A Román Televízió egykori, 45 évvel ezelőtt indult magyar adásról írtak könyvet Józsa Erika, Simonffy Katalin és Tomcsányi Mária szerkesztők, egykori munkatársak. Kriterion gondozásában megjelent kötetey a 20. Marosvásárhelyi Könyvvásáron mutatták be szombat délelőtt a Kultúrpalota Tükörtermében.

H. Szabó Gyula, a Kriterion vezetője köszöntötte a termet megtöltő közönséget és a televízió magyar adásának régi és jelenlegi munkatársait. Ahogy fogalmazott, még sok A mi magyar adásunk című könyvet lehetne írni mindarról, ami ott, akkor, azokban az években történt. A kötetben 24 vallomástevő gondolata olvasható, aki a három szerkesztő és szerző megkeresésének, felkérésének eleget téve írta meg visszaemlékezéseit, gondolatait, élményeit.

Amikor a televízió magyar adásának 40-ik évfordulójára szervezett ünnepségre Csíkszeredába tartott Józsa Erika, a vonaton megszólította egy hölgy, és rákérdezett: „ugy-e maga Józsa Erika?”. Akkor elgondolkodott azon, hogy ha még ennyi idő távlatából is emlékeznek rá, az azt jelenti, nem csak az arcára emlékeznek, hanem arra is, ami „mögötte” van. „Elkezdtünk gondolkozni, hogy miből fogja megírni az utókor ennek a magyar adásnak a történetét? Ha egyszer kezdik kutatni, valaki doktorátusi dolgozatot akar írni majd belőle, rádöbben, hogy nincs miből. Tehát mi írhatjuk meg, közösen összerakva a mozaikkockákat” – kezdte a vallomását Józsa Erika, aki Ausztráliából érkezett a könyv bemutatójára.

A könyvet a szerzők öt éve kezdték el írni, vagyis gondolkodni rajta, kollegákkal kapcsolatba lépve kérni őket, hogy írják meg, mire emlékeznek – számolt be Simonffy Katalin a kötet megszületésének ötletéről. Majd „lassan kezdtek csorogni az írások” – tette hozzá.

A kollegák visszaemlékezéseiről Tomcsányi Mária szólt. Elmondta, hogy Józsa Erika biztatására fogott hozzá és biztatta maga is egykori munkatársait, volt szerkesztőket, riportereket, hogy üljenek számítógép elé és írják meg emlékeiket. „Amennyi van, annyi van, nekem is kevés van, de köszönöm – köszönte meg Tomcsányi munkatársainak, szerzőtársainak a hozzáállást, a munkát. – Mert az, hogy volt egy magyar adás, talán nem is akkora szenzáció. De az, hogy akkor mit jelentett megszólalni képernyőn magyar nyelven – az nagy jelentőséggel bírt".

Az egykori munkatársak között Gálfalvi Zsolt, Boros Zoltán, Csáky Zoltán, Rostás Zoltán, Máthé Éva, Galbács Pál, Uleriu-Rostás Emilia, Huszár Irma „vallomástevők” is szót kaptak. Gálfalvi Zsolt a magyar adás létrejöttének körülményeit idézte, az akkori hangulatról, politikai és társadalmi konjuktútáról beszélt. Máthé Éva és Tomcsányi Mária is hangsúlyozta, hogy Bodor Pál főszerkesztő szellemi vezére volt a szerkesztőségnek, érzelmi közösséget is összekovácsolt a munkatársakból, tartotta a hátát a kollegák helyett.

Csáky Zoltán egy székelyudvarhelyi riportját mesélte el, amelyben ötvenszer hangzott el a probléma szó. „Akkor kezdtük tanulni a szakmát, tanultunk vágni, filmezni” – tette hozzá. Farkas Ibolya „vendégbemondóként” idézte fel az akkori éveket, bukaresti utazásokat, televíziós munkát.

Boros Zoltán is a körülményekről beszélt, és arról, hogy a jelenlegi magyar adás is évfordulót ünnepel, hiszen 25 évvel ezelőtt alakult újra a televízió magyar adása. „Reméljük, ott is támad egy kapitány, mint Erika, és megírja az ő történetüket is” – adott hangot reményének Boros. Máthé Éva keserédes éveknek nevezte a televíziónál eltöltött kilenc esztendőt, ugyanakkor tanulságosnak is, hiszen, ahogy fogalmazott, mint „súly alatt a pálma”, sokat fejlődött, tanult, tapasztalt.

A magyar adás 45-ik évfordulójára emlékeznek vasárnap este a Jazz&Blues Clubban Józsa Erikával és a 70-es évek legpszerűbb együttesével, a Metropollal.