A pulzArt kortárs összművészeti fesztivál idei, második kiadásának keretében, könyvtárunk társszervezésében, a sepsiszentgyörgyi Tein teaház lesz a helyszíne 2014. szeptember 12-én, pénteken 18 órától annak a közönségtalálkozónak, amelynek meghívottja Kukorelly Endre budapesti író, legfrissebb, Országházi divatok című könyvével. Vendégünk beszélgetőtársa Bogdán László író.

 Kukorelly Endre 1951-ben született Budapesten, költő, író, esszéíró, szerkesztő. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett, történelem–könyvtár szakon. Több kulturális folyóirat (fő)munkatársa, a színház világában is otthon van. Kreatív írást tanít(ott) a budapesti Képzőművészeti Egyetemen és a Magyar Íróakadémián, irodalomértelmezést a szekszárdi Illyés Gyula Főiskolán, irodalom és társadalom viszonyáról adott elő a Miskolci Egyetemen. Számos irodalmi és kulturális díj, kitüntetés birtokosa, egyes művei angolul, németül, franciául, spanyolul, olaszul és románul is olvashatók.

 A mostani könyvbemutató tárgyául szolgáló kötet megjelenésének előzménye a szerzőnek egy szűk mandátumnyit kitevő politikai szerepvállalása a magyar Országgyűlésben, képviselőként. Könyve nem politikusi napló, vagy nem csupán az, hanem, írója sajátos stílusában, beemeli oldalaira, törzsszövegébe a magyar irodalom egykor hasonló tapasztalatokat gyűjtött klasszikus és modern szerzőit, idevágó gondolataik néhányát, párbeszédet folytat velük és önmagával, időket viszonyít egymáshoz, a rá jellemző szikár, látszólag szenvtelen, (ön)ironikus, visszafogott, ám annál hatásosabb humort hordozó, a sorok mélyén érzékeny figyelmet és beleélést tanúsító beszédmodorban.

A kötet fülszövegében olvasható: „Mit keres az író a Parlamentben? Mi köze hozzá, és a többieknek mi közük az íróhoz? És ha már ott van, hogyan lehetne haszna, vagy legalábbis hogyan definiálhatná magát ebben a helyzetben? Kukorelly Endre ciklusnyi politikai közszereplésének vissza-visszatérő motívuma a kultúra helye és szerepe a társadalmunkban, valamint a döntéshozók tudatában. Elsősorban a viselkedési- és beszédkultúráé, ami akaratlanul is elárulja, honnan jövünk, és mit akarunk. Az író messziről jött, és hamar távozott saját történetéből, amelynek jellegzetes fragmentumaiba most bepillantást enged. Az elbeszélés repedéseiből pedig itt-ott előtüremkedik a régebb múlt, az Országház épületében szintén gyakran megforduló Jókai, Mikszáth és még sokan, akiknek a mondataiban ott visszhangzik a mi jelenünk.”