Gyerekszereplőket válogattak az Arielben

Kortárs szerző mesejátékát viszi színre a marosvásárhelyi bábszínházban Budaházi Attila, a Csíki Játékszín dramaturgja, aki április 1-én gyerekszereplő-válogatást tartott. A castingra 30 második és harmadik osztályos gyerek, fiú és lány jelentkezett.

Kedden délután három és hét óra között várták a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház udvarára a gyerekeket, akikkel Budaházi Attila elbeszélgetett, nyelvtörő szöveget olvastatott, kisebb jeleneteket játszatott el, hogy megtalálja a legalkalmasabb három fiút és négy lányt. A Lilla és Tündérbogyó című mese szerzője Kádár Annamária marosvásárhelyi pszichológus, akinek szövegét a rendező dramatizálta, alkalmazta színpadra.

A gyerekszínész-válogatás eredményéről ma-holnap értesítik a jelentkezőket, a próbákat pedig már a héten el is kezdik – tudtuk meg a dramaturg-rendezőtől, aki már dolgozott gyerekekkel, nem új a feladat számára. Gyerekekkel más a színpadi munka, mint a felnőttekkel – tette hozzá Budaházi. A gyerekek ugyanis nem színészek, velük másképpen kell bánni, más út vezet oda, hogy a színpadi játék jól működjön. Ugyanakkor bármilyen helyzetbe be tudnak lépni, élénk a fantáziájuk, tudnak rögtönözni.

Az édesanyjuk, édesapjuk, vagy nagymamájuk kíséretében az udvaron várakozó második és harmadik osztályos kislányok és kisfiúk párosával mentek be a nagyterembe, ahol a színpadon várt rájuk a rendező. Egy-egy székre ültette őket, megkérte, hogy mutatkozzanak be, majd egy valós, vagy kitalált történetet kért tőlük, nyelvtörő szöveget olvastatott, jelenetet rögtönöztetett.

A gyerekek érkezésük sorrendjében kapták a sorszámot és annak alapján kerültek meghallgatásra. Zsuzsi az 1-es számot viselte a ruháján, meglepődve jött ki a teremből, kissé csalódottan, nem erre számított. Azért elmesélte érdeklődésünkre, hogy úgy kellett beszélgetnie a másik széken ülő kisfiúval, mintha csak ketten lennének, mintha nem is a színpadon lennének. Egy másik kislány arról számolt be, hogy egy réten járt, ahol egy nagy szép fehér nyuszit látott. A nyuszi odament hozzá, ő pedig nagyon megijedt tőle. A történet kitalált természetesen. Megtörtént, hogy a behívott kisfiú csak a lány után merte felolvasni az elétett szöveget. Ahogy az is előfordult, hogy a rendezőnek bátorítani kellett a kis jelentkezőket, saját történetét mesélnie ahhoz, hogy oldja a feszültséget.

Budaházi Attila szívesen készít gyerekelőadást, tizenegy éve Csíkszeredában kezdett ezzel foglalkozni, azt keresve, mivel lehet lekötni a kicsik figyelmét, mit lehet nekik tanítani. Az, hogy egy gyerek alklamas-e a színpadi játékra, már az első pillanatban látszik. Viszont nincs olyan félénk gyerek, akit nem lehetne fejleszteni, „használni” a színpadi játékban.

A meséről a rendező-dramaturg elmondta, Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvének megjelenése előtt már megismerte a szakember meséit, amelyek egy pszichológiai szakmunka mellékletét képezik. Több meséből gyúrta össze a történetet, helyenként áthidalva saját betoldással, kerek sztorit építve fel, amelyben a két jóbarát megismerkedik, majd néhány kalandon megy át. Az olvasópróbákat április 4-én kezdik, a bemutatót május elejére tervezik. A gyerekszereplők mellett színre lép Halmágyi Éva, Gál Ágnes, Gönczi Katalin, Szabó Dániel és Bonczidai Dezső.

Kimaradt?