A tojásfestésben a hagyományos módszerek a legnépszerűbbek, ezek között a savas és a viaszos jellemző az idén, legalábbis azokból a tojásokból kiindulva, amelyeket az unitárius egyház Bolyai-téri tanácstermében állítottak ki Marosvásárhelyen  – jelentette ki a maszol.ro-nak Szekeres Erzsébet, a Lórántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület alapító tagja, aki évek óta a húsvéti festett tojások kiállításának egyik szervezője, maga is tojásfestő.

A nyugalmazott gyógyszerész a savas módszerre esküszik. „Előbb lemosom, zsírtalanítom a tojásokat. Azután következik a festés. Piros, zöld, kék, lila, sárga színűekre festem. De az írott tojásban a piros az igazi, a magyaros” – magyarázza, majd sorra mutatja az általa írt tojásokat.

Miután a pirosra festett tojás megszáradt, veszi a tojásírónak nevezett eszközt és savval mintát ír a tojásra. Aki évek, évtizedek óta készít írott tojást, annak nem jelent már gondot, hogy szépen, egyenletesen, hibátlan mintát rajzoljon a tojásokra. Bár, figyelmeztet Szekeres Erzsébet, savval nehezebb a munka, mert könnyen szétfolyik, vagy megremeg az ember keze, és máris elromlott a minta.

A viaszos tojásfestés módszere fordított: előbb megrajzolják a mintát a tojásra, és utána festik meg. A viaszt a festett tojásokról eltávolítják és máris kész a szép, húsvéti tojás, hagyományos mintával, tulipán, szekfű, páva, vagy geometriai mintákkal.

Akinek még nincs gyakorlata és elég kézügyessége, hogy a savas vagy a viaszos mintázást kipróbálja, az előbb filctollal próbálkozhat. Ugyanúgy a festett, vagy fehér tojásra rajzolhatja az ábrákat, rajzokat, szépen fog mutatni a húsvéti ünnepi asztalon.

A hagyományosnak számító – tulipános, madaras, rusztikus – minták mellett igen népszerűek az úgynevezett csángótojások is, amelyeket gyönggyel hímeznek, színesek, változatos mintával – tudtuk meg a tojáskiállítás szervezőjétől.