Még a legszigorúbban fogyókúrázók is félretehetik ma önsanyargató életmódjukat, és megajándékozhatják magukat egy darabkával a világ legkedveltebb édességéből, amelynek ma, július 11-én van a világnapja.

A csokoládé világnapját Franciaország javaslatára ünneplik 1995-től. A kakaóbabból készült édesség  nahuatl indián nevéhez, a xocolātlhoz (ejtsd: sokolátl) hasonló hangzású névként került a világ legtöbb nyelvébe, a magyarba is.

A csokoládé egészségre gyakorolt hatásáról megoszlanak a vélemények, de egyre több olyan szakértői vélemény lát napvilágot, mely szerint magas - 60-70%-os - kakaótartalmú csokoládéval hatékonyan csökkenthető az érelmeszesedés kifejlődése, az infarktus és a szélütés veszélye, de védi a bőrünket is és kitűnő köhögéscsillapító.

Ahol ismeretlen a magas vérnyomás

Van a Földön egy hely, ahol nem ismerik a magas vérnyomást és annak szövődményeit. Ez a Kuna indiánok hazája, a panamai őslakosok ugyanis naponta fogyasztják évezredes receptjeik alapján készülő csokoládé-főzeteiket. Sajnos aki közülük elvárosiasodik, Panama City-be költözik, s ezáltal felhagy törzsük csokoládé italának fogyasztásával, kis idő múltán már ugyanúgy ki van téve a magas vérnyomás okozta panaszoknak, mint a régi városlakók.

Édes köhögéscsillapító

Ha gyermekünk köhög, kb. három deka étcsokoládéval biztonságosabban és hatékonyabban kezelhetjük, mint a különböző szirupokkal, esetleg kodein tartalmú patikaszerekkel, melyeknek bizonyos mellékhatásaira is számítani kell. Felnőtteknek az adag dupláját ajánlják a londoni kutatók, vagyis hat deka étcsokoládét. A csokoládéban nagy mennyiségben lévő theobromin 33 %-kal hatásosabb köhögéscsillapító szer ugyanis, mint a kodein.

A csokoládé története

Amerikában az aztékok már jóval az Európai hódítók előtt is itták a csokoládét. 1519-ben, amikor a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek, Montezuma xocolātl-lal kínálta Cortést. A maják birodalmában is ismert és fontos volt: a kakaóbabot más dél-amerikai kultúrákhoz hasonlóan fizetőeszközként (is) használták. Maga a kakaó neve is utal a kereskedelemre; a „cacau” eredetileg egy ige, jelentése: venni, cserélni, vásárolni. A kakaóbab a szertartásokhoz is esszenciális volt. Megpörkölték, ledarálták, vízzel habosra rázták (nagy zsírtartalma miatt nehezen oldódott), majd megitták a keserű italt, melynek eredeti neve xocolātl. Amikor a majákat legyőzték az aztékok, a hadisarcot kakaóbabban kellett kifizetniük.

Az aztékok már ízesítették a keserű italt fahéjjal, ánizzsal, vaníliával, kukoricaliszttel, és a legfontosabb, hogy elkészítése során erjesztették is! Ennek köszönhetően sokkal lágyabb állagot és kevésbé keserű ízt értek el. Legendájuk alapján a Tollas Kígyóistentől, Quetzalquetl-től kapták az istenék italát és eledelét, a csokoládét és a kukoricalisztet. A Tollas Kígyó elhagyta őket, de meghagyta, hogy visszatér még. Ezért, amikor a szakállas Cortés partra szállt, őt hitték a visszatérő Tollas Kígyónak. Uralkodójukhoz, Montezumához vezették, aki díszes aranykehelyben felszolgáltatta neki az isteni italt. Cortés észrevette a benne rejlő értéket, és lefoglalta az ősi ültetvényeket. Vérszemet kapott, magának kívánta az összes azték kincset, lemészárolta az aztékokat. Egy forrás szerint az őslakókat saját italuk segítségével győzték le: „Egyetlen pohárnyi belőle egy egész napra felfrissíti a katonát” – írta Cortés. A spanyol konkvisztádor hazájába visszautazván magával vitte a kakaóbabok titkát. Spanyolország tehát a csokoládé világkörüli útjának első megállója. A 17. századig az ország határain belül maradt, Európában nem terjedt el. Persze eleinte maguk a spanyolok se fogyasztották szívesen a keserű italt, először a mexikói spanyol apácák kezdték el ízesíteni szerecsendióval, fahéjjal, cukorral.

Ausztriai Anna királyné, XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba.

1569-ben V. Piusz pápa a xocolātl-t olyan kellemetlennek találta, hogy az ital fogyasztását nem tekintette a böjt megszegésének.

A forró csokoládét az 1600-as években kezdték inni Európában, II. Károly uralkodása idején (1660–85) vált divatos itallá Angliában, az első csokoládét is kínáló londoni vendéglő, a Chocolate House, 1657-ben nyílt meg.

1687-ben a Francia Akadémia tudományos alapon meghatározta az optimális csokoládéreceptet.

Az első angol csokoládégyár Bristolban épült, 1728-ban. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár, mely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt.

A holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaósajtológépe nagyban javította a csokoládéital minőségét: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a nehezen emészthető zsíranyag egy részét.

A csokoládészeletet 1847-ben találták fel. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet.

Rodolphe Lindt berni csokoládégyárában a termékek minőségének javítása érdekében új eljárásokat vezetett be, módosította a csokoládégyártásnál használt alapanyagokat és a főzési időket. 1880-ban felfedezte a mai élelmiszeriparban kenőgyúrásnak (vagy konsolásnak) nevezett csokoládéfinomítást, illetve a lágy fondant csokoládét. (wikipédia)

És akkor egy filmjavaslat ma estére, még annak is, aki már (többször) látta: 

https://www.youtube.com/watch?v=AOvdvLUmM1c