Smaranda Enache emberjogi aktivistát és Szávai Géza magyarországi írót díjazza a Genfi Pro Transylvania Bilingua Alapítvány. Az ünnepélyes díjátadásra január 19-én, vasárnap délelőtt 11,15 órakor a genfi Művészeti és Történeti Múzeum éttermében kerül sor. A magyar-román kulturális együttműködést szorgalmazó svájci szervezet Eugène Ionesco szellemiségét követi tevékenységével. A nagy román származású drámaíró volt ugyanis az első, aki szorgalmazta a Magyar-Román Közös Nyilatkozatot, amely a diszkrimináció ellen, és a derűs, segítő szándékú párbeszéd mellett foglalt állást.

A genfi díjátadón, amelyre Smaranda Enache-t és Szávai Gézát várják, jelen lesz Pierre Hiltpold, a  Genfi Pro Transylvania Bilingua Alapítvány elnöke, Románia tiszteletbeli konzulja, valamint az alapítók: Dr. Luka László és Dr. Ion Vianu. Laudációt mond  Hantz Peter, aki jelenleg a Bázeli Egyetem tanára és Ion Bogdan Lefter bukaresti irodalomkritikus. Az Alapítvány céljairól Dr. Ion Vianu tart tájékoztatót Eugen Ionesco szellemisége és a jövő esélyei címmel. 

Az előzményekre így emlékezik Dr. Luka László: 
„ A  DIES ACADEMICUS HUNGARICUS GENEVENSIS  (magyar emigráns egyetemisták szervezete) harmadik összejövetelén meghívtuk Eugène Ionescot és Paul Gomát, – akik szintén emigránsok voltak – egy kerekasztal-beszélgetésre, amelynek témája: „A kelet-európai politikai helyzet”. A találkozó nagy érdeklődést váltott ki, megtelt az Egyetemen a Piaget terem. A beszélgetés végén szót kért Ionesco, hogy felolvasson, mint mondta: egy „Nyilatkozatot”. És egy papírlapról olvasni kezdte: MAGYAR-ROMÁN közös nyilatkozat. Nagy volt a meglepetés, és a csend is, amely ezeket a szavakat követte: 
„…védhető megoldás a diszkrimináció és az elnemzetietlenítés?” – kérdezte Ionesco. – „Nem: a megoldás nem a határok átrajzolása, hanem azok átjárhatósága; a megoldás nem az asszimiláció, hanem a jog az identitáshoz, nem az ellenségeskedés, hanem a derűs párbeszéd. Az a megoldás, ha megtanulunk olyan testvérként egymásra nézni, akik együtt vészeltek át sok megpróbáltatást, ha elviseljük, hogy különbözünk, és ha arra törekszünk, hogy egymást kiegészítsük. Ha figyelünk a másik személyiségére. A megoldás: az együttműködés legjobb formáit keresni.”
Másnap reggel kivétel nélkül mindenki aláírta a Nyilatkozatot. Felhívás volt ez, ösztönzés az együttműködés formáinak felkutatására.
Ilyen előzmények után jött létre a GENFI PRO TRANSILVANIA BILINGUA  ALAPÍTVÁNY" – emlékezik vissza Luka László.

A Genfi Pro Transylvania Bilingua Alapítvány egyik célja olyan fontos román vagy magyar művek felkutatása, amelyeket érdemes megismertetni, hozzáférhetővé tenni mindkét közösség nyelvén. Az alapítvány tagjai megkeresték a marosvásárhelyi PRO EUROPA  LIGA alapítványt, amely kétnyelvű könyvek kiadásával, az „Academia Interculturala Transylvania” nyári egyetem szervezésével vívott ki figyelmet. „Az alapítvány egyik vezetőjének, Smaranda Enache asszonynak a tevékenysége Eugène Ionesco szellemiségére emlékeztetett: az együttműködés legjobb formáit keresni” – érvelnek a döntés mellett a kezdeményezők.

Szávai Géza Székely Jeruzsálem című esszéregénye mindkét erdélyi közösség – magyarok és románok – figyelmére egyaránt méltó: az identitásról szól, és román és francia nyelvre is lefordították. Ezért a Genfi Pro Transylvania Bilingua Alapítvány által díjazott első mű a Székely Jeruzsálem lesz.  

Smaranda ENACHE

Az 1989.ben alapított PRO EUROPA Liga (Marosvásárhely) társelnöke.

Az Alapítvány célja programok sokaságával mozgósítani és befolyásolni a helyi közösségeket, etnikai csoportokat, gondolkodókat, politikusokat a különböző etnikai és vallási közösségek közötti feszültségek csökkentése érdekében, hozzájárulni az erdélyi nacionalista mozgalmak befolyásának semlegesítéséhez, újra megteremteni a kölcsönös bizalmat és a szolidaritást a különböző közösségek között. .

SZÁVAI Géza (1950) Prózaíró, Erdélyben (Székelyföldön) született, 1988 óta Budapesten él. Székely Jeruzsálem (Esszéregény az identitásról) című műve 2000-ben jelent meg, azóta öt kiadást ért meg magyar nyelven, kiadták románul és franciául (előkészületben német, lengyel és orosz nyelven).  A sajátos műfajú esszéregény az erdélyi és európai identitás és lelkiismeret megrázó, őszinte „önvizsgálata”. Egyik román kritikusa szerint: „Szívből jövő könyv ez, lapjain a nosztalgikus mosolyhoz könny tapad. (…) Mindenekfölött azonban ez a könyv felhívás a párbeszédre”

A francia nyelvű változat brüsszeli bemutatóján hangzott el: „ez a könyv elsősorban sodró erejű esszéregény valóban, szépirodalom, amelyet csak kézbe kell venni, mert utána úgysem hagyja, hogy letegyük. S mint minden igazi műalkotás, eligazítást ad az élet dolgaiban, ezúttal elsősorban feleleteket arra, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hova megyünk mi, sokféle eredetű, nyelvű, kultúrájú, vallású emberek, vagyis: európaiak.”