Kirándulós dalával futott fel, már első Double Rise-os fellépésén is túl van a Szintaxis
„Különleges érzés” tölti el őket, amikor lejönnek a színpadról, tudtuk meg a marosvásárhelyi származású, Kolozsváron tanuló fiatalokból álló Szintaxis zenekar tagjaitól. Nemrég jelent meg a csapat első videoklipje, most pedig újabb szintet léptek: először zenéltek a Double Rise-on.
Koncertjük hallgatása során nem volt kérdés számunkra, a Szintaxis különleges és lendületes zenekar. Mint kiderült, még egy év sem telt el az indulásuk óta, tavaly októbertől kezdtek berobbanni a köztudatba, mára mégis egyre ismertebbé és közkedveltebbé válnak. Többek között a hirtelen befutás jellegzetességeiről is kérdeztük őket, mire ők visszafogottan csak annyit válaszoltak „nincs még kialakulva a rajongótábor, így nem beszélhetünk sztárságról a helyzetükben”.
A lányok kedvencei
A történések mégis azt mutatták, igenis megvan a rajongótábor, koncert után a lányok már messziről örvendeztek a zenekarnak és könyörögtek a közös fényképekért. Meglepett az egyszerű és közvetlen magatartásuk, ami a hirtelen híressé vált fiataloknál ritkán tapasztalható: „minket nem is annyira a sztárság, hanem a zene élménye és a közösség buzdít, mi még ennek a varázsában élünk”. Hozzátették, helyzetüket nem neveznék feltétlenül befutásnak, inkább olyan úton való elindulásként határoznák meg, amely egyre több pozitív visszajelzést von maga után: „örvendünk annak, hogy egyre többen vannak a koncertjeinken, és hallgatnak a Youtube-on is”.
A Szintaxisnak nemrég jelent meg az első videoklipje, amely egy héten belül 6 ezer megtekintést eredményezett. Kiemelték, talán erre a legbüszkébbek, mert mindamellett, hogy a személyes életükben egyetemistákként tevékenykednek, sikerült valamit annyira komolyan venniük, hogy abból „kézzelfoghatót” alkossanak. Mivel elérték a legtöbb kezdőzenekar általános vágyát, az első videoklip megjelenését, most nagyobb célokat tűztek maguk elé: elsődlegesen egy egész album megjelentetésére pályáznak, és ehhez periodikusan adnak ki egy-egy dalt, s ha elegendő összegyűl ezekből, akkor összeállíthatják a kislemezüket is. Az idei nyár „a szárnypróbálgatások időszaka” a frissen indult zenekar életében, ősszel azonban erdélyi klub-turnéra indulnak, jövő nyárra pedig igyekeznek a várt „nagy durranást” elérni.
Hiába a világ csillogása, a lelkük darabjait játsszák
Mivel nemrég első díjat nyertek a marosvásárhelyi Peron versenyen, lehetőséget kaptak az A38 Hajón tartott meghallgatásra: az ott megrendezett Öröm a zene és a Hangfoglaló pedig akár támogatókat is hozhat a jövőre nézve. Jelenleg önköltségen, és barátok segítségével tartják fenn a zenekart. Kiderült, szeretik ezt a fajta „kalákát”, ami megmozgatja a külsősöket is: a barátaik alkalomadtán fotózást, videózást vagy kisebb segítségnyújtást vállalnak, ez pedig még inkább erősíti a közösségi élményt, amely meghatározója stílusalakításuknak, mivelhogy a természetközeliség mellett másik fő szempontjuk a barátság és az élmények kialakítása, megtartása. Ezeken akkor sem szeretnének változtatni, ha sokkal ismertebbé válnak, mert fontosnak tartják, hogy közvetlenül és „természetbe szólítóan” játszhassanak.Elárulták, többnyire saját dalokkal foglalkoznak, és mindig azt írják és játsszák, ami a lelkükben van. Így a magánéletük és a zenész énjük folyamatos kapcsolatban áll egymással. Érdekes elgondolásuk, hogy nem a szerelmi csalódások megéneklésére fókuszálnak, hanem a városi lét és a természet közti egyensúly megteremtésére törekednek, és ezt igyekeznek belecsöpögtetni a rajongóikba is: „a városi pörgés mellett mindenki találjon időt elmenni a zöldbe is, és ott nyugalomra lelni a szerettei között” – hangsúlyozták.
Fiatal, bohókás, különleges fiúbanda
A különleges színpadi megjelenésüket azzal magyarázták, hogy mindnyájuknak más-más a stílusa, így csupán magukat adják a színpadon, ki-ki a saját valójában megmutatkozva. A rock, jazz, indie, klasszikus és pop zenei stílus és annak táncban, énekben megjelenő stílusjegyei pedig egyedivé teszik külön-külön és zenekarként is őket. Hozzátették, nem tudnának más zenekarokat utánozni, attól viszont nem zárkóznak el, hogy azokat a jegyeket beépítsék, amelyek hozzájuk is kapcsolódnak. A Coldplay-t legnagyobb példaképükként említik, de a Quimby, a 30Y, a Kistehén, a Kiscsillag és a Bagossy Brothers Company is sokat tanított nekik.
Kihangsúlyozták, a Bagossy abból a szempontból is különleges számukra, hogy itthoni, közeli és jól bizonyítja, kemény munkával és kitartással igenis fel lehet törni. Annak ellenére, hogy inspirálóan hat a zenei személyiségükre az említett erdélyi zenekar, „nem akarnak már kitaposott utat bejárni, így igyekeznek a sajátjukat tovább egyengetni”, egészen addig, míg akár több tízezer embert szórakoztathatnak.
A Double Rise Fesztivál színpadáról elégedetten és hálásan távoztak: mint elmondták, a fesztiválzenélés „csupa vagányság”, és legfontosabb eleme a hangosítás, ami az ő esetükben gyors és korrekt volt. Hálájukat az is fokozta, hogy a 15 órai időpont ellenére, sokan meghallgatták őket, nem beszélve arról, hogy a délutáni nagy melegben a zenéjükkel nemcsak lenyűgözték, hanem táncra is perdítették a fiatalokat.