Április hatodikán lett volna 65 éves a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Egyed Péter költő, filozófus. Születésnapja és a költészet napjának a közelsége alkalmat szolgáltatott arra, hogy családja, barátai, ismerősei és művészetének, írásainak kedvelői az Erdélyi Múzeum Egyesület székházában az egyik legnagyobb hatású poémája, a 23 buborék – A Kurszk balladája  láncfelolvasásával emlékezzenek az alkotóra.

Egyed Emese költő, egyetemi tanár felkérésére színészek, költők, egyetemi tanárok, újságírók jelentkeztek, hogy részt vegyenek ezen a különleges hangulatú esten, ahol a poéma mindegyik részét más és más önkéntes olvasta föl. László Noémi, Tánczos Vilmos, Selyem Zsuzsa, Albert Júlia, Láng Orsolya, Horváth Benji, Visky S. Béla, Kovács Eszter, Mărcuțiu-Rácz Dóra, Csortán Márton, Bartha Katalin vállalták a felolvasását annak a műnek, amely az élet és a halál mezsgyéjén megrekedt tengerészek tragédiájáról szól.

A Kurszk tengeralattjáró 2000. augusztusában bekövetkezett pusztulása sokáig élénken foglalkoztatta a közvéleményt, annál is inkáb, hogy kiderült: a sorozatos robbanások ellenére az egyik rekeszben maradt még 23 túlélő (innen a poémának is a címe), akiknek nevét Dmitrij Kolesznyikov másodtiszt följegyezte a noteszébe, amelyet később megtaláltak.

„Sötét van itt az íráshoz, de megpróbálom vakon. Úgy tűnik, nincs esélyünk, talán 10-20%. Reméljük, legalább ezt elolvassa valaki. Itt a lista a más rekeszekből idegyűlt legénységről, akik most itt vannak a kilencesben, és megpróbálnak kijutni. Üdvözlet mindenkinek, nem kell kétségbeesni. Kolesznyikov.” – a túlélők parancsnokának, Kolesznyikov másodkapitánynak az utolsó feljegyzése.

Egyed Péter 2007-ben írta meg nagyszabású költeményét, amelynek a középpontjában épp Dmtrij Kolesznyikov áll,  a szerző pedig a költészet eszközeivel járta körül a tragédiát, az elkerülhetetlenül közeledő halált. A közös felolvasásnak a téma és Egyed Péter tragikus hiánya mély drámaiságot kölcsönzött.

Az est alkalmat szolgáltatott arra is, hogy Bartalis-Bán Judit, a BBTE orosz tanszékének előadótanára bemutassa A Kurszk balladájának orosz nyelvű fordítását is, amely 2009-ben készült el (fordító: Maja Cészárszkaja) és amelyet akkor mutattak be a moszkvai magyar kulturális központban, ahova többek között a jelenlévő Tánczos Vilmos kísérte el a szerzőt.Bartalis-Bán Judit föl is olvasott néhány részletet az orosz változatból, egészen döbbenetes hatást váltva ki azáltal, hogy a halál szélére sodródott tengerészek anyanyelvét hallgathatta a közönség. Azt is megtudhatta a közönség, hogy Lukács József közreműködésével elkészült a román fordítása is a műnek, ebből is elhangzott egy szövegrészlet, a Bölcsészkar egy román-orosz szakos hallgatójának tolmácsolásában.

Ugyanakkor a szervezők kiállították azokat az eredeti Részegh Botond-grafikákat, amelyek reprodukciói láthatók a 2007-ben kis példányszámban megjelent magyar nyelvű kötetben. Vargas  András gitárművész saját kompozícióinak előadásával járult hozzá a megemlékezés ünnepélyeségéhez, illetve záróakkordként megszólaltatta Egyed Péter gitárját is.

A művészi felidézésen résztvevők magukkal vihették a költő egy-egy sorát, amely megérintette őket. Nekem ez volt a kedvencem: „Mit nékem hajók, óceánok,/Ha szívem Kurszkhoz kötött:/eloldom életem, halálra válok,/Nem hiszem, hogy a lélek örök.”