A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely és marokkói Espace Theatral közös projektjének részeként összeállt az a marokkói-osonós csapat, amely a következő időszakban koprodukciót hoz létre, amelynek a marokkói turnéjára is sor kerül augusztus folyamán.

Az Osonó négy tagja július 23-án érkezett az Atlanti óceán partján fekvő városba, Kenitrába. „A muzulmán vallás legnagyobb eseményének, a Ramadánnak az utolsó 5 napja nagyszerű alkalom volt a marokkói életbe való bepillantásra – mondta el lapunknak a térsulat vezetője, Fazakas Misi.

Hozzátette, a konkrét munkát megelőző hét célja a két társulat tagjainak ismerkedése volt, hogy a hétköznapi élethelyzeteken keresztül, minél többet tudjanak felfedezni egymásból, és közben kezdjék észrevenni a kulturális különbségeket és hasonlóságokat. A projekt a közös színházi műhelyfoglalkozásokkal folytatódott, amely egy héten keresztül tartott.

A közös nyelv a színház

Az előadásban, amelynek tervezett bemutatója augusztus 14-én lesz, a két osonós színész, Daragics Bernadette és Mucha Oszkár mellett hat arab színész fog fellépni: Hassan Bara, Mohamed Benail, Mohamed Bara, Ayoub Anabi, Mohsin Dogma valamint Narjiss Amiri. A koprodukció rendezője Fazakas Misi, a technikus és a projekt tolmácsa Bernát Szilárd.

Az egyik marokkói színész, Mohamed Benail a közös munkáról azt mondta, sok mindent tanult, új gyakorlatokat, amelyekkel nem találkozott más tréningeken. „Vannak nyelvi problémák közöttünk, de a gyakorlatoknak köszönhetően sikerül jól kommunikálnunk. Az elején nem hittem, de jó eredményt értünk el, és közösen rátaláltunk a harmóniára”- tette hozzá a sínész.

Hassan Bara szerint a műhelymunkák során új tapasztalatokat szereztek a résztvevők. „Ez az első alkalom, hogy olyan emberekkel dolgozom együtt, akikkel nem élek egy országban és nem beszélünk egy nyelvet. Szeretem a közös munkát és annak a módját, ahogy rávezetnek bennünket a gyakorlatok céljára”- magyarázta a maszolnak. Ayoub Anabi pedig kifejtette,  „ez a műhelymunka különbözik attól, mint amit eddig csináltunk. A mostani munkában az erős színészi jelenlét és koncentráció a kulcs, viszont mi általában szöveggel dolgoztunk, és nem tulajdonítottunk olyan nagy fontosságot az összpontosításnak és a figyelemnek”.

Mohsin Dogma szerint megtalálták a „közös színházi nyelvet, amely összeköt bennünket. A színház rávezetett bennünket arra, hogy mennyire fontos a másokkal való kommunikáció, és meg kell élnünk minden közös tapasztalatot” – fogalmazott, majd azt mondta: Isten hozta az Osonót Kenitrába és Marokkóba!

Vendégekből barátok lettek

Fazakas Misi szerint a gyakorlatok során nagyon nagy figyelmet és koncentrációt tapasztaltak. Bár a kezdeti csapatjátékok során azt érezték, hogy az arab kollégák nem bíznak a közösség erejében és inkább egyéni megoldásokban gondolkodnak, a végére hihetetlenül erős csapat kovácsolódott össze. A két kultúra nagyon távoli egymástól, ezért a közös munkát is több szinten kellett elindítani. Vendég státuszból baráti viszonnyá alakult a kapcsolatuk.

„Megérkezünk oda, ahonnan már együtt, összhangban, egy csapatként elindulhatunk az előadásunk létrehozása útján. Fontosak ezek a kulturális kapcsolatok és projektek, hisz ilyenkor nem turistaként, hanem a maga valóságában, az emberekkel való konkrét találkozások által ismerhetünk meg egy-egy kultúrát. A világban lévő válságra talán ezek a találkozások adhatnának megoldást, és a kultúrának, a színháznak nagy szerepe lehet, hogy valóban megszülessen a különböző kultúrák és emberek között a kommunikáció, és elfogadjuk, hogy ezek a különbözőségek csak színesítik a világot és ezáltal a mi életünket is”, összegezte Fazakas.