„Érdekel a színház? Színész, rendező, dramaturg vagy esetleg díszlettervező szeretnél lenni? Vagy csak egyszerűen egy izgalmas közösségi színházi projekt részese szeretnél lenni? A Play!MOBILE-t neked találtuk ki!” – ezzel a felhívással lanszírozta művészeti projektjét Kovászna megye három településén – Csernátonban, a sepsiszentgyörgyi Őrkőn és Baróton – a Play! MOBILE nemzetközi alkotócsoport, amely öt napra oda költöztette be a színházat, mint jelenséget és munkafolyamatot, ahol talán még nem is járt soha. Az alkotókat kérdeztük a rendhagyó kezdeményezésről.

A projekt romániai partnere a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Egyesület, amely az indítványozó magyarországi Pro Progressione független szervezet, továbbá a szerbiai Kulturanova, illetve a franciaországi “di mini teatro” társszervezésében, valamint az ugyancsak magyarországi Meet Lab együttműködésével már két országban – Magyarországon és Szerbiában is – bemutatta ezt a művészeti kezdeményezést. Szeptember folyamán a romániai munkára került sor, és ez három településen három különböző művészeti produktumot eredményezett. Csernáton és Őrkő után, csütörtökön este 8 órakor Barót központja válik majd ad hoc színházi térré.

„A Play! MOBILE alapötletét az adta, hogy megmutassuk: a művészetnek nincsenek határai. Megél a kistelepülési környezetben is, és nemcsak nézőként, hanem alkotóként is van lehetősége részt vennie benne bárkinek. Egy olyan forma megalkotását tűztük ki célul, ami a helyi adottságokat – mind a település környezetét, mind pedig a helyi lakosok történeteit – nem korlátozó tényezőként, hanem lehetőségként használja fel, valódi együttműködésben a befogadó településsel és annak lakosaival” – mondta a projektet kitaláló Petrányi Barna, a magyarországi Pro Progressione ügyvezető igazgatója.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen formát ölt a továbbiakban, lesz-e folytatása a kezdeményezésnek, Petrányi úgy vélte: a most lezajlott program tapasztalata, hogy a jövőben még többet szeretnének foglalkozni a helyi társadalommal és a résztvevőkkel. „Az alkotásnak hosszabb előkészítést és meg erősebb helyi kötődést szeretnék teremteni. A tervezett folytatás így még nagyobb hangsúlyt fektet majd a helyi közösségek – s itt a kulcs – hosszú távú integrálására” – hangsúlyozta.

A csernátoni hét nő

A csernátoni produkció szereplőgárdája egészében nőkből állt, a legfiatalabb 18 körüli, a legidősebb 25 éves volt. Tóth Bálint építészt a magyarországi Meet Lab képviseletében kérdeztük a munkáról, vele az őrkői produkció előtt beszélgettünk, és még erőteljesen élt benne a csernátoni tapasztalat. „Ott az volt számomra a legjobb élmény, hogy milyen gyorsan tudtunk haladni a munkával, ráadásul mindannyian együtt laktunk egy helyi panzióban, úgyhogy a munka gyakorlatilag a vacsora után is folytatódott. A lányok nagyon lelkesek voltak és fáradhatatlanul dobták be az újabb és újabb ötleteket még a valamennyire hivatalos munkaidő után is” – számolt be Tóth Bálint, aki ismertette a Play!MOBILE keretében használt munkamódszert is.

Ezt a projekt egyik francia alkotója, Boris Dymny találta ki, és a lényege abban állt, hogy néhány egyszerű, színházi ismerkedős játék után, a csapat elsőként kitalálta közösen a történet főszereplőit. „Erre asszociációs játékokat használunk fel: Boris rajzol valamit, erre a résztvevők javasolnak egy másik valamit, amit el kell játszani, aztán mindenki elmondja, hogy milyen szereplőket látott az eljátszott helyzetben. „Egy komplex folyamat eredményeképpen kialakulnak a karakterek az alapján, hogy mi jár a résztvevők fejében: nekik állít tükröt és mond el rengeteg dolgot róluk azáltal, hogy milyen szereplőket alkotnak meg” – részletezte Bálint. A jelenlévők szavazással döntik el, hogy végül ki legyen a főszereplő, hogyan alakuljon tovább a történet.

Székely Timea, a csernátoni előadás egyik női szereplője látványtervezőit végzett, azonban színészként eddig csupán diákelőadásban lépett fel. „Ilyen még nem volt, hogy beszéljek is meg színészkedjek is, jelen legyek a történetben” – mondta, és kérdésünkre válaszként azt is hozzátette: látványtervezői munkájában is segítségére lehet ez a tapasztalat, hiszen a színpadi jelmez és díszlet megalkotójának figyelnie kell arra, hogyan támasztja alá munkája a színészi játékot, tud-e megfelelően mozogni a színész a neki tervezett ruhában, illetve elnyomja-e vagy éppenséggel alátámasztja a látvány a szereplők játékát. „De itt talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a színház érzékenységét ebből a szemszögből is meg kell tapasztalni, meg kell találni”, mondta.

Timea szerint az általuk kitalált sztori mély jelentésekkel rendelkező történet volt, amelyben három különböző korosztályhoz tartozó nő „keres valamit az életben”: az idősebb hazaköltözött éppen, a fiatalabb kitörni akar a megszokott környezetéből, a harmadik pedig az, aki csendesen meghúzódva érzi jól magát, nem akar kimozdulni. „A színpadon ennek a három nőnek a találkozását lehetett követni, meg azt, hogy ebből mi derül ki, kinek mi fontos? Drasztikus fordulatok is voltak, mert az egyik nőt verik, és ő erről beszél az előadásban a lelki sérült gyermek nézőpontjából. A végén megállapodott a sztori, mi is leültünk és egy szép zenével fellélegzett a történet, egyet énekeltünk” – foglalta össze Timea a produkciót. Továbbá azt is elárulta: nem esett nehezükre angolul kommunikálni a munkafolyamatot vezető külföldi alkotókkal, hiszen jól esett felfrissíteni az angoltudásukat, ráadásul egy idő után már gesztusokból is értették egymást. „A végére már nem is kellett szavakat használni, annyira értettük azt, amit a másik mondani akar. Én mindenesetre nagyon szerettem azt, hogy ők is meg mi is hoztunk valamit magunkkal és akkor ebből lett egy közös alkotás” – ecsetelte lelkesen a közösségi színházi élményét.

„Végtelen szerelem” az Őrkön

„Kicsit vitatkoztam a kollégáimmal, hogy vajon jó lenne-e az, ha az Őrkőn lebonyolított munkafolyama végtermékét, az előadást levinnénk Sepsiszentgyörgy központjába? Mert ugye itt az is volt a célunk, hogy a szentgyörgyiek eljöjjenek az Őrkőre, lássák az előadást, de a színészeink életterét is. Mondtuk is a gyermekeknek, mert ők voltak az előadás szereplői, hogy a városból is jönnek majd nézők, úgyhogy nagyon készültek” – mesélte Kispál Ágnes Evelin képzőművész, a MAGMA Kortárs Művészeti Egyesület társalapítója, és hozzátette: érdekes volt megtudniuk azt is, hogy a máshol semleges közterületként értelmezett utcához az őrkői romatelepen intim térként viszonyulnak.

„Olyan ez, mintha az emberek házába lépne be az idegen, ezért az ott lakók arra is érzékenyek, ha az utca egyik-másik részét fényképezik a kívülről  jövők” – fogalmazott Ágnes, aki szerint a kedves kis történet különböző mozzanatai a közönség számára talán nehezen volt követhetőek, azonban a szereplők hatalmas érdeklődéssel és lelkesedéssel szálltak be a közös munkába, és ez a hozzáállásuk mindvégig töretlen volt. „Számukra mást jelentett a színház, mint amit mondjuk Csernátonban” – tette hozzá.

Az őrkői, egy tucat résztvevőt számláló színészcsapat legkisebb tagja 5-6 éves körüli volt, a zöme azonban 10-16 éves gyermekekből áll, akik egy olyan történetet találtak ki, amelyben két fiatal egymásba szeret, de a lányt tiltja az apja a fiútól, és „elzárja” tőle… Ebből következik számtalan érdekes drámai fordulat.

„Itt sokkal lassabban haladtunk a munkával, de egészen más is volt a célunk vele. Az alapvetően azt akartuk, hogy a szereplők csöppnyi önbizalmat nyerjenek, merjenek színre lépni és elmondani egy összefüggő szövegecskét. Nehézség volt az, hogy nagyon rá kellett dolgozni arra, hogy a résztvevők figyelmét hosszabb időre lekössük, nagyon hamar elfáradtak. Erre csupán Boris kollégánk volt felkészülve, aki már dolgozott hasonló környezetben, számomra ez teljesen új volt. Az viszont nagyon érdekes volt számomra, hogy amint a helyi csapatot rövid időre magára hagytuk, igen gyorsan buli hangulat lett a teremben, teljesen szabályos diszkó, amelyen nagyon jól táncoltak is a színészeink, mert már nem voltak zavarban. Úgyhogy a napi kétszeri diszkót a munka részévé tettük, hogy levezessék az energiájukat” – mondta az őrkői produkcióról Tóth Bálint, aki nagyon érdekesnek találta a romantikus regényhez, szappanoperához hasonlatos őrkői történetet.

Boris Dymny francia alkotóművész, aki nem először foglalkozik közösségi színházzal romatelepen, Franciaországban, Macedóniában és Magyarországon is részt vett már hasonló művészeti kezdeményezésekben. „Franciaországban a romák sokkal korábbi bevándorlók, mint az én, Lengyelországból érkezett őseim. De igazából én Magyarországon, Szakácsiban jöttem rá arra, hogy az a roma kultúra, amit a franciaországi romáknál megismertem, szinte nem is létezik a magyarországi romáknál. Ezt egyszerűen meg lehet magyarázni a roma holokauszttal, amely nemcsak embereket, hanem a kultúrát is kiölte. Jelenleg rengeteg olyan roma közösség van Európában, amely nem is tudja, hogy a tizenhat roma klán melyikéhez tartozik. Magyarországon még a romani nyelvet sem beszélik, ami hozzájárult ahhoz is, hogy a kultúrájuk egy jelentős részét is elveszítsék” – magyarázta Boris, aki szerint a színház fontos önbizalom megerősítő hatással lehet ezekben a közösségekben. „Őrkőn is azt próbáltam a munkánk során jelezni az ott élő romáknak, hogy a kultúrájuk érdekes és értékes, ne gondolják azt, hogy hagyományaink tulajdonképpen rossz szokások, amelyeket el kell felejteniük ahhoz, hogy beilleszkedjenek” – mondta.

Szerbiából Irena Čučković médiaszakos egyetemista vett részt a munkában, aki szerint nagyon fontos a szereplők kora, hiszen ez alapvetően meghatározza az előadást és a történetet is. „Sokan jöttek oda hozzánk megkérdezni, hogy miért is vagyunk ott, mit szeretnénk? Később már teljesen ismerősökként viszonyultak hozzánk, még azok is köszöntek nekünk az utcán, akikkel nem dolgozunk együtt.  Számomra talán itt a legfontosabb az, hogy bár azért jöttünk ide, hogy tanítsuk a gyermekeket, mi is sokat tanulunk tőlük” – mondta kérdésünkre a projekt szerb partnere, a Kulturanova képviselője.

Baróton két szereplő keresett szerzőt

A csütörtöki baróti előadás több szempontból is eltér vagy jelentősen különbözik a másik két helyszínen létrehozottól: az egyik az, hogy a kiválasztottak közül a legnagyobbnak számító településen, Baróton kétszereplős lesz az előadás. „Az egyik színészünk, a húszéves Kristóf, másodéves a kolozsvári színin, hozzá pedig Hajnal csatlakozott, aki ötvenöt éves, nemrég költözött haza Barótra, édesanyja halála után és tele van tervekkel” – mutatta be Kispál Ágnes Evelin a stáb helyi tagjait, akik esetében bár ugyanazt a munkamódszert alkalmazták, amelyet a többi településen is, mégis más munkafolyamatot eredményezett.

„Jelenleg nem tudnék túl sokat elmondani a színpadi történetről, hiszen szerdán fogjuk összegyúrni több körvonalazódó karakter történetét két- vagy talán háromszereplősre. Mert az sem kizárt, hogy az előadásba, amelynek helyszíne a Barót központjában látható, bányászokat ábrázoló szobor és környéke lesz, csatlakozik még Bilibók Anita is, aki a csernátoni munkafolyamatba kapcsolódott be és az őrkőin át baróti produkcióig kitartott mellettünk” – sorolta a következő napi teendőket a sepsiszentgyörgyi képzőművész, aki teljesen más produkcióra számít, mint amilyenek voltak az eddigiek.

„Én magam is kíváncsi vagyok, hogy mi kerekedik ki a végére ebből, még elég sok meglepetésre lehet számítani. De várunk mindenkit a csütörtökön este 8 órakor az előadásra Barót központjába, mert akkor lehet majd ezzel az egyedi és megismételhetetlen produkcióval szembesülni” – mondta Kispál Ágnes Evelin.