Csomópontok, időpontok; az emlékezés vidékein címmel először tartottak alkotótábort Kidében, a most épülő művészközpontban. A színházi workshop résztvevői Györgyjakab Enikő és Köllő Csongor színészektől tanulhatták a színpadi mozgás, testtudatosság, koncentráció és kreatív önkifejezés fortélyait.

Kide egy alig 120 lelkes település, Kalotaszeg végvára, zsákfalu, amelyen egyetlen földút kanyarog végig, a diófák százévesek, mobiljel nincs, és olyan nyugalom honol, hogy még a kutyák is alig ugatnak. Tökéletes hely elvonulásra, elmélyült alkotói munkára. Ezt ismerte fel egy kolozsvári művészetpártoló üzletember, aki egy teljes portát (házat, a hozzá tartozó csűrt és a tágas telket) alkotóközponttá alakított át. A Guttmann Szabolcs tervei alapján készülő épületegyüttes még távol áll végleges formájától, de már használható annyira, hogy itt tartották meg az első kidei színházi workshopot, Köllő Csongor és Györgyjakab Enikő színészek vezetésével.

A faragott kőből rakott régi csűr friss padlózatára a színpadot megillető alázattal léptek az első kidei alkotótábor résztvevői: színészek, színésztanoncok és „civilek”, akik szerettek volna többet megtudni a színpadi mozgásról, az önkifejezés eszközeiről és – az emlékezésen keresztül – önmagukról is. Mivel a workshop „ottalvós” volt (a csűr padlásterében lefektetett matracokkal szellős és hangulatos hálótermet rögtönöztek a nyolc tanoncnak), a falu nehezen megközelíthető, távol a világ zajától – minden adva volt az elmélyült és fegyelmezett munkához. A táborlakók hétkor keltek, reggel-este félórát szaladtak, és az étkezési szünetek kivételével csaknem egész nap dolgoztak, gyakorlatokat végeztek, a hétvégi bemutatkozó előadásokat készítették elő.

A kapott feladatokat a tábor címe – Csomópontok, időpontok; az emlékezés vidékein – szabta meg. „Egyik ebédszünetben Csongor (Köllő Csongor színész, a workshop egyik vezetője – szerk. megj.) felvetette, hogy mindenki válasszon egy rövid részletet abból a könyvből, amit éppen olvas. Így alakult ki a bemutató előadás szöveganyaga” – mesélte az egyik résztvevő, Filep Judit, aki éppen Hrabal Szigorúan ellenőrzött vonatok című könyvéből választott ki egy részletet. Szintén feladatul kapták, hogy mindenki hozzon egy tárgyat a faluból. Így került a produkcióba érdekes formájú kő, házilag szőtt kendő, vesszőkosár vagy a nagymama régi pohara.

Tarkovszkij emlékezés-témába vágó mesterművét, a Solaris című filmet csütörtök este nézhették meg a táborlakók. A Stanisław Lem regénye alapján 1972-ben készült kultuszfilmről Koós Ferenc tartott felvezető előadást.

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=Jj1PF1feXnk

A tábor talán legnagyobb erénye a táborvezetők és -résztvevők empatikus figyelme a helyiekkel szemben. Külön estét szántak a kideiekkel való ismerkedésre, kedves hangvételű meghívót fogalmaztak, több tucat példányban kinyomtatták, az íveket hengerré csavarták, fűszállal kötötték át és személyesen vitték el minden egyes házhoz. A főként idősekből álló helyi lakosság és a Kidében nyaraló fiatalok bőven meghálálták a gesztust: a szombati ismerkedős estére senki nem érkezett üres kézzel, ki borral, ki süteménnyel, ki egy kisebb hegynyi főtt kukoricával járult hozzá a jó hangulathoz. A két táborvezető színész jó érzékkel oldotta fel a határvonalat nézők és előadók között: felkérték a „falu bíróját” (Szabó Árpád volt községi tanácsost), hogy meséljen a településről, majd a workshop tanoncainak jeleneteit a helyiek nótázásával, kidei gyerekek bábjátékával váltogatták. A közönségből így rövid idő alatt aktív szereplő lett, és miután az első tálca tele pohár is végigjárt a sorok között, már a együtt énekeltek kideiek a színésztanoncokkal, városi vendéggyerekek a helyi öregekkel.

Az alkotótábor a vasárnap esti bemutató előadással ért véget, amelyre szép számmal jöttek Kolozsvárról is érdeklődők. „Ez csak a kezdet volt, jövőre már nemzetközi tábort szervezünk!” – ígérte félig viccelve, félig komolyan Györgyjakab Enikő, aki az alkotóközpontot létrehozó Koós Ferencnek, valamint a kideieknek is megköszönte a bizalmat és a támogatást.