Ismét Kolozsváron rendez Silviu Purcărete

T. Koós Imola 2013. november 26., kedd, 17:21

Parádés szereposztással kerül a Kolozsvári Állami Magyar Színház deszkáira Roger Vitrac „Viktor, avagy a gyermekuralom” című drámája, amelyet hasonlóan európai színvonalú alkotógárda visz színre: Silviu Purcărete rendező, Dragoș Buhagiar díszlet- és jelmeztervező és Vasile Șirli zeneszerző. A péntekre tervezett bemutató előtt tartottak sajtótájékoztatót a produkció művészei a Szamos-parti színház előcsarnokában.

Dragoș Buhagiar először dolgozik a kolozsvári magyar társulattal, és saját bevallása szerint rengeteget tanult ebből a próbafolyamatból. „A legjobban szervezett társulat a kolozsvári magyar színház csapata, és ez meglátszott a próba alatt. Az emberek itt nem sokat vesztegetik az időt, minden kérdés a helyén van, igazi profik” – foglalta össze tapasztalatait a bukaresti rendező, aki külön kiemelte, hogy itt még a műszaki személyzet sem egyszerű „cipekedő emberekből” áll, hanem gondolkodó, a művészi folyamathoz aktívan hozzájáruló munkatársakból.

A Viktor, avagy a gyermekuralom nagyon nehéz szöveg, a francia drámairodalom monumentuma, amit csak értelmezni lehet, lefordítani nem – mondta a rendező. Szójátékok, a francia kultúrához, történelemhez és nyelvhez kötődő célzások tarkítják az eredeti szöveget, amelyet egy az egyben értelmetlen lett volna visszaadni. „A magyar nyelvtudásom nulla, de a fordításból és a színészek kérdéseiből egyértelműen kiderül számomra, hogy jó az adaptált szöveg”, mondta Purcărete (Vitrac darabját Vinkó József fordította magyarra).

Visky András, a színház művészeti aligazgatója szerint a Viktor, avagy a gyermekuralom nagyon aktuális darab, ráadásul romániai magyar társulat még nem játszotta. A darabválasztásnál mindig fontos szempont, hogy szereposztás tökéletesen megfeleljen a szerző által megrajzolt karaktereknek, és ez itt és most megtörtént, tette hozzá Visky. A kilencéves Viktort egyébként Dimény Áron alakítja, aki sokat nem akart elárulni szerepéről, csak annyit mondott: a saját gyermekkorából nem, viszont a gyermekei személyiségéből néha inspirálódott a karaktere megformálásához.

Vasile Șirli zeneszerző azt mondta, zeneileg a harmadik felvonás jelenti az előadás csúcspontját. „Ez a felvonás egy operához hasonlít, nagyon intenzív szöveggel, amelyet a rendezői utasítás szerint tisztán kell értenie a közönségnek. Valóságos kihívás volt számomra ez a feladat” – vallotta a Párizsban élő zeneszerő. „Arról nem beszélve, hogy egy olyan nyelven kellett írnom, amelyért rajongok, és amelyet csodálatosan gazdagnak tartok” – tette hozzá Șirli.

Kató Emőke, akinek énekesi adottságait először Silviu Purcăretenek köszönhetően ismerhette meg a kolozsvári színház közönsége (Laurettát játszotta Giacomo Puccini operájában, a Gianni Schicchi-ben) úgy nyilatkozott: egyiküknek sem volt könnyű a Viktor próbafolyamata, de hálásak a rendezőnek, amiért kirángatta őket a kényelmi állapotból.

Roger Vitrac a francia szürrealizmus kiemelkedő egyénisége, akit azonban a színházat elutasító szürrealisták kizártak maguk közül, amikor színdarabokat kezdett írni. Megalapította az 1926 és 1930 között működő Alfred Jarry Színházat, amely a huszadik század első felének legforradalmibb társulata volt.

„Ha végignézzük a dráma szereplőlistáját, úgy tűnhet, hogy a korabeli párizsi színházakat tucatjával elárasztó bulvárdarabbal van dolgunk. Aztán amikor kiderül, hogy a kilencedik születésnapját ünneplő címszereplő, Viktor száznyolcvanegy centiméter magas, sejteni kezdjük, hogy itt nem feltétlenül a polgári élet szeletének realisztikus ábrázolásával, imitációjával állunk szemben. Már az első jelenet provokációk sorozata, ahogyan a kilencéves Viktor manipulálja a cselédlányt összetörve egy értékes Sèvres-i vázát, és azzal gyanúsítva a cselédet, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújt munkáltatóinak. Pillanatok alatt romba dől a polgári világ és értékek illúziója, s ennek a felfordult világnak a képét erősíti meg a szobalány és a gyermek replikaváltása is:

LILI: Viktor megőrült. Egy gyerek nem viselkedik így.

VIKTOR: Nincs itt semmiféle gyerek! Sosem is volt!

Egy olyan feldúlt és értékvesztett világgal szembesülünk, ahol a felnőttek hosszú passzusokat idéznek a Larousse Enciklopédiából, egyszerre beszélnek, és úgy viselkednek, akár a gyerekek. Nem csodálkozunk, ha Viktor a vacsorára érkezett Louségur tábornokon „pacigol”, hogy a szülők a gyermekek előtt élik ki túlfűtött szexuális vágyaikat, és csalják meg egymást, hogy a véletlenül odatévedt szellentő hölgy, Ida Mortemart vált ki Viktorból valódi érzelmeket, s hogy távozása után mindenki megzavarodik, az emberi viselkedés előreláthatatlan, a nyelv működése pedig ellentmond a józan ész szabályainak.

Mindez azt sugallja, ami a szürrealista mozgalom védjegye, hogy az élet valójában álom, hallucináció, hipnózis”- olvasható az előadásról a színház honlapján.