Háromszoros „Aferim!” Radu Jude filmrendezőnek

Március 12-én mutatták be az Aferim! című román történelmi filmet Bukarestben, majd az ország nagyvárosaiban. Aki látta, az mind erről beszél: a korról, a hangulatról, az elhallgatott történelmi tényekről, a film megragadó képi világáról.  Egyik helyszínről a másikra siettében, két gratuláció között Radu Jude rendezőt kérdeztem a filmről, ami nem fog egyhamar feledésbe merülni.

„Aferim!” – ez törökül azt jelenti, hogy „Bravó!” Mi indokolta a címadást?

Két okból adtuk ezt a címet a filmnek: egyrészt mert az Aferim szó automatikusan a múltba vezet vissza, méghozzá abba a múltba, amikor még nagyon erős volt a keleti, török hatás. Másrészt úgy gondolom, hogy a „Bravó!” egy olyan társadalomra utal, amelynek szüksége van rá, hogy értékrendjét, morális alapelveit állandóan megerősítve lássa.

Van kedvenc szereplőd a filmben?

Semmiféle érzelmem nincs a szereplőkkel kapcsolatban. A szereplő az csak egy név számomra a forgatókönyv papírján. Aki számomra fontos, az a színész és az a mód, ahogy ő alakít. Minden színész iránt, aki elvállalta, hogy játszik a filmben, szeretetet és hálát érzek.  

Azt hiszem, legalább tíz kijelentést összeszámoltam a filmben, ami akkor életbölcsességnek számított talán, de ma a legdurvább támadás minden ellen, amit „political correctness”-nek nevezünk. Népekkel kapcsolatos sztereotípiák, rasszizmus, antiszemitizmus, homofóbia, nőgyűlölet – nem irtóztál ennyi kényes kérdést egyszerre elővenni?

A filmnek éppen ez az egyik fő témája: a mentalitások és a valóság közötti kapcsolat. Nagyon nehezen tudjuk kivonni magunkat magánszemélyként a társadalmat uraló mentalitásoktól. Talán lehetetlen is, hogy valakinek a társadalmi mentalitástól teljesen független, egyéni nézőpontja legyen. Ezt soha nem szabad elfelejtenünk: ennek tudatában kell folyamatosan felülvizsgálnunk saját nézeteinket, annak dacára, hogy ez nem valami kellemes vagy kényelmes feladat.  

Hogy reagáltok azok a romák, akik már látták a filmet?

Eddig nagyon jók a visszajelzések. Például Ciprian Neculának (roma antropológus, szociológus, román nyelvű interjú vele itt – szerk. megj.) nagyon tetszett.

Azt mondtad, nagyon unod, hogy mindenki arról faggat, miért forgattad a filmet fekete-fehérben. Számomra a fekete-fehérnél sokkal érdekesebbnek tűnik a nézőpont, az, hogy a kamera vastag fatörzsek mögül, sűrű nád közül vagy az óriástotál biztos távlatából követi a szereplőket. Mintha távolságot akarnál tartani, tarttatni.  Mintha a néző rejtőzködve lesné meg az eseményeket. Miért?

Azt akartam, hogy nagyon egyértelmű legyen ez a szükségszerű távolságtartás. A szükségszerűség a műfajból ered, hisz a film soha nem a valóság, és főleg akkor nem, ha történelmi filmről van szó. Fel kell vállalni, meg kell mutatni, hogy itt szubjektív látásmódról van szó. Ezért választottuk ezt a fajta vizuális távolságtartást is, így a nézőnek lehetősége van elgondolkodni, mik a korlátai a történelem filmes eszközökkel való bemutatásának.

 

Kapcsolódók

Kimaradt?