TIFFszereda: a székely bácsik kaszálnak, nem érnek rá bajuszt pödörni

Aki valamilyen oknál fogva nem jutott el idén Kolozsvárra, a„valódi” Erdélyi Nemzetközi Filmfesztiválra, azaz a TIFF-re, az csütörtöktől Csíkszeredában is csemegézhet a kincses városban vetített alkotásokból válogatott dokumentum-, rövid- és egész estés filmekből. A TIFFszereda tulajdonképpen már szerdán elkezdődött, a nulladik nappal.

A hivatalos megnyitót csütörtök estére időzítették a szervezők, ekkor startol hivatalosan is a fesztivál a Csigák és emberek című román alkotással, amely lehetőleg szabadtéri vetítés lesz. Azért lehetőleg, mert Csíkban csütörtök estére is átmeneti monszun várható, így a rendezvényt valószínűleg bemenekítik majd a Művészetek Házába, vagyis a csíkiak által csak Szaksziként emlegetett épület nagytermébe.

Szerdán délután három órától a Sapientia aulájában kezdődtek a vetítések. A nulladik napon ingyen láthatott a nagyérdemű egy csokorra való válogatást néhány minőségi dokumentumfilmből. Aki annak idején akut Film.Dok-járásban szenvedett, az most viszontláthatott néhány olyan emlékezetes doksit, mint a Csendország vagy a Moszny. Szerda este úgy álltam neki a beszámolónak, hogy mozgóképes alkotásokról legfennebb egy recenziót szabad írni, de másnap reggelre meggondoltam magam.

Csak azért, hogy azokat idegesítsem, akik restek voltak benézni a Sapientia aulájába: a Csendország egy süketnéma kisfiú egy nyaráról szól, illetve arról, hogyan ismerkedik a fotográfiával. A Moszny egy erdélyi kisvárosban élő öregről mesél, akit az őt és állatait (tehenek, kutyák) körülvevő és egyre növekvő lakótelep egyre jobban kiszorít saját környezetéből és életéből. A Griff, a Dámvad és a Varjú egy pörgős dokumentumtrilógia Bánnfy Miklósról, Kós Károlyról és Kemény Jánosról, a Besh o drom együttesből is ismert Barcza Gergő zenéjének aláfestésével.

Mivel a fesztivál nulladik napja éppen a nemzeti gyásznapra esett, a közönség állva, egy perc néma csönddel adózott a montenegrói buszbaleset áldozatainak. Eközben a fő helyszín, a Művészetek Háza körül valósággal füstölt, vagy inkább porzott a munka: a szakik a feljavulófélben lévő Tapstér térköveit faragták fülig porfelhőben, az önkéntesek buzgón osztogatták a TIFFszeredás szórólapokat, mások a székeket hordták, kürtőskalácsos bódét tologattak ide-oda...

Aztán egy kellemes meglepetés: fura szénabuglyák a tér sarkán, a Szakszi lépcsőinél. Közelebbről már látom: Bartha Ciupe Ernő szénaszobrász munkái, igaz, egyelőre még csak szétszerelve. Nemsokára megérkezett maga az alkotó is. Mivel a szobrok összeszerelésében segédkező önkénteseket várta, egy kis csevejre is szakított időt. Elmagyarázta, hogyan, milyen fűféléből készülnek a szobrok, aztán tett egy érdekes megjegyzést is: „Én csak kivitelezem ezeket a szobrokat, az alkotó, az maga az Univerzum”.

A szerkesztő kérését, hogy TIFF-es plakátot néző, bajuszát pedrő székely bácsit próbáljak fotózni, végül nem sikerült teljesíteni: egy jókora fergeteg visszakergetett filmet nézni. Különben is: Székelyföldön a székely bajszot pödörgető jelenések leginkább pulpitusok mögött tanyáznak, a székely bácsik inkább kaszálnak, ezért nem érnek rá talpig bocskaiban bajszot pedergetni.

Ráduly Róbert Kálmán polgármestert amolyan lépcsőfordulós beszélgetésre sikerült elcsípnem, pár másodperc erejéig. Megfigyelésem szerint néhány rendezvény Csíkba jön meghalni: ilyen volt a Film.Dok. Rákérdeztem, szerinte mi a garancia arra, hogy a TIFFszereda nem jut a Film.Dok sorsára.

„Erre sosincs garancia. Az ilyen rendezvények néhány elkötelezett ember fejéből szoktak kipattanni és más hasonló embereket próbálnak szervezőként megszólítani. Általában addig szoktak tartani, amíg a szufla, a tenni akarás ezekben az emberek megvan. Ha egy ilyen folyamat több mint egy évtizede tart, ez már ígéretes alap lehet. Hogy valóban van-e igény bármi nóvumra, újdonságra, csak akkor derül ki, amikor már egy új generáció felkarolja a szervezői munkát és átveszi azoktól, akik elkezdték lerakni az alapokat. Bármilyen kezdeményezésről is beszélünk, az első évek, azok gyötrelmesek, kockázatosak és az én tapasztalatom az, hogy legalább tíz esztendő kell ahhoz, hogy értékelni lehessen, valóban gyökeret vert-e, életképes-e egy ilyen kezdeményezés, mint ez a filmfesztivál is” – jelentette ki a polgármester.

A fesztivállal kapcsolatban egyébként minden információ megtalálható a rendezvény honlapján, recenzióstul, trailerestül.

Kimaradt?