Tyúkláb, szegfűves, békasegge – így írják a húsvéti tojást a Gyimesekben
A húsvéti tojásfestés máig élő hagyomány Erdély keleti peremvidékén, a Hargita megyei Gyimesekben. A hagyományos minták nemzedékről-nemzedékre öröklődnek, több mint kétszáz díszítési forma ismert.
A most újraolvasásra ajánlott cikkünk eredetileg 2019. április 7-én jelent meg.
Bárányláb és fecskefarka
Tyúkláb, tőtött rózsa, csillagos, szegfűves, fecskefarka, bárányláb, békasegge, kakastaréj, cserelapis, bojtágas, kupás - csak néhány azok közül a minták közül, amelyeket a Gyimesek vidékén élők őriznek. A néhány évvel ezelőtt elhunyt Antalné Tankó Mária gyimesbükki tanítónő 216 írott tojástípust, illetve változatot rögzített a gyimes-völgyi tojásdíszítésről készült átfogó kutatása során. Bár a tojásírás hagyományos napja a Gyimesekben is a nagypéntek, sok háztartásban már a nagyhét előtti napokban készülnek díszített tojások. Az ügyes kezű asszonyok ma már eladásra is készítenek, nagy keletje van a szépen elkészített gyimesi írott tojásnak.
200 tojás az állatorvosnak
A Gyimeseket szokás „Patakországnak” is nevezni. A havasokból jobbról is, balról is patakok csordogálnak a központi völgybe, a patakok mellett telepedett meg az évszázadok során a gyimesi csángó nép és alakította ki egyedi, semmilyen más magyarlakta vidékkel össze nem hasonlítható kultúráját. Az egyik ilyen patak mentén indultunk a tojásfestés nyomába. A gyimesközéploki Sötétpatakon élő Tankó Zsuzsanna, aki minden évben több száz húsvéti tojást készít eladásra hagyományos technikával, otthonában fogadott, hogy beavasson az írás rejtelmeibe.
Zsuzsanna egyik közeli rokonától tanulta el a díszítés fogásait, tőle leste el az első mintákat. Elmondása szerint keresztanyja „örökké annyit írt, hogy vett belőle két süldőt”. Szigorú tanár lehetett az egykori rokon, „beütötte a kezembe a kesicét, ha nem jól fogtam” – emlékszik Zsuzsanna. A kesice egyébként maga az író eszköz, amivel a megolvasztott viaszt felviszik a tojás felületére, általában házilag készítik, de nem mindegy hogyan, hiszen „olyan íztelen kesicével nem lehet jól írni” – magyarázza.
Míg melegszik a kályha tetején a méhviasz, meséli, hogy „tavaly csak az állatorvosnak 200 darabot írtam”, és idén is már legalább ennyi elkészült a megrendelésre írt remekekből. Gyimesekben sokan tartanak otthon tyúkot, kerül bőven tojás, ottlétünk alatt éppen hoz az egyik gyermek még harmincat, küldte valaki, azokból is festett tojás lesz. Rucatojást (kacsatojást) is írnak, annak fehérebb a héja, világosabbak lesznek a belőlük készült tojások. Fontos, hogy friss tojásokat használnak, nehogy megbetegedjen, aki majd elfogyasztja.
Közben megmelegszik a kályhán a viasz, neki lehet fogni az írásnak. A tojásírás összetett folyamat. A megtisztított tojásokat meg kell főzni, megszárítani, és hagyni kell kihűlni, hogy ne kenődjön el rajta a minta. A kézbe vett tojást forgatva osztják be: hosszanti irányba két körvonallal négy cikkre, majd ezekre merőleges vonalat húzva összesen nyolc háromszöghöz hasonló félcikket kapnak. Ezeket töltik ki mintákkal. A vonalak húzása gördülékenyen megy a gyakorlott kezekben. „Nincsen az írással baj, csak az a sok pontozás” - mutatja Zsuzsanna, miközben az olvadt viaszt serényen viszi fel a tojásra.
Böjtben nagyobb a kísértés
Az írás általában nem magányos tevékenység. Legtöbbször összegyűlnek az asszonyok, barátnők, hogy közösen készítsék el a tojásokat. Közben szó kerül mindenféléről, meg hányják-vetik az élet dolgait. Kísérőnk, Piroska törli a kész, megszáradt tojásokról a viaszt. „Nem posztóval törülöd?” – jegyzi meg – „Ha tudtam volna, hoztam volna posztót neked!”
Szóba kerül a böjt, amit szigorúan tart a gyimesiek többsége, az ősök változatos böjti recepteket hagytak az utódokra: „Mákból ütöttek olajat, azt használták, zsírt egyáltalán nem. Voltak, akik semmilyen állati eredetű ételt nem ettek meg ilyenkor” - mesélik. Bár nagy a kísértés, hiszen „böjtben kívánja a legjobban az ember a húst, szalonnát.” Ahogy Zsuzsanna megfogalmazza: „az ördögök dolgoznak olyankor…”
Közben a megírt tojások az előkészített festékbe kerülnek, ahol „öt-hat percet kell üljenek, többet semmit” – magyarázza Zsuzsanna. Kiszedik, hagyják megszáradni a tojásokat, utána törlik le a kályhalapon megmelegített anyaggal a viaszt. Ha vizesen törölnék le, elkenődne a festék is. A kész tojásokat szalonnával bekenik, ettől lesznek szép fényesek.
Elkészülnek az írott tojások, szedelőzködünk, hálás szívvel búcsúzunk házigazdánktól és kísérőnktől.
Versenyt és vásárt is tartanak
A nagyhetet megelőző hétvégén több helyszínen is szerveztek hagyományos tojásírást a környéken. Gyimesbükkben tojásíró versenyen mérettek meg a legkiválóbb díszítők, Gyimesfelsőlokon a kultúrházban pedig bárki megvásárolhatta virágvasárnap az előző nap megírt a húsvéti tojásokat.
Bár böjt van, virágvasárnapon engedményt kaptak a szigorú önmegtartóztatásból, akik betértek a gyimesfelsőloki kultúrotthonba. Az előtérben terített asztal fogadja a látogatókat, népviseletbe öltözött fiatalok kínálják az erre az alkalomra előkészített finomságokat. A nagyteremben nyüzsgés, zsongás, az asztalokon szebbnél-szebb tojások várják a vevőket.
A színpadon fiatalok készülődnek, ők a magyarországi Petőfi program által Gyimesbe érkezett Ladányi Ferenc furulyás, gardonos tanítványai. Ma egy rövid időre megengedett a zene is, hogy megmutathassák tudásukat a gyerekek. Aztán elcsendesül minden, nagyhét következik a keresztény világ számára.
.jpg)
.jpg)