Közös leplünket rántja le: dokumentumfilmen a Colectiv- és a Hexi Pharma-ügy felgöngyölítése

A Colectiv-tűzvész mérlegét ismerjük: 64 halott, elfertőződött égési sérültek, korrupció, a Ponta-kormány lemondása. Alexander Nanau megfigyelő dokumentumfilmjében azzal is szembesülhetünk, ami idáig vezetett, sőt azzal is, hogy mindezért – közvetetten, állampolgári tunyaságunk miatt – mindannyian felelősek vagyunk. A film kedd este Kolozsváron kezdte meg romániai bemutatókörútját, a Florin Piersic mozi tele nézőtere még a stáblistát is némán ülte végig.

A kisbetűvel írt cím – colectiv – is utal rá: a bukaresti tűzvész kollektív felelősség, egy rosszul működő társadalom tünete. A konkrét tűzeset csupán apropó arra, hogy a film a romániai rendszerszintű korrupció általános, emberéleteket veszélyeztető jelenlétét felvillantsa. Mondjuk rendkívül erős apropó: a klubban égett gyermekeik elvesztését megkönnyező szülők látványánál is nehezebben elviselhető mozivászon méretben látni a tűz kitörésekor készült felvételt. A most először látható képeket és hangot Mihai Grecea készítette a végzetes koncerten, amelyen ő maga is megsérült.

A nemzetközi Emmy-díjas Alexander Nanau és az HBO Europa producere, Hanka Kastelicova érdeklődését azért keltette fel a Colectiv-jelenség, mert úgy látták, hogy az utcára vonuló, jogaikért kiálló fiatalok egy tágabb, európai trend részét képezik. A Colectiv klubban filmező Mihai Grecea rögtön azután csatlakozott a csapathoz, hogy kiengedték a kórházból, az ő segítségével kereste fel a stáb a túlélőket és az áldozatok családját. A filmesek tulajdonképpen velük, illetve a kórházban elhunyt sérültek kapcsán nyomozó újságírókkal együtt döbbentek rá arra, hogy itt egy összetett és országos tragédiáról van szó: a hamisított kórházi fertőtlenítők ügyéről, a korrupt kórházi menedzserekről. Főleg erről szól a film: a botrányos egészségügyi rendszerről, arról, amit a Lăzărescu úr halála (Moartea domnului Lăzărescu) című játékfilmből már sejtettünk, így, valós szereplőkkel viszont még húsbavágóbb.A colectiv több szálon fut: Nanauék kamerája a gyászoló szülőket, a Hexi Pharma országszerte használt hígított fertőtlenítői ügyében nyomozó újságírócsapat mindennapjait, a tűzvészben megnyomorodott, önmagát újradefiniálni próbáló túlélő torz testét, és Vlad Voiculescunak, a Cioloș-kormány egészségügyi miniszterének a kríziskezelő próbálkozásait követi. Nem a pontos tájékoztatás a célja – csak a nagyon szemfüles néző rakhatja össze az elkapott párbeszédekből, félszavakból, hogy valójában mi is történt – inkább egyfajta kulisszák mögé pillantást kísérel meg. A jelenetekhez hozzátartoznak a beszédes „üresjáratok”, azok a gesztusok, pillantások, sóhajok, amik a hírekből, tudósításokból kimaradnak.A kedd esti kolozsvári bemutatón jelen voltak a film alkotói és főszereplői is. A rendező megköszönte a bizalmat a Gazeta Sporturilor újságíróinak, Cătălin Tolontannak, Mirela Neagnak és Răzvan Luțacnak, valamint azoknak a „whistleblowereknek”, forrásoknak, akik kockázatot vállaltak azért, hogy a jogsértő esetek napvilágra kerüljenek. „2016-ban volt egy pillanat, amikor az emberek azt gondolták, hogy valamit változtathatnak, és mi, filmesek kihasználtuk ezt a hangulatot” – fogalmazott Alexander Nanau, aki elárulta, az utolsó pillanatig félt attól, hogy ezek a civil szereplők meggondolják magukat, és mégsem vállalják a nyilvánosságot.A rendezőnek egyébként nincsenek olyan illúziói, hogy egy film megváltoztathat egy rendszert. „A film – akár egy vers vagy festmény – egyetlen nézőnek szól, akit elgondolkodtathat arról, hogy milyen életet folytat, milyen döntéseket hoz” – fogalmazta meg alkotói célját a közönség soraiból érkező kérdésre.

A bemutatón jelen volt Vlad Voiculescu közgazdász, volt egészségügyi miniszter is, aki kifejtette, hogy szerinte a román társadalom képes lenne felelős, jól képzett politikusokat kitermelni. „A statisztikák szerint nem volt még ilyen képzett és világlátott generáció Romániában, mint a miénk, és ha ez igaz, akkor felgyorsíthatjuk kicsit a dolgokat magunk és az utánunk jövők számára. Hogy mit tehetünk a rossz berögződésekkel? Egy rendszer akkor változhat meg, ha elég hosszú ideig gyakorolsz nyomást rá, és a megfelelő emberekkel ezt bármilyen területen meg lehet tenni” – fogalmazott.

Cătălin Tolontan újságíró a sajtó szerepét hangsúlyozta – felidézte, hogy a tűzvész utáni napokban saját szerkesztőségén is érzett egyfajta „hagyjuk a hatóságokat dolgozni”-hangulatot, pedig – amint az ezután körvonalazódó korrupciós botrány is mutatja – egy pillanatra sem szabad őket szem elől téveszteni. Ami viszont ugyanolyan fontos az az átlag állampolgár felelősségtudata. „Nem az az optimizmus, hogy a dolgok jóra fordulnak tőlünk függetlenül is, hanem az, hogy van lehetőségünk azt az utat választani, ami jóra vezet. Ha nem tetszik a sajtó, menjetek ki az utcára, és csináljátok meg a saját híreiteket” – mondta.

A colectiv azután kerül február 28-án a romániai mozikba, hogy megjárta a velencei, a torontói filmfesztivált, és a Sundance-et is.

Kapcsolódók

Kimaradt?