Az alig kétezer lelket számláló Nyárádremete általános iskolájának tanulói – még a speciális nevelési igényűek is – visszatérő szereplők a népdal-, népmesemondó- és szavalóversenyek dobogóin. A faluban dolgozó pedagógusok célja nem az elitképzés, hisznek abban, hogy megfelelő segítséggel a hátrányos helyzetű tanulók is képesek egészen kimagasló eredményekre. Az anyanyelv nemzetközi napján kérdeztük őket módszereikről.

„Ha megtapasztalja a gyermek, hogy a tanítója hiteles, kellőképpen felkészült, szavai őszinték, és képes beleéléssel előadni egy népdalt vagy egy népmesét, akkor kíváncsisággal, jókedvvel szippantja magába őseinek hagyatékát” – mesélte Fodor Flóra, a Dr. Nyulas Ferenc Általános Iskola tanítónője. Mint mondta, a nagyszülők ajkairól még felcsendülnek a népdalok, a falu fiataljai kedvüket lelik a hagyományőrzésben, az apróságok pedig már óvodáskorban belekóstolnak a népi kultúrába, ennélfogva természetes, hogy szívvel-lélekkel járnak olyan megmérettetésekre, ahol anyanyelvükön, saját örökségükből adhatnak át egy keveset társaiknak.

Óvodás napjaik népmesék, népdalok, mondókák, gyermekjátékok között telnek

Majos Erika, a nyárádremetei apróságok egyik óvónője elmondta, az anyanyelvi nevelés már 2-3 éves korban elkezdődik, ugyanis ilyenkor fogékonyak a gyermekek a népi kultúra megismerésére. Mindezt azzal példázta, hogy ritka az a szülő, aki mondókázna otthon a gyermekével, így az apróságokat első éveikben leginkább a telefonnal vagy a tévével szórakoztatják. Ennek apropóján vezette be, hogy a tevékenységeik során mindent a magyar népmesék és népi gyermekjátékok köré építenek, emellett napi szinten mondókázik és énekel az apróságokkal, amelyhez olyannyira kötődnek a gyermekek, hogy „hamarabb felfigyelnek a hangjára, ha népdalt énekel, mintha CD-lejátszóról hallgatnának dalokat”.

Fontos feladatának tartja a hagyományőrzést, a népi gyermekjátékok például rutinszerűek a nyárádremetei óvodában. Mivel a kisgyermek lételeme a mozgás, a körjátékokkal egy időben fejlődik a szókincsük, a figyelmük, bővül a dallamkészletük, nem beszélve arról, hogy „a játék által ismerkednek meg a legtöbb hagyománnyal, népszokással” – vélekedett az óvónő.

Arról is beszámolt, hogy már óvodás korban szívesen tevékenykednek a csemeték: szüreti mulatságot, őszbúcsúztatót, karácsonyi szereplést, farsangot, anyák napi előadást, ballagást és évzárót is szerveznek nekik úgy, hogy a szülőknek bemutatják az ünnepkörhöz tanult mondókákat, verseket, népdalokat, meséket. Emellett a Kis tehetségek vetélkedőjén a nagycsoportosok minden évben 4 kategóriában jeleskednek, és a népmese, a népdal, a vers és a népi gyermekjáték terén is visznek haza kitüntetéseket: „nagyon sokszor nyertünk már megyei első díjat, legutóbb pedig második helyezést értünk el a népi gyermekjáték kategóriában” – mesélte Majos Erika.

Hozzátette, minden gyermek egyenlő bánásmódban és oktatásban részesül, nincs kivételezés. Az összes apróságot bevonják a játékba, a szereplésekbe, és a szülők odaadással viszonyulnak a tevékenységükhöz: a roma származású szülők is székely ruhába öltöztetik a gyermekeiket, ha fellépésről van szó. Arról is beszélt, hogy nem az elitképzés hajtja őket, éppen ezért a leghálátlanabb feladat az, amikor „rostálni kell a gyermekeket”: a versenyeken való részvétel ugyanis bizonyos kritériumokhoz kötött, a beszédhiba például egyike a kizáró okoknak. Ha a gyermek beszédhibás, nem jelentkezhet a megmérettetésekre, de a pedagógusnak megterhelő, hogy egy közel harmincfős csoportból kiválogassa azokat, akik megfelelnek a verseny elvárásainak.

Napi 24 órás szolgálat az osztályközösség mellett

„Anyanyelvünket, zenei anyanyelvünket, hagyományainkat örökségül kaptuk, ezért a tanító legfontosabb feladata ezeket a kincseket megismertetni, átadni, továbbéltetni tanítványai által” – véli Fodor Flóra tanítónő, aki 25 éve gyakorolja hivatását. Elmondta, édesapja is magyar szakos tanár volt, így már gyermekkorában megtapasztalhatta az anyanyelv szépségeit, a mesék és a könyvek világát és a magyar népdalkincs kimeríthetetlen gazdagságát.

Kiemelte, mintegy tíz éve foglalkozik komolyabban és tudatosan a tehetséggondozással, és az az elhivatottság, amelyet már egészen kiskorában érzett a tanítói pálya iránt, máig jelen van az életében: „úgy élem meg, hogy ez napi 24 órás szolgálat, mégis sokszor kevésnek érzem magam egy teljes osztályközösség gondjainak a megoldására”. Arról is nyíltan beszélt, hogy a család és a hivatás közötti egyensúlyt nagyon nehéz megteremteni, ezért aztán általában hazaviszi a tanítót a családba, és másnap magával viszi az anyáskodó énjét az iskolába, de próbálja megosztani az idejét, olyanképpen, hogy mindig ott legyen, ahol a legnagyobb szükség van rá. „A tanítványaim mellett természetesen a saját gyermekeimmel is sokat foglalkoztam, próbáltam meggyőzni őket is arról, hogy a tehetség adomány, kamatoztatása feladat számukra, és nem mindegy hogyan sáfárkodnak azokkal a talentumokkal, amelyeket ajándékba kaptak a Gondviselőtől” – magyarázta a tanítónő.

Az osztályközösségéről megtudtuk, nagy létszámú, amelynek 50 százaléka roma gyermekekből áll. Mindenki egyenlő mértékben igényli a törődést, és minden kis siker számít a gyermekek körében, nem beszélve arról, hogy a különféle versenyeken és pályázatokon elért eredmények még jobban összekovácsolják közösségüket, növelik az egymás iránt érzett tiszteletet, megbecsülést.

A tanítónő felvilágosított bennünket, azért tanulta meg a pályázatírást, hogy ösztöndíjakat nyerhessen a tehetséges, szorgalmas diákjainak, de nyomatékosította, pedagógusi tevékenységében a tehetséges tanulók fejlesztése ugyanakkora feladat, mint a hátrányos helyzetű roma gyermekek felzárkóztatása. Így differenciáltan tervezi meg az oktatási napokat, a tehetséges csemetékkel pedig gyakorta a délutánokat vagy a vakációs időszak egy részét is a felkészülésre áldozzák. Természetesnek véli, hogy minden gyermek különböző, éppen ezért nem születhetnek mind jó előadónak, matematikusnak vagy nyelvésznek. A szeretet, az odafigyelés, a dicsérő szó és a következetesség azonban nagy lehetőség a pedagógus kezében, mert ezek által találhatja meg mindenkiben azt a képességet, ami fejleszthető. Hiszen sokszor azért vész el a tehetség, mert nincs a gyermek mellett megfelelő szakember, aki segítené – tette hozzá.

Az eredményes munka egyik kulcspontjaként a tanár-diák-szülő viszonyát határozta meg, amely szerinte nagymértékben befolyásolja az oktatómunka sikerességét. A nyárádremetei szülők nagy segítségére vannak ebben: támogatják, megbecsülik a munkáját, és még a legmerészebb ötleteit is kellő nyitottsággal fogadják. „Mindig partnerként tekintettem a szülőre, időt szánok rájuk, meghallgatom őket a nap bármelyik pillanatában, és segítek megoldást találni a felmerülő problémákra” – írta körül a szülőkkel való kapcsolatát.

„Az én tanító nénim mindig azt mondja, próbáljuk meg, aztán lesz, ami lesz”

Felkerestük a második osztályos Péter Edina Renátát és édesanyját, hogy meséljenek nekünk a nyárádremetei tehetséggondozásról: a kislány kiemelte, az ő tanító nénije mindig azt mondja, próbálják meg, aztán lesz, ami lesz. Hozzátette, szereti az éneklést, és ha egy versenyen nyer, úgy érzi, nem volt hiábavaló a próbálkozása és a gyakorlása. Ilyenkor az osztálytársai is dicsérik, és ritkán fordul elő, hogy irigykednek rá. Meggyőzően adta tudomásunkra: „ha nagy leszek, énekesnő leszek: népdalokat fogok énekelni”.

Cseverészésünkbe édesanyja, Kakucs Blanka is bekapcsolódott. Elmondta, Fodor Flóra tanító néni figyelt fel a lánya tehetségére, hiszen „lelkiismeretes tanító, szívvel-lélekkel neveli a rábízott gyermekeket”. A versenyzésről azt nyilatkozta, megfér a tanulás mellett, ugyanis a kislány rutinszerűen énekel, a felkészítése nem követel túlzottan sok időt. „Nagyon jó hallása van, könnyen felfogja a népdalokat” – mesélte Péter Edina Renátáról édesanyja.

Meglátni valakiben a tehetség aprócska szikráját

A tanítónő számára örömteli feladat „meglátni valakiben az ígéretet, felfedezni a tehetség aprócska szikráját”. Az iskolások kiemelkedő tevékenységei között említette a Fölszállott a páva népzenei televíziós vetélkedőn való részvételt, 2015-ben ugyanis Fodor Dániel énekes szólista, 2017-ben pedig a Gyöngyszemek énekegyüttes – Lénárd Imelda Laura, Veres Orsolya, László Emőke, Simó Krisztina Henrietta – produkcióját is közvetítette a Duna Televízió. Népdalénekes tanítványai számos megyei, regionális és országos megmérettetésen szereztek különféle díjakat: 2013-ban Lénárd Imelda Laura a Székelyföldi Népdalvetélkedők Döntője díjazottjaként kijutott Budapestre, a Kárpát-medencei Fiatal Népdalénekesek Találkozójára, ahol sikerrel szerepelt a gálán: „ő az a tehetséges diákom, aki 2011-ben az országos Kányádi Sándor versmondó versenyen minisztériumi dicséretben részesült” – lelkendezett a pedagógus.

Egy másik tehetséges tanítványaként Ács Szilárdot említette, aki 2015-ben a Széllyes Sándor népmese- és humorvetélkedő megyei döntőjén második díjat kapott, 2016-ban két országos megmérettetésig jutott vers- és regemondásban. A Marosvásárhelyen megtartott országos regemondó versenyen pedig minisztériumi dicséretben részesült.  2017-ben egy másik tanítványa, Nagy Orsolya meseíró díjazottja lett  Az én mesémet adom neked című Kárpát-medencei tehetséggondozó pályázatnak, alkotása mesegyűjteményben is megjelent. Ugyancsak 2017-ben a Kis nyelvművelő megyei  anyanyelvi vetélkedőn, dicséretben részesült az a háromtagú csapat, amelynek tagjai Ács Szilárd, Fodor Anita és Nagy Orsolya voltak. Ebben az évben kapták meg a Napsugár gyermekirodalmi folyóirat Nyelvőr-díját is – emlékezett vissza néhány jelentőségteljes versenyre Fodor Flóra. Hozzáfűzte, jelenlegi osztálya is sok megmérettetésen helytáll: népdalénekes tanítványai közül Péter Edina Renáta 2018-ban első díjat kapott a Csak tiszta forrásból megyei vetélkedőn, és ugyancsak első díjjal jutalmazták a Kreativitás vetélkedő regionális döntőjén is. 2019-ben a Kéknefelejcs elnevezésű megyei népdalversenyen II. díjban részesült. Ezen a versenyen díjat szerzett Lokodi Eszter tanítványa is, ő dicséretben részesült. A Gyöngyszemek együttessel hagyományőrző fesztiválon vettek részt Marosszentannán, ahol népi gyermekjátékokat mutattak be, de gyakran fellépnek nyárádmenti népdalokkal is – adta tudomásunkra. A Nemzetpolitikai Államtitkárság tavaly már hetedik alkalommal hirdette meg Miénk a város! elnevezésű online játékát, amelyre 6–10 éves külhoni magyar óvodások és kisiskolások jelentkezhettek. A nyárádremetei Dr. Nyulas Ferenc Általános Iskola 7 kisdiákja nemrégiben vehette át nyereményeit: két ajándékcsomaggal érkezett a tanintézménybe Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselője, Soós Zoltán. A nyárádremetei nyertesek között említhetjük Péter Edina Renátát, Vizeli Brigittát, Kürti Csege Lászlót, Magyari Hannát, Szántó Katalint, Lokodi Esztert, Sófalvi Dorottyát.

Az aktuális sikerek között említhető az is, hogy a szovátai körzeti mesemondó versenyen Vizeli Brigitta sajátos nevelési igényű tanuló különdíjban részesült, lenyűgözve a zsűrit színészi adottságaival – mesélte büszkén a tanítónő.