Bartis Attila kortárs magyar író Jáva szigetén készült felvételeiből nyílt kiállítás pénteken koraeste a csíkszeredai Új Kriterion Galériában. A tárlatot megnyitó Kemény István költő szerint a kiállított képek Bartis Attila versei a teremtett világról.

Az író barátja, Kemény István a kiállítást megnyitó köszöntőjében felidézte az Indonéziában, Jáva szigetén tett kirándulásaikat, a közösen elköltött vacsorákat, sétákat, beszélgetéseket. A beszélgetéseket, amelyek során többször feltette az írónak a kérdést, mit szeret annyira második választott hazájában, Jávában? Voltaképpen ezek a beszélgetések sohasem vezettek el valódi válaszokhoz. „Valahogy mindig csak addig értünk, hogy a közeg hasonlít az 1970-es évek Marosvásárhelyéhez, ahol Bartis Attila a gyermekkorát töltötte” – idézte fel Kemény.

A kétlakivá váló író a mai világ „hightech - szörnyűségei elől menekült Indonéziába” – fogalmazta meg a kiállítást megnyitó jóbarát. Egy másik alkalommal azt a kérdést is feltette Kemény a fotográfusnak, hogy „hogyan tud ennyire jó fotókat készíteni?”. A válaszban egy hasonlattal érzékeltette Bartis fotóművészetét: ha egy gyermek szeretné megsimogatni a macskát és szalad utána, az elmenekül, a gyerek pedig rájön, hogy ha nyugodtan megáll és lelógatja a kezét, a macska előbb-utóbb odajön a keze alá. „Így van Bartis Attila fotográfusként a valósággal, amely a keze alá érkezik” - mondta a költő.

Kemény István úgy fogalmazott, a most kiállított képek Bartis Attila versei. Versek, amelyekben párba állítva jelennek meg képek. Például a parton heverő faág és a fekvő női test, amelyek által már kaphatunk némi képet a heverés természetéről, vagy a bárka megmaradt váza és egy mű-karácsonyfa hasonlósága. De ugyanilyen párhuzamokat láthattunk a mesterséges és a természetes fény megjelenítése kapcsán is, vagy éppen ahogy a parton, a homokban heverő autógumi és a mögötte lévő óceán megjelenik, mint „maga a végtelen” – sorolta a falakon futó párhuzamokról Kemény István. „Bartis Attila képei a teremtett világról szólnak, akár van teremtő, akár nincs” – foglalta össze a költő.