Szávai Géza Marosvásárhelyen oldotta fel írói álneveit
Szávai Géza íróval, regényeivel, grafikáival és sajátos történeteivel ismerkedhettek meg az olvasók kedd este Marosvásárhelyen a Bernády Házban.
A vendég legújabb könyveit, A nagy átmenetelés és a Csodálatos országokba hoztalak című köteteket Nagy Miklós Kund ismertette. Szávai Géza ötödik kiadást is megért Székely Jeruzsálem című kötetének francia nyelvű fordítása nemrég egy svájci díjat is kapott.
Szávai Gézát nem kellett faggatni, hogy életéről meséljen, szívesen elevenítette fel kisgyerekkorát, kamaszkorát, illetve azokat a korszakokat, amelyek valami változást hoztak az életébe, vagy amelyek eseményei meghatározták további sorsa alakulását. Elmondta, olyan körútra vállalkozott ezen a héten, amely során érinti szűkebb pátriáját, szülőföldjét is, ahol már harminc éve nem járt. Mesélt a 70-80-as évekről, majd Magyarországra való kitelepedéséről, az ottani életéről, az első periódusról, amikor újságíróként minden feladatot elvállalt, hogy pénzt keressen, ha kellett, a divatról írt, ha kellett rajzolt, „mindenhez értett”, semmit nem utasított el. Ezért aztán több álneve is volt, 6-7 néven írta alá cikkeit, grafikáit, nem is tudták az újságíró kollegái, hogy Dali Endre például kicsoda.
„A pénz, a sajtó és a Rákóczi-téri lányok zónájában, ahol minden hajnalban eldőlt a világ sorsa, vártuk a nyomdából érkező friss lapokat és olvastuk egymás írásait. Élvezettel hallgattam, hogy arról beszélnek a kollegák, hogy megint milyen hülye ez a Dali Endre, vagy milyen okos ez a Dali Endre” – idézte fel az egykori élettörténeteit Szávai, aki A nagy átmenetelés című kötetében feloldja az álneveket.
Az irodalmi esten szó esett még kamaszkori példaképéről, Balzacról és a regényírásról, arról, hogy úgy akart mindig regényt írni, hogy az mind egy-egy külön műfaj legyen. A Székely Jeruzsálem című regénye is külön műfajnak számít, olyan esszé-regény, amely valóság, amely másokat is érdekelhet, és amelyet eddig a román mellett franciára és oroszra is lefordítottak.
A Csodálatos országokba hoztalak című regény a szerző nyitottságából született, abból, hogy nem csak a szűk környezete érdekli, nem csupán az iránt fogékony, ami itt történik.
Az Én ne lennék eszes gyerek? című könyvét az öt éven felüli gyerekeknek szánja, akiket érdekelnek már az élet dolgai, a szabadság eszménye például.