Kolozs és Beszterce-Naszód megye nyolc műemléképületénél készültek filmfelvételek az elmúlt hetekben: a High Classic Transylvania projekt végeredménye egy internetes dokumentumfilm-sorozat lesz, amelyben az Erdélyi Történeti Múzeum középkorász-régésze, Dr. Csók Zsolt az épületek történetét mutatja be, a Transilvania Állami Filharmónia zenészei pedig hozzájuk kapcsolódó zeneműveket adnak elő a helyszínen. A filmeket a nyár folyamán a két intézmény közösségi oldalain teszik majd közzé. Geanina Simiont kérdeztük, aki mindkét kolozsvári intézményben kommunikációs feladatokat lát el, és úgy gondolja, hogy a projekt segíthet visszahozni a romos, elfelejtett épületeket a köztudatba.

Milyen tapasztalat volt járvány idején két kulturális intézmény kommunikációs szakemberének lenni?

A legjobb szó erre a kihívás. Rendkívüli kihívást jelentett nekem, mivel mindkét kulturális intézmény a közönséget célozza, de a kultúrának általában sincs értelme emberek nélkül. Mivel a közönség nem lehetett ott, a zenét nem volt, aki hallgassa és a kiállításokat nem volt, aki nézze, gyakorlatilag újra meg kellett határoznunk önmagunkat. A filharmónia 65 éves történetében valószínűleg ez volt legfurább és legnehezebb évad. Ami a múzeumot illeti, ott végre tudomást szerezhettek az emberek arról, hogy egy múzeum tevékenysége nem merül ki a kiállításokban, abban, hogy kincseket halmoz fel és mutat meg a közönségnek. A többi feladatra koncentráltunk, például arra, hogy másfajta világokba vigyük el az embereket. Elindítottuk a Régészet otthonról sorozatot: olyan lelőhelyeken filmeztünk, ahol a múzeum szakemberei dolgoztak, akik bemutatták a munkájukat. Ez például a járvány nélkül nem jutott volna eszünkbe. Így a mi tevékenységünkön keresztül szökhetett ki a szabadba a lakásaiba zárt közönség, és ez érdekesebbnek tűnt, mint a virtuális kiállítás-bejárás, ami újabb beltéri tevékenység lett volna.

A régész-történészek után a zenészek is kamera elé álltak...

Két kulturális intézmény marketing- és kommunikációs szakértőjeként valóban természetesnek tűnt valamilyen közös vállalkozás kezdeményezése, az amúgy is passzoló történelem és a klasszikus zene ötvözése, így született a High Classic Transylvania projekt, amelyet a két intézmény partnerként valósít meg. Célja, hogy a zene segítségével új fényben mutassa meg az erdélyi kastélyokat. A kiválasztott zenei repertoár a kastély valamilyen jellegzetességére, építésének időszakára, stílusára, a hozzá kapcsolódó legendákra utal. Egyelőre nyolc műemléképületnél filmeztünk, de reméljük, hogy ez csak a hosszabb távú projekt első fejezete lesz, és ősszel folytathatjuk, a körülményektől függően, amelyeket azonban most egy napra is nehéz előre látni.Milyen kastélyoknál sikerült eddig forgatni?

A kastélyok közé templomokat is beválogattunk, a laikus és a vallásos világot ötvözve, azért is, mert a zenei repertoárban a megfelelő időszakokból nagyon sok vallásos mű is fennmaradt. A kendilónai Teleki-kastéllyal kezdtünk, ahol a vadászat volt a kiválasztott jellegzetesség, így a filharmónia kürtöseivel állítottunk össze egy nagyon érdekes repertoárt, ez a hangszer ugyanis a vadászatokhoz kapcsolódik. Aztán a kapjoni Haller-kastéllyal és a szentbenedeki Kornis-kastéllyal folytattuk, majd Válaszúton, a Bánffy-kastély belterében vettünk fel egy izgalmas barokk válogatást, ezután néhány építészeti és történelmi szempontból jelentős templom következett: a harinai, az aranyosmórici, a zsolnai és a némai. Ez utóbbi kicsi, de különleges: egy 13. századi épületről van szó, amelyben falfestmények is megőrződtek. Az utolsó három helyszínen kórusműveket vettünk fel, Harinán pedig egy Bach hegedűszóló hangzott el.

A kastélyok egy része igencsak romos. Hogy sikerült megtalálni azt a helyet, ahol a zenészek biztonságban játszhattak, és akusztikai-vizuális szempontból is megfelelt?

Igen, a kapjoni Haller-kastély például romos, de így is észrevehető rajta a rokokó hatás, kagylós kastélyként is emlegetik a kagylóformájú ablakkeret-díszítések miatt. Sajnos a szentbenedeki Kornis-kastély is rommá vált, bár a negyvenes években még gyönyörűen nézett ki. De alkalmazkodtunk a helyszínhez. Válaszút kivételével, a járványhelyzet miatt is, a zenészek szabadtéren játszottak. A kórusművekkel bonyolultabb volt a helyzet, mert szabadtéren másképp szól az emberi hang, ezért ezeknél a műveknél a helyszíni felvételt stúdiófelvételekkel egészítettük ki. A hangszeresek viszont a helyszínen rögzítettek mindent, számos alkalommal megismételve a műveket, mert szabadtéren nem ellenőrizheted a környezetet, például mikor a Kornis-kastély udvarán megszólaltak a rézfúvósok, megjelentek a falu kíváncsi lakói, de óvatosságból nem gyalog, hanem különböző járművekkel, autókkal, motorbiciklikkel és egyebekkel robogtak el az épület mellett, nekünk pedig minden alkalommal elölről kellett kezdenünk a felvételt (nevet).Elképzelhető lenne valamelyik helyszínre később koncerttel visszatérni?

Nekem a kastélyok nem tűnnek túl barátságos helyszínnek közönség előtt tartott előadásokhoz, kivéve például a bonchidai Bánffy-kastélyt, amely felújítás alatt áll és a Kornis-kastély előtti szép területet, ahová tényleg le lehetne ültetni közönséget is, viszont nem jönne ide klasszikus zenét kedvelő közönség, sokkal inkább a kíváncsi helyiekre lehetne számítani, a kolozsvári közönségnek túl messze lenne.

Közelebb juttathatja-e a felújításhoz a kastélyokat a High Classic Transylvania projekt?

Többek között ezért is indítottuk el ezt a projektet: reflektorfénybe szeretnénk helyezni az épületeket, meg szeretnénk mutatni, hogy létezik ez a fantasztikus épített örökség, amit ki lehet használni. Ha ezek a kastélyok nem is jutnak azonnal hozzá a restauráláshoz szükséges támogatáshoz, az, hogy valami történik a környékükön, pontot érhet, ha valaki majd pályázik a felújításukra, segíthet abban, hogy helyi szinten bekerüljenek a köztudatba, hogy más rendezvényeket vonzzanak, és ezzel fontosabbá, értékesebbé váljanak a támogatók szemében.