Jane Austen egy pici asztalon találta meg a szabadságát – Vallasek Júlia új fordításkötetét mutatták be

Személyes naplóként is használható Jane Austen leveleinek legújabb magyar nyelvű kiadása. Az októberben megjelent kiadványról Balázsy Panna műsorvezető beszélgetett Vallasek Júlia műfordítóval, irodalomtörténésszel és Szabó T. Anna költővel, íróval, műfordítóval a Líra Könyv Facebook-oldalán. Szóba került az angliai nők 18. századi társadalmi helyzete, és az, hogy Jane Austen derűs, sokszor kegyetlen humorú írásai miben erősíthetik a mai nőket.

Vallasek Júliánál kamasz korában kezdődött el a „szerelem“ az Austen könyvek iránt, és elmondása szerint egyetemistaként újraolvasva ezeket, megdöbbent, hogy „nem is olyan rózsaszínű a világuk, mint hitte”, és a mai napig is időnként le-leveszi a polcról egyik-másik könyvet. A könyvtárban sétálva fedezte fel az írónő levelezését – ami tulajdonképpen egy újabb regényként is értelmezhető –, és annyira élettel telinek, izgalmasnak, jó humorúnak találta, hogy úgy érezte, le kell fordítania. Először 2014-ben, a kolozsvári Koinónia kiadónál jelent meg egy válogatás a népszerű angol írónő magyarra fordított leveleiből, most pedig újabb bő válogatás olvasható a 12 évnél idősebb fiatal olvasókat célzó Menő Könyvek kiadásában, amely azért különleges, mert a sorok közé az olvasó saját gondolatait is beírhatja.A műfordító szerint fontos tudni a 18. századi angol regényíró levelezéséről, hogy Austen gyakran szabadkozik, ha rövid levelet ír, megköszöni, ha a válasz hosszú, és reflektál arra, hogy milyen nehéz témákat találni. Megtudtuk: a korban a címzett fizette a megérkező levelet, így nem illett rövidet írni, mert „meg kellett érje a pénzét”. „Később a levelet felolvasták a szalonban a többi családtagnak, elküldték ismerősöknek, és egyfajta korabeli Facebook- szerepet is betöltött, így tehát olyan levelet kellett írni, ami azt a csoportot kiszolgálja információval” – mesélte Vallasek Júlia.  

Akkoriban a levelezés a nők számára „házimunka” volt, a távol lévő rokonsággal így tartották a kapcsolatot. Austen azonban nem csak leveleket írt, hanem regényeket is. Vallasek Júlia szerint Austen leveleiből azt látjuk, hogy élvezetből, ugyanakkor nagyon gondosan, sok munka árán írt, és nagyon örült a regényekért kapott honoráriumnak is. Az eladhatóság miatt álnéven írt, hiszen akkoriban „úrinő nem írt pénzért, csak hobbiból”, a honoráriumot sem a nők vették fel a munkájukért, hanem az apjuk, férjük, vagy bátyjuk, még akkor is, ha abból tartották el a családjukat.

Szabó T. Anna nem olvasott kamasz korában Jane Austent, ám egyetemistaként annál többet. Meghatározó volt számára, amikor először megpillantotta Jane Austen íróasztalát, és azon gondolkodott, hogy hogyan tudott ő azon írni, mivel „éppen csak egy lap fért el rajta”. „Egy nyolcszögletű, pici asztalon találta meg a szabadságát, és nem a nászágyban, nem a házi tevékenységek között, ez nekem életre szóló tanítás” – mondta el a költő.

Vallasek Júlia ehhez annyit tett hozzá, hogy Austen úgy írt, hogy a szobájához vezető folyosó ajtaját sohasem olajoztatták be, hogy nyikorogjon, ha jön valaki, és időben el tudja tenni az írásait, hogy aki belép, „vendégek szeme elé való foglalkozással találja”.

A férjhezmenetel – Jane Austen regényeinek gyakori témája – azért volt fontos akkoriban a családoknak, magyarázta az irodalomtörténész, mert Austen születése előtt húsz évvel lépett érvénybe egy törvény, a The Marriage Act, ami szerint a legidősebb fiúgyermek örökölte a szülői birtokot, a lánygyermekeknek pedig az egyetlen esély a túlélésre a házasság volt. Jane Austen, és nővére, Cassandra sosem mentek férjhez, ám Vallasek Júlia szerint „megdolgoztak ezért”, egy életen át segítették a gyermekágyas sógornőket és a családot a házimunkában.

Szabó T. Anna szerint, ahogy a férfiaknak meg kellett írniuk a maguk háborús regényeit, úgy a nőknek is meg kellett írniuk a családi harctér regényeit, mivel „nekünk ez a háborúnk”. Ahogy fogalmazott: akkoriban az indulatokat le kellett fojtani, nőként nem lehetett mindent publikálni. Jane Austen nem utazhatott, mint a bátyjai, így nem írhatott másról, csak a családi életről, de legalább ebben szabad volt, és nem hazudott, nem akart senkinek megfelelni. 

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?