Személyes történetekkel és két előadással ünnepelte a Kolozsvári Puck Bábszínház 65. születésnapját csütörtökön Kolozsváron. Az egész napos rendezvényen reggel tíz órától a Mona Marian rendezte Apolodor könyve, 12 órától pedig Kovács Ildikó rendezte Micimackó című előadást játszották.

A bábszínház nem véletlenül tűzte műsorra éppen ennek a két elhunyt rendezőnek az előadását: az intézmény 65. születésnapját Kovács Ildikó és Mona Marian rendezők, a kolozsvári bábszínház és a román bábozás két meghatározó művészi személyisége emlékének szentelték.

A megemlékezés fesztív része délután öt órakor vette kezdetét a bábszínház előadótermében. Előljárók, politikusok felszólalásai mellett esztéták, szakírók, színészek élménybeszámolói tették hangulatossá az estét, amelyet végül a szervezők sült lazacos menüvel, almával és süteményekkel fokoztak.

A Puck igazgatója, Emanuel Petran moderálásával a beszédeket Kerekes Sándor kezdte, aki Vákár Istvánt, a Kolozs megyei tanács ideiglenes elnökét képviselte, majd Marius Nicoara szenátor folytatta. Marcel Mureşeanu, a bábszínház volt igazgatója azt emelte ki, hogy a színháznál mindig is jó volt a viszony a magyar és a román csoport között, ami a megemlékezésen vissza is köszönt.

Természetesség, humor, nagyvonalúság

A magyar felszólalók, Szilágyi Júlia esztéta és Hegyi Réka színházkritikus anyanyelvükön is megosztottak pár gondolatot Kovács Ildikó rendezőről. Szilágyi Júlia a kolozsvári bábszínház meghatározó alakjához olyan jelzőket társított, mint a természetesség, a humor, a közvetlenség és a nagyvonalúság, majd arról beszélt, hogy Kovács Ildikó milyen meghatározó élményt nyújtott a gyermekek számára is.

“Amikor az egyetemen vizsgázattam egy diáklányt, megkérdeztem tőle, hogy tudja magát ilyen jól kifejezni, honnan szerezte művészi érzékenységét. Azt felelte, hogy a bábszínházban Kovács Ildikó néni segítségével. Ez a diáklány egyetemistaként is abból élt, amit gyermekkorában a nem éppen kényelmes padokban, nem éppen kényelmes teremben ülve látott, kapott”, magyarázta Szilágyi Júlia.

Hegyi Réka színházkritikus eredetileg bábszínház-történeti szempontok alapján szeretett volna beszélni a rendezőről, de a sok érdeklődő és a személyesebbre vett hangvétel miatt lemondott róla. Inkább arról beszélt, hogy milyen hihetetlen pedagógia érzéke volt a rendezőnek, igazi mesternek számított. „Nagyon sokan Kovács Ildikónak köszönhetik, hogy kitartottak a műfaj mellett, és szívvel-lélekkel gyakorolták hivatásukat”, magyarázta.

A színházkritikus azt is megemlítette, hogy Kovács Ildikó nagyon ellenezte, hogy a bábszínházat csak gyerekszínháznak titulálják, érdemes utánanézni felnőtt előadásainak is. A tájékozódáshoz Szebeni Zsuzsa Kovács Ildikó bábrendező című könyvét ajánlotta, amely az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum (OSZMI), valamint a Koinónia közös kiadásában jelent meg.

Azonosultak Pinokkióval

A beszédeket rövid tévés interjúrészletek szakították meg. Elsőként Radu Țuculescu Kovács Ildikóval készített interjújából láthattunk részleteket. Ebből megtudhattuk, hogyan csináltak forradalmat a gyermekek a nézőtéren Pinokkió miatt. A történetet, amely a világnak, a felnőtteknek kiszolgáltatott Pinokkió viszontagságait mutatja be, Kovács Ildikó állította színpadra.

„Az egyik előadáson valami váratlan történt. A gyermekek részéről, akik száz százalékig azonosultak Pinokkióval, a sorsával. Amikor Pinokkiót keményen támadták, amikor veszélybe került, a nézőtéren lévő gyerekhad fellázadt az igazságtalanságok miatt. Forradalmat csináltak a teremben. Felálltak a helyükről, a színpadhoz mentek, és ordítottak. Mindez 89 előtt történt. Fantasztikus reakció volt, majdnem minden felnőtt sírt a teremben”, hangzott a rendező beszámolója.

Pinokkiónak egyébként az volt a veszte, hogy csak azokkal állt szóba, akiket szeretett. Másoknak nem szólalt meg. Radu Țuculescu azon kérdésére, hogy mit gondol, van-e morális ráhatása a színháznak a nézőkre, Kovács Ildikó határozottak kijelentette: teljes mértékben. És a színházaknak is tudatában kell lenniük ennek, tett hozzá.

A Ceaușescu házaspár mint Übü papa, Übü mama

Személyes történetekből a megemlékezés további részében sem volt hiány. Kovács Ildikó híres Übü király című előadásának két főszereplőjét, Melania Ursut és Tudorel Filimont is sikerült meghívni az eseményre. A két színész néhány történet erejéig felelevenítette, hogyan fogadták Alfred Jarry 1896-ban írt társadalom- és politikapukkasztó színházi játékát a kommunizmus ideje alatt.

Az Übü királyt 1980-ban mutatták be először, és a két főszereplő tájékoztatása  szerint 46 alkalommal játszották. A Romulus Vulpescu fordította szöveg természetesen a cenzúra áldozatává vált, ki kellett szedni belőle például az orosz-lengyel válságra utaló kifejezéseket.

„81-ben - borzalmas év volt, hideg, éhínség - meghívtak, hogy játsszak Bukarestben a Tăndărică bábszínházban, ahol óriási sikerünk volt. A nézőtéren Romulus Vulpescu is ott ült. Az előadás végén Romului Vulpescu arra kérte a nézőket, hogy még maradjanak. A színpadon gratulált Ildikónak. Azt mondta: gratulálok ennek az okos magyar nőnek, aki megengedte magának, hogy ilyen témát vigyen színre”, emlékezett Melania Ursu.

A történet azzal folytatódik, hogy az előadások után meghívták őket a kanadai nagykövetségre, ahol a francia nagykövetség képviselői is jelent voltak. Itt megkérdezték a rendezőt, hogyan tudott színre vinni egy olyan művet, amely világos politikai célzás a Ceaușescu házaspárra, amire Ildikó azt válaszolta: „Uraim, de bábszínházban vagyunk. Ez egy mese”.

Mona Marian szakmai fanatizmusa

A megemlékezésen igazán személyes történetek nem hangzottak el Mona Marian rendezőről. Talán még túl friss az emléke, hiszen 2013 végén hunyt el. Rövid televíziós bejátszásból maga a rendező mondja el, hogy jelleméhez jobban illeszkedett a commedia dell'arte, így inkább ebben a műfajban szeretett alkotni. Ovidiu Pecican esztéta elmondta, Mona Marian, aki híres volt szakmai fanatizmusáról, olyan európai rendező, aki képes volt feszültséget kelteni a nézőkben.

Az RTV több megszólalót, szakembert felvonultató kisfilmmel emlékezett meg a rendezőről. A film itt érhető el.