Alternatívan huhog az Éjjeli bagoly webrádiós műsor

A sepsiszentgyörgyi Lármafa Egyesület hívta életre január közepén a Lármafa nonprofit, internetes közösségi rádiót, ahol az ötletgazda és ügyvezető Csernátoni Loránd elképzelései szerint a műsorok házigazdái politikai és anyagi tényezőktől függetlenül szabadidejükből szakítva szabadon oszthatják meg a hallgatókkal mindazt, amit értékesnek vélnek. Az egyik legnépszerűbb műsor, az Éjjeli bagoly ezen a héten sugározza tizedik adását.

A két műsorvezető: Nagy Kopeczky Kálmán és Nagy Lázár József, rádiós művésznevükön - amelyet facebookos utasításuk szerint kötelező kisbetűvel írni - koolmán és dzsokko minden kedden este 22.30-kor köszönti a hozzájuk hasonlóan éjjeli baglyokat, ezen a héten viszont csütörtök este is hallhatjuk őket – ez a nagycsütörtöki lesz a tizedik adásuk. A műsor lényege egyfajta interaktív szabadság. Nincs szigorú, kötött szabályrendszer: a kezdés időpontja adott, de a zárásé már rugalmas, nincs forgatókönyv: nincs előírva, hogy mennyi beszélgetés, mennyi zene legyen, nincsenek reklámok. „Mi nem akarunk semmit eladni, nem akarunk senkit semmiről meggyőzni, mi beszélgetni akarunk – egymással és a hallgatókkal, szabadon gondolkozva, emberi hangon” - fogalmaz koolmán.

„Valahol azt írták rólunk, hogy igényesen szórakoztató műsor vagyunk – én azt gondolom, hogy ennél azért több, amit csinálunk. A Lármafa rádiónak van művészetekkel foglalkozó, irodalmi, történelmi, népzenei és klasszikus zenei műsora is, mi mintha valamilyen híd lennénk ezek között” - egészíti ki dzsokko.

Miért nem pacsirta?

Mindkét önkéntes főbagoly bábszínészként dolgozik a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínháznál, részben ebből fakad, hogy már régóta dédelgetett vágyuk a közös műsorvezetés. „A próbáink este tíz-tizenegyig tartanak, utána nem tudunk egyszerűen hazamenni, lefeküdni és aludni, inkább beszélgetnénk még” - mondja dzsokko.

Koolmán is hozzátesz a válaszhoz: „Volt, aki kérdezte, hogy miért nem nappal. De szerintem az esti órák alkalmasak az ilyen beszélgetésekre. Nem valószínű, hogy nekünk ébresztő műsort kéne szerkeszteni, pacsirtának kéne lenni. A bagoly a bölcsesség szimbóluma. Igaz, hogy a huhogása a mi kultúránkban a halál előjele, más kultúrákban viszont épp az ellenkezőjével azonosítják. Mi úgy tanultuk, hogy rettegjünk a haláltól, pedig az elmúlás az újjászületést is magában foglalja. Meg másképp is értelmezhetjük: a nap elmúlt, és erről érdemes beszélgetni. Az lenne jó, ha minden családban így történne, hogy egy közös vacsora, közös beszélgetés felváltaná a televíziózást, és a család együtt lehetne. Én ezt éltem meg gyerekkoromban, és ennél jobb, mint az esti családi beszélgetés, szerintem nincs.”

Ugyanakkor a pacsirták is meghallgathatják valamennyi adást, ugyanis ezek a Mixcloudon elérhetők, onnan letölthetők.

Miről huhog az Éjjeli bagoly?

Hogy mi lesz a következő műsor témája, soha nem árulják el a szerkesztők előre, bár néha sejthető. Bálint nap táján a szerelem került terítékre, március 15-ét követően a szabadság, mindez sajátos megközelítésben, de nem csak a dátumokhoz kötődő ünnepek, hanem a hétköznapok személyes történései is meghatározhatják a témát – például egy bábszínész temetése után a halált választották témául. Nem riadnak vissza attól sem, hogy egészen személyes tapasztalatokat osszanak meg, erre bátorítják őket a hozzászólások is, amelyekből érzékelhető, hogy igény van őszinte, mély párbeszédre.

„Olyan hozzászólások jönnek, hogy látszik, az illető nem a Google-ből vág be egy idézetet, hanem a saját hangján szólal meg úgy, hogy csodálkozol, mennyi mélység van benne” - mondja dzsokko. A hozzászólásokat elsősorban Facebookon várják, de a betelefonálás lehetősége is adott, és a tökéletesítés útján halad, sőt e-mailcímük is van: ejjelibagoly@gmail.hu. Az első téma, ami beindította a bejegyzések áradatát, a műsorvezetők szerint is az egyik legizgalmasabb volt: az azelőtti műsor legkedveltebb zeneszámának (Kaukázus: Bostoni galamb) refrénje alapján vetődött fel a kérdés, hogy miért várnak olyan sokáig a királylányok a hercegre, vajon a hercegek késnek-e, hogyan jelenik meg ez a motívum a népmesékben és az életben nálunk és más nemzeteknél.

Az interakciók szép példájaként elevenítették fel a műsorvezetők, hogy megosztották a hallgatókkal, milyen jelenséggel találták szembe magukat egy erdővidéki temetésen, és bevallották, hogy nem tudják hová tenni, korábban nem találkoztak hasonlóval. „És akkor hozzászólt a helyi tiszteletes asszony, megírta, hogy az eljáró szerepéről van szó – pedig nem volt honnan tudja, hogy erről fogunk beszélni. Felvetődött a téma, és jött a válasz is. El voltunk képedve. Mi nem hívtuk fel, hogy hallgasa a rádiót. Nincsenek véletlenek” - mesélték lelkesen, további példákat is sorolva.

Zene, amit máshol nem hallassz

Az Éjjeli bagoly azt tűzte ki célul, hogy olyan dalokat játszanak be – még ha ismert előadóktól is –, amit a kereskedelmi rádiók nem szoktak. „Ha a halálról van szó, akkor megy a The Kinksnek a Dead end street című száma, még ha egyéb számai esetleg népszerűbbek is. Az Iron Maidentől a Fear of the Darkot a hosszúsága miatt nem játszanák le kereskedelmi rádiók, de nekünk megvan az a szabadságunk, hogy nem kell a reklám és a műsoridő miatt három perc után vágni” - avat be dzsokko, aki a műsor zenei szerkesztője.

A helyi értékekre is hangsúlyt fektetnek. Kiemelik, hogy Sepsiszentgyörgyön több minőségi zenét játszó együttes is van, akiket már kinéztek, hogy szeretnének meghívni a műsorba. Eddig az Impro-Víziók 2.2 helyi együttestől játszottak be dalt, és készítettek interjút a hegedűssel, aki a műsor alatt vendégük is volt, beült melléjük a Tein teázó stúdiójába.

Huhhantás!

Megszületett a sajátos köszönési mód is, ahogyan hallgatóit üdvözlik és hallgatóiktól elbúcsúznak az Éjjeli bagoly műsorvezetői. De kiknek is szól, kik követik a műsort? A Lármafa rétegrádióként definiálja önmagát – persze a réteg lehet tágabb is, jegyzi meg dzsokko és koolmán, akik saját műsoruk célközönségét is így határoznák meg: elsősorban a kultúrafogyasztó, gondolkodó emberek, bármilyen korúak és neműek, sőt különböző földrajzi térségekből is kaptak visszajelzéseket Marosvásárhelytől Budapestig Békéscsabán át.

Ami biztos: „Nem a gyorsbüféken élő embereknek szól a műsor, meg kell állni, meg kell hallgatni, meg kell emészteni. Ez a Lármafa többi műsorára is érvényes. Mi állásfoglalásra próbáljuk buzdítani a hallgatót, de nem az a lényeg, hogy provokáljunk, hanem hogy valódi párbeszéd alakuljon ki” - foglalják össze.

Kimaradt?