Kós Károly elkötelezett, tevékeny helytállása, embersége és magyarsága példaadó minden magyar nemzedék számára - mondta az Országgyűlés elnöke az erdélyi származású építész, író szobrának ünnepélyes avatásán pénteken a főváros XII. kerületében.

Kövér László ünnepi beszédében úgy fogalmazott: Kós Károly az értékteremtő erdélyi magyar hűség egyik legnagyszerűbb jelképe egy olyan században, amikor sokan és sokszor voltak hűtlenek Erdélyhez.     Hozzátette: a német édesapa és francia származású édesanya házasságából született Kós Károlyt nem a származása, hanem a tudatosan vállalt sorsa tette magyarrá.

Kövér László kitért az "állítólag boldog békeidők" korára, amikor Budapestből kétségtelenül világváros épült, de ahogy Ady Endre fogalmazott, a magyarság eközben elveszítette önmagát a hazugságban. Kós Károly ezen hazugság ellen lázadt először ösztönösen, majd egyre tudatosabban, önmegvalósító művészként, és erdélyi magyar közössége iránt felelős emberként egyaránt - mutatott rá.

Az Országgyűlés elnöke kiemelte Kós Károly egyedi látásmódját, ami az építészet világában oly nagy rangot szerzett neki. A szecesszió magyar nemzeti irányzatát Kós Károly Erdély örökségével gazdagította - mondta.

Kövér László szerint az erdélyi építész és társai újraértelmezték a szépség fogalmát, s az akkori lázadókból rövid időn belül elismert művészek lettek. Sikeres lázadás lett az övék, nem elvettek a világból, hanem hozzátettek, nem romboltak, hanem valami újat építettek, új válaszokat kerestek és találtak - fejtette ki.

Az Országgyűlés elnöke felidézte, hogy "az I. világháború, Trianon és Erdély idegen hatalom alá szakadása" Kós Károlyt is válaszút elé állította, "menni vagy maradni, karrier vagy közösség". Az építész a határok lezárása előtt hazament Erdélybe, "az övéi melletti kitartást választotta" - mutatott rá, hozzátéve: sorsa a trianoni csapástól megbénult erdélyi magyar világ felélesztésére rendelte.

Kövér László idézte az építész, író Kiáltó szó címmel, 1921-ben megjelent röpiratát, amelyben az erdélyi magyar megmaradás parancsát hirdette meg. Hozzátette: vannak, akik kiáltó szavát egy olyan transzszilvanizmus alapvetéseként akarják értelmezni, amelynek célja és hatása, hogy elválassza az erdélyi magyart a többi magyartól. (A transzszilvanizmus politikai ideológia, amely az erdélyi régió érdekeinek érvényesítését határozta meg célként, 1918 előtt a magyar államkereteken belül, 1918 után Romániában.)

Voltak és ma is vannak ennek a transzszilvanizmusnak olyan politikai haszonélvezői, akik abban érdekeltek, hogy az erdélyi magyarokat elkülönítsék a többi magyartól, mert úgy könnyebben uralkodhatnak felettük, könnyebben élhetnek vissza bizalmukkal, csaphatják be őket - fejtette ki Kövér László, aki szerint ezek az álságos politikai transzszilvanisták a becsapott erdélyi magyarságnak azzal hízelegnek, hogy voltaképpen öntudatos transzszilvánok, vagy azzá kell válniuk.

Ez a kényszerideológia mindig akkor üti fel a fejét, amikor Magyarország nem tudott vagy nem akart hűséges lenni az erdélyi magyarsághoz, illetve akaratán kívül kényszerűen magára hagyta, vagy akarattal cserben hagyta őket - fejtette ki. Hozzátette: Kós Károly már 1911-ben figyelmeztetett az Erdéllyel szembeni hűtlenség budapesti veszélyére - jegyezte meg.

Pokorni Zoltán, XII. kerületi polgármester ünnepi beszédében azt mondta: Kós Károly tiszteletreméltó döntéseket hozott embert próbálóan nehéz időkben és hihetetlenül sokat vállalt a soknemzetiségű Erdély remélt felemelkedéséért, társadalmi békéjének létrehozásáért. Nem rajta múlott, hogy az általa kitűzött célok megvalósulása még most is várat magára - mutatott rá a kormánypárti politikus. Kós Károly építészként megalkothatta a saját emlékműveit, az utókor szobrokba öntött tisztelgése már csak ráadás - fogalmazott.

Melocco Miklós szobrászművész alkotása az erdélyi építészt egy íróasztal mögött ülve ábrázolja a hegyvidéki Temes lépcsőnél, a Kós Károly nevét viselő, 102 éves oktatási intézmény mellett.