ParaFabulák és ad hoc koncert az Insomnia félszigeti helyszínén

Vasárnap délben még a paraFabulák című tárgyanimációs, zenés előadását élvezhettük a Váróterem Projektnek az Insomnia Café gorbó-völgyi helyszínén, délután pedig már szólóban pengette a gitárhúrokat a színtársulat dramaturgja, Bertóti Johanna. Mindvégig mosolygott és dalolászott a székekről és babzsákokról kémlelő elvarázsolt közönség.

Ahogyan a független színtársulattól akár már meg is szokhattuk: ez esetben is abszolút közös produkcióról van szó, akkor is, ha rendezővel dolgoztak. Az alaposan átolvasott állatmesék közül hetet mutattak be a Félszigeten, a tavaszi premier után ez volt az első nyilvános paraFabaula-előadásuk. Láthatóan jól mulattak és okultak a gyerekek és felnőttek is a dicsvágyó holló szájából kihízelgett sajt, az ökör méreteit megirigylő béka, az oroszlánt kiszabadító egerek, az egymást halálra szapuló légy és hangya, a kölcsönös vacsorameghívások után éhesen maradt gólya és róka koma többé-kevésbé ismert, de új köntösbe öltöztetett történeteit követve.

„Az emberi tulajdonságokat képviselő állatok tárgyak segítségével öltenek alakot, bemutatva a gyarlóság igen széles skáláját. Kegyetlenség, hiúság, demagógia, irigység, büszkeség, bosszú, torkosság, nagyravágyás – mind helyet kapnak a történetekben. Ezt a sok negatívumot nagy adag humor ellensúlyozza, illetve olyan pozitív értékek, mint a segítőkészség vagy az ártatlanság” – áll a Váróterem Projekt honlapján.

Az előadások hangulatát a humor mellett meghatározta a zeneiség, a mindennapi használati tárgyak (habverő, bögre, szemeteszsák, seprű, ollók, szívószál stb.) bevonása kellékekként és az archaikus nyelvezet, amely olykor-olykor szintén alapul szolgált egy-egy poénhoz. Ennek valamelyest oka lehet az elsősorban a bábjátékok világában mozgó rendező, Rumi László elve is, amelyet egy korábbi VTP-s együttműködés alkalmával így fogalmazott meg: „A modern bábjátszás titka nemcsak a korszerűségben, hanem a tradíciókhoz való ragaszkodásban is rejlik”.

A négyszereplős előadás színészeiként Imecs-Magdó Levente, Molnár Bence, Simó Emese léptek fel, de a főként gitározó Bertóti Johanna is beszállt a játékba. Bertóti Johanna, aki különben a Váróterem Projekt dramaturgja, nemcsak a Heltai-darab során ragadott gitárt, és talált ki szöveget, dallamot. Délután szólókoncertjét fogadta be az Insomnia.

Miután a közeli nagyszínpadnál abbahagyták a hangpróbát, a napernyők alá népes közönség gyűlt Bertóti Johannát hallgatni, aki 20. századi és kortárs költők verseit zenésítette meg, és gitárkísérettel adta elő bársonyos hangján. Az első néhány dal után, amelyek Varró Dániel, Nemes Nagy Ágnes, Bella István stílusában szóltak a szerelemről egy saját szövegű énekelt verssel is megajándékozta a hallgatókat. Majd „fesztiválos” dalokkal rukkolt elő, azaz evésről, ivásról és bulizásról szólókkal. Arra is sikerült rávennie – nem is nehezen – a közönséget, hogy háttérzeneként mantrázzák „a fagyi”-t, illetve beszámolás után farkasokként üvöltsenek. A fiatal művészt kétszer is visszahívta a színpadra az elégedetten tapsolók tömege.

Kimaradt?