Február 14-e Szent Bálint vagy angolszászosan Valentin napja, amelyről a „szerelmesek napjaként” emlegetett ünnep jut eszünkbe, és amely elsősorban a virág- és ajándékkereskedőknek, illetve a vendéglőtulajdonosoknak hoz zsíros hasznot évről-évre.

A jeles napot, akárcsak a karácsonyt, úgy választotta ki a korai katolikus egyház, hogy egy eredetileg pogány ünnep dátumára „telepítette” azt rá: a római tavaszünnepre, vagyis Lupercaliára. A Lupercalia vagy más néven Februa a farkas-arcú tél elűzésének, de ugyanakkor a Romulust és Remust szoptató anyafarkas tiszteletének ünnepe volt február 13-15-e között.

Ostorozás és termékenység

A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.

A termékenység ünnepének voltak kellemesebb részei is. Ez a nap Júnó istennő, a házasság pártfogójának ünnepe is volt: a fiatal leányok Juno templomába mentek, hogy ott egy szerelmi jóslatot kapjanak az igazi partner kiválasztásához.

A férjek virágot ajándékoztak ezen a napon a feleségeknek. Az egyszerű nép (plebeius) ifjú férfiai pedig ezen a napon tombolát húztak a még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő párok egymással jártak egy ideig és néhányan a szóbeszéd szerint valóban egymásba szerettek. Ez a népszokás sok római arisztokrata szemében erkölcstelen volt.

Bálint, a jófej püspök

Szent Bálint (Valentin vagy Valentinus) nevű keresztény mártír három is volt az ókori Római Birodalom hanyatlása idején és a kereszténység korai szakaszában: egy pap Rómában, egy püspök Interamnában (a mai Terniben, nem messze Rómától), a harmadik vértanú pedig Africa provinciában élhetett. Bálint ünnepét 496-ban rendelte el I. Gelasius pápa, s Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje lett. A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ez a nap azonban ma is Bálint, illetve Valentin névnapja.

A történet szerint Bálint püspök már börtönben raboskodott keresztény hite miatt, amikor saját börtönőre vak leányának visszaadta a látását imádságai révén. Bálintot február 14-én végezték ki, előtte azonban búcsúüzenetet küldött a lánynak, „A te Bálintod(tól)” aláírással. Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata a Wikipedia szerint. A history.com a Valentin-nap egyik legendáját a Kr. u. 3. századra vezeti vissza. Eszerint Valentin (Bálint) pap volt II. Claudius császár idején. A császár ekkoriban határozott úgy, hogy a nőtlen férfiak jobb harcosok, mint a családosak, ezért a fiatalabbak számára egyszerűen megtiltotta a házasságkötést. Bálint azonban igazságtalannak gondolta ezt, és II. Claudius akarata ellenére, titokban továbbra is összeadta a fiatal párokat. Amikor rájött, hogy mit tesz, a császár halálra ítélte őt.

Akárhogy is történt, Bálint lett a legromantikusabb szent a keresztény kultúrában, aki a fiatal szerelmeseket megérti és pártolja.

Ophelia illetlen éneke

A Bálint-kultusz ezek után főleg Nyugat-Európában terjedt el. Angliában például már a 15. század végén voltak „Valentin párok”. Shakespeare Hamlet című drámájában a megőrült Ophelia „illetlen” énekében Szent Bálint napjáról beszél, amelynek éjszakáján a leány bement a legényhez és már nem leányként jött ki tőle.

A legrégebbi ismert Valentin-napi üdvözlet Károly orléans-i hercegtől maradt fenn: a londoni Tower börtönből feleségének írt levele 1415-ből származik. A levél egy kéziratgyűjtemény részét képezi, a kollekciót a londoni British Library őrzi.

Az angol kivándorlók magukkal vitték a Valentin-napi szokásokat az Amerikai Egyesült Államokba. A második világháború alatt pedig az amerikai katonák terjesztették el ezt a szokást Európában, így Németországban is. 1950-ben Nürnbergben volt az első Valentin-napi bál.

A magyar nyelvterületre később került be ez az ünnep, habár már a 19. századból maradtak fel népművészeti tárgyi emlékek, amelyek szerelmi ajándéknak készültek Bálint-napra – mint például ez a kalotaszegi vetélő, amelybe ezt véste be készítője: „1883-Ba Február 14 Kén”.

Párzás napja a madaraknál is. A szerelmesek és február közepe közötti összefüggésnek lehet egy sokkal természetközelibb magyarázata is. A népi megfigyelés szerint ugyanis ilyenkor „választanak párt a verebek”, vagyis február 14-e körül kezdődik a madarak párzási időszaka. Ezen a napon szokás volt a madarakat megetetni.

Jó üzlet

Ma már minden ünnep esztelen túlköltekezéssel jár, ez alól a karácsony mellett a Bálint-nap sem kivétel. A richpoi.com szerint a virágkereskedelem éves bevételének közel egyharmadát a Valentin-nap adja. Ezen a napon több mint 100 millió szál piros rózsa talál gazdára csak Amerikában.

Nálunk is örülnek a virágkereskedők, a téli pangás után mennyei mannaként jön a február 14-ei fellendülés a piacon. A virágon kívül botra tűzött szívecskék, szív alakú párnák, szívet szorongató plüssállatok bővítik a kínálatot, amik aztán (a kapcsolat felbomlásával) óhatatlanul a kukában végzik.

Szerencsére úgy is lehet Bálint-napot ünnepelni, hogy az ember fia-lánya nem a giccstengert választja: egyre több vendéglő, színház, opera hozakodik elő speciális kínálattal a szerelmesek napjára. Nálunk például a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház (lásd itt) és a Kolozsvári Állami Magyar Színház is (lásd itt) is kedvezményes árú, páros belépőkkel várja ma közönségét.