Hajdú Farkas-Zoltán könyvét mutatták be Marosvásárhelyen

A Marosvásárhelyi Rádió nagy stúdióterme adott otthont  a hét végén Hajdú Farkas-Zoltán könyvbemutatójának. A Békebeli 1913 című, a csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában frissen megjelent könyvet a szerző jelenlétében Markó Béla költő és író, valamint Sebestyén Mihály történész, író mutatta be.

Az új könyv tulajdonképpen folytatása A homályban maradás ösztöne című, 2012-ben kiadott kötetnek, amelyet képes regénynek nevez a szerző, míg ennek „lektűr bélyegekkel” a megnevezése. Mindkettőt Vidák Zsolt illusztrálta.

A szerző elmondta, apja emlékére írta a könyvet, aki nagy bélyegyűjtő volt és akinek gyűjteményében az 1913-as esztendő bélyegein csupán uralkodók és államfők arcképei láthatók. Úgy gondolta, hogy a szellem igazi nagyságainak kellene szerepelniük, ezért is illusztráltatta Vidák Zsolttal a könyvet bélyegképekkel és ezért is nevezte azt lektűrnek bélyegekkel. A kötet szereplői az irodalom- és művészettörténetből ismert nagy nevek, például Ady Endre, Freud, Jung, Franz Kafka, Lukács György, Oscar Kokoschka, James Joyce, Wittgenstein, a Nyugat, Ignótus, Picasso, Ferenczy Sándor, Dénes Zsófia. De szerepel benne Hitler és Sztálin, valamint a fiatal Tito is.

Hajdú Farkas-Zoltán 1913-at kimerevített pillanatnak tekintette, fontosnak tartva felrajzolni azt a közép-európai értelmiségi környzetet, amelyben az első kötet szereplői élnek és mozognak. Bár az 1918-al zárul, mégis az utolsó békeévet vette alapul, amikor olyan fontos szellemi, művészeti, emberi drámák, összefonódások, mozgalmak játszódnak le, amelyek nélkül a közönség talán nem értené meg ezt a korszakot.

Markó Béla a közép-európaiságot hangsúlyozta, amely a szereplőknek sorsul jutott, túlmutatva a politikai határokon, a művészet egységét és sokszínűségét kívánta illusztrálni. Erre válaszul Hajdú hozzátette, hogy a magyar szellemi életnek abban a korban, vagy az erdélyiek számára, Budapesten át vezetett az út Európa felé, de a legtöbb szellemi mozgalom, nálunk magyaroknál, megrekedt Budapestnél és nem lépett tovább.

Arra is kíváncsi volt Markó, hogy miféle válogató munka előzte meg ennek a könyvnek a megírását. A szerző erre nagyon őszintén válaszolva elmondta, hogy a rengeteg tény közül, amely rendelkezésére állt a kor levelezéséből, irodalomtörténeti és művészettörténeti munkáiból, leginkább a szívére hallgatott és azokat a tényeket választotta ki, amelyek számára a leginkább kedvesek, vagy döbbenetesek voltak. Széles spektrumát mutatta be a közép-európai embernek, amely Markó Béla szerint Csíkszeredától Triesztig, Budapesttől Berlinig, Bécsig, vagy akár Párizsig tartott. A szerző fontos tartotta bekapcsolni egy olyan kisváros életét is, mint amilyen Csíkszereda volt 1913-ban, amit újsághírekkel illusztrált.

Sebestyén Mihály Marosvásárhely 1913-as esztendejével illusztrálta a mondott év történeseit. A rendelkezésére álló marosvásárhelyi időtárban 1913-ból számos esemény szerepel, amelyek közül leginkább azt a tényt hangsúlyozta, hogy Marosvásárhelyről több mint 400-an vándoroltak ki a mondott évben, legtöbben Romániába, illetve Amerikába. 

Kimaradt?