Szatmárnémetiben kezdődött kedden a Sárik Péter Trió erdélyi turnéja, a zenekarhoz másodszor csatlakozott Falusi Mariann énekesnő. Hét településen mutatják be legújabb, Jazzkívánságműsor magyarul című lemezüket, amely azoknak is szól, akik először ülnek be jazzkoncertre. Az új CD-ről, illetve a turnéról beszélgettünk Sárik Péterrel és Falusi Mariannal, a zenészek azt is elárulták, hogy miért járnak vissza szívesen Székelyföldre.

Hogyan jött az ötlet, hogy magyar slágereket dolgozzatok át jazzben?

Sárik Péter: 2010-ben megkerestem a Budapest Jazz Clubot azzal, hogy szeretnék ott a zenekarommal havonta játszani. Mivel akkor még csak úgy harminc-negyven ember látogatta a koncertjeinket, nagyon nehéz volt meggyőznöm a hely vezetőit, de arra a könnyelmű ígéretemre, hogy majd meglátják, hogy hamarosan teltház előtt fogunk játszani, végül is azt mondták, hogy próbáljuk meg. Aztán napokig azon agyaltam, most mit csináljak, hogy a nézőszámot felduzzasszuk úgy 150-re, és ekkor jött az isteni szikra, a Jazzkívánságműsor ötlete. Ennek lényege, hogy a közönség kéréseit teljesítve eljátsszuk a kedvenc pop, rock dalaikat, vagy népzenei, illetve klasszikus favoritjaikat a saját stílusunkban, azaz jazzben.Ezek szerint bejött a kísérlet.

Sárik Péter: Nagyon is! Minden várakozásunkat felülmúlta, hisz először csak azt gondoltam, néhány ilyen koncertet tartunk, majd befejezzük, de már a harmadik Jazzkívánságműsor lemeznél tartunk, amiből az első 2014-ben Fonogram-díjat kapott, mint „Az év jazz albuma”, a másodikat pedig 2016-ban jelölték ugyanerre a címre, ami fantasztikus eredmény. 

Miért pont Falusi Mariannt választottad énekesnek ehhez a projekthez?

Sárik Péter: Egyrészt mert imádom, mint embert, és mint énekest, másrészt tudtam, hogy ízig-vérig nő, de emellett van benne valami, amitől a férfi dalokat is a legnagyobb hitelességgel tudja előadni.

Mariann, amikor Péter megkeresett az ötlettel, hogyan reagáltál?

Falusi Mariann: Azt hiszem, visítottam és ugrándoztam, nagyszerű ötletnek tartottam! Főleg azért, mert Petivel imádunk együtt dolgozni, és nagyon érdekes  kihívás, hogy olyan számokat énekelhetek el, ami nem a miénk Györgyivel (Lang Györgyi, akivel Falusi Mariann a Pa-dö-dő együttesben énekel, szerk. megj.), hanem valaki más vitte sikerre. Ez eleinte könnyűnek tűnt, aztán menet közben kiderült, hogy nagyon bonyolult, nagyon nehéz feladat. 

Milyen együtt dolgozni Sárik Péterrel, illetve Gálfi Attila dobossal, Fonay Tibor bőgőssel?

Falusi Mariann: Egyrészt nagyon vicces (nevet), másrészt marha sokat tanulok tőlük  zeneileg, mert a próbafolyamat alatt apróságokra is figyelnek és nagyon kifinomultan dolgoznak, és ez nekem nagyon nagy élmény. Emellett meg felszabadító, mert Petivel bármit meg merek magamnak engedni zeneileg, ő biztat is erre, a srácok is teljesen mértékben támogatnak, és azt hiszem, ez a világ egyik legélvezetesebb dolga!

Rendkívül sokoldalú művész vagy, jazzt, de akár operát is énekelsz. Nehéz túllépni azon, hogy sokan csak a Bye, bye Szását várják tőled? 

Falusi Mariann: Azt hiszem, ezzel nem kell foglalkozni. Én a jazzben is lubickolok, nagyon élvezem, és azt hiszem, ha én élvezem, akkor a közönség is. Ha szoronganék azért, hogy hű, vajon én ezt meg tudom-e csinálni, akkor sokkal nehezebben állnék neki, sokkal több gátat emelnék magam elé, és ennek nem lenne értelme, mert ez az egész történet azért van, hogy élvezzük és jó legyen!

Melyik feldolgozás okozta neked a legnagyobb fejtörést? 

Falusi Mariann: Nos, mindenképp Caramel száma, a Lélekdonor, mert nagyon nehéz volt elvonatkoztatni az ő egyedi stílusától. Lemásolni nehéz és felesleges is lett volna, mert akkor nem a sajátom, így ezzel a dallal eléggé meg kellett dolgozni, csakúgy, mint a Tankcsapda Mennyország tourist című slágerével. Ez egy nagyon dögös dolog, de szerencsére Petivel már játszottunk együtt Ganxsta Zoli rappet, így végül meglett, lendületes és energikus lett.Milyen pluszt tud nyújtani a feldolgozás? Hogyan kerülhető el, hogy azt mondják, hmm... az eredeti jobb?

Sárik Péter: Az eredeti mindig jobb, hisz egy dal sem lesz véletlenül sláger. Nem tudunk egy népszerű számot jobban eljátszani, mint a Beatles vagy a Neoton, és nem is ez a cél. A feldolgozás lényege, hogy másképp közelítsük meg az adott szerzeményt, hisz mindegyik zenei műfajnak, a poptól a klasszikusig szigorú határai vannak, a jazz pedig mindegyiknél szabadabb, és mi tudatosan átlépjük a korlátokat. Bátran hozzáadhatunk például egy rock dalhoz olyan harmóniákat, amit az eredeti már nem tűrne meg, de a zenének mégis jót tesz, és a mi műfajunkban megengedhető, illetve játszhatjuk kötetlenebbül Bartókot vagy Beethovent, nem szó szerint hangról-hangra, ahogy a kottában van. Az elmúlt nyolc évben rengeteg visszajelzés érkezett hozzánk, hogy a mi feldolgozásaink alapján kedvelték meg az eredeti műveket, vagy azok szerzőit, és ez az egészben a legjobb. Őszintén, hány fiatal hallgat ma Bartókot? Nagyon kevés. De ha ezzel a zenével egy jazzklubban találkozik egy, akkor lehet, hogy meg fogja hallgatni az eredetit is, és ez ugyanígy van a 20-30 éves popslágerekel is.

Saját kedvencek is vannak az új lemezen?

Sárik Péter: Igen, az én abszolút kedvencem a Balatoni nyár a KFT-től! Számomra ez egy tökéletes dal, és mivel gyerekkoromban minden nyarat a Balaton mellett töltöttem, így még jobban az enyém.

Falusi Mariann: Már csak az érzékenységem okán is a legnagyobb kedvenc a Neotontól a Holnap hajnalig, azért is, mert ez a feldolgozás nagyon más, mint az eredeti dal hangvétele. Az egy boldog, örömködős, fénylő hangulat, nálunk pedig visszafogott, monoton, nagyon érzelmes, és egy csodálatos zongoraszóló van benne, ami teljesen megkoronázza az egészet. De amúgy nagyon nehéz kedvencet választani, mert minden dalban van valami, ami érdekes, ami különleges.

Kisebb településeken is játszotok a mostani turné alatt. Péter, nem tartasz attól, hogy az emberek nem lesznek vevők a jazzre, amit sokan rétegzenének tartanak?

Sárik Péter: Egyáltalán nem aggódom. A Jazzkívánságműsor a legjobb program azoknak, akik még sose voltak jazzkoncerten, hisz a kedvenc dalaikat hallgathatják, miközben mi egy picit, néha nagyon improvizálunk, azaz jazzelünk. Észre se veszik, és megszeretik ezt a műfajt. Ezért is válik lassan szlogenjévé ennek a műsornak, hogy „Gyere, énekelj velünk jazzt!”.

Már sokan tudják rólad, hogy részben Csíkszeredában élsz. Mikor megérkezel, mit csinálsz először?

Sárik Péter: Ahogy átlépek a határon, a lehető leghamarabb eszem egy parasztcsorbát. Ez már szertartás. Csíkba már így érkezem. Aztán itt azonnal ki az utcára, beleszagolni az imádott levegőbe, amiben mindig van egy kis füst, télen persze köd is (nevet). Aztán ennyi vezetés után jár egy kis pálinka, meg helyi sör vagy rigó, és persze jó érzés találkozni a barátokkal, haverokkal, benézni egy kicsit a táncházba, vagy kiugrani Somlyóra, vagy fel a Hargitára. Jó érezni, hogy a szülővárosomtól majd 800 kilométerre itthon vagyok!

Mariann, másodszor turnézol a Sárik Péter Trióval Erdélyben. Mi fogott meg itt? 

Falusi Mariann: Hát mi nem?! Azt hiszem, hogy minden. A táj, a kaja, az emberek, a lelkesedés, ahogy fogadják a zenét, a nyitottság, meg persze a… csorba! (nevet) És a Hargita. Ezek mind. De hát ezt nem kell elmondani, hisz ezt mindenki tudja!