsvéti tojás elsősorban Európa keleti felén terjedt el. A magyar írott tojások motívumkincsét megtalálhatjuk a horvátoknál, lengyeleknél, szerbeknél, ukránoknál, románoknál is.

Mágikus vonalak a húsvéti tojáson

A motívumskála magyar kultúrkörben talán a Gyimesekben a legszélesebb: közel ezer mintát ismernek (Antalné Tankó Mária 980 motívumot gyűjtött össze). Leggyakrabban mégis csak négy-öt alapmintát alkalmaznak (legnépszerűbbek a töltött rózsa, kakastaréj, tekerőlevél, keresztesek, gereblyés).

A szakirodalom a tojásminták különböző kategóriáit ismeri: vannak kozmomorf (Nap-, Hold, Tejút-, és csillagábrázolások), fitomorf (növény- és virágábrázolások), zoomorf (állatábrázolások, pl. békás), részleges zoomorf és anthropomorf (pl. kakukk nyelve, fecskefarok, medve talpa, mutatós, ujjas), valamint szkeomorf (szerszámábrázolások, pl. gereblyés, villás, patkós) és vallási szimbolikus (ősvallási, valamint a katolikus és ortodox kereszténységhez kötődő ábrázolások, pl. fehér kabala, ördögtérgye, kupa, Jézus szíve, szent sír, korona).

A díszítmények ősi, alapvető rétegébe az emberi kéz, valamint az állati testrészek naturalisztikus vagy geometrikus megfogalmazásai tartoznak. A tenyér és az ujjak ábrázolása védekező mozdulatra vezethető vissza, így rontást, bajt elhárító erővel ruházták fel a megajándékozottat. Hasonló funkcióval bírtak a rontást hozó állatok gonoszságot hordozni, átadni képes részei (pl. tyúkláb, kecskeköröm, berbécsszarv, kakastaréj). A vallási szimbólumok szintén védettséget biztosítottak (pl. az ördögtérde szemmelverés ellen védett). Ősi eredetűek a csillagábrázolások is, amelyek szintén bajelhárító varázsjeleknek számítottak. A Napot idéző jelképekhez (égtájkeresztes naprózsa, forgórózsa, tömöttrózsa, töltöttrózsa stb.) az erő és gazdagság birtoklása is kapcsolódott.

Szerencsét hozó motívumként a Gyimesekben a patkós, herelapis, útmutató és kabala mintákat tartották. A varázsjelek nem csak a megajándékozottnak biztosíthattak mágikus védelmet, az ajándékozó a maga hasznára is fordíthatta a jelképek erejét. Ha a leány azt akarta, hogy locsolója visszatérjen hozzá, akkor a veszettutas mintát választotta. Ha bizonyítani akarta szerelmét a legénynek: kígyó(feje)s, tulipános vagy rozmaringos tojást adott neki.

A díszek egy másik nagy csoportja: a gótikus és reneszánsz eredetű virágminták, növényábrázolások – ezek egyszerűen a megújhodott természet fölötti öröm kifejezői (termőág, cserelapi, futórózsa, hóvirág, gyöngyvirág, gyopár, margaréta stb.). A tavaszi szerszámok (eke, ásó, kapa, borona, gereblye stb.) ábrázolásával a föld termékenységét kívánták befolyásolni.

A megírandó tojásfelületet 4, 8 vagy 16 mezőre osztják a merőleges vonalak. A vízszintes osztóvonal mentén a negatív tükörkép ábrázolása a túlvilág evilághoz képest fordított arcát szemlélteti. Pogány világkép szerint a túlvilágon minden fordítva van az evilághoz képest.

Írott tojás húsvét után

Hogy meddig őrizgettek a legények egy-egy írott tojást, attól függött, hogy ki ajándékozta. Voltak tojások, amelyeket cserélgettek egymás között, illetve amelyekkel beszáltak merészebbnél merészebb játékokba (tojáskocogtatás: akié eltört, az veszített; tojásdobálás: az nyert, aki a legmagasabbra tudta dobni anélkül, hogy elejtené; tojáslabdázás: egymásnak dobták, és aki elejtette, az vesztett, illetve úgy tartották, még egy évig nem leli meg a párját), azt a tojást viszont, amit a kiválasztott leány adott, gondosan eltették. Már csak azért is, mert úgy hitték, ha gyorsan fakul, hamarosan lakodalom lesz.

Előfordult, hogy évekig is tartogattak egy-egy szépen megírt tojást, és úgy képzelték, hogy a hét évig félretett darab belseje fényes, sárga kővé válik, ami akár gyűrűbe is foglalható. Ez nem alaptalan feltevés: a kiszáradás következtében a tojásbelső valóban borostyánkőhöz hasonlít, de ez már három-négy év múlva is bekövetkezik.