Az Egyesült Államok az indiai gyártás felpörgetésével igyekszik csökkenteni a gazdaság függését a kínai importtól, csakhogy az amerikai kereskedelmi stratégia számára kihívást jelent India növekvő függése – éppen Kínától.

Oroszország 2022 februárjában kezdődött ukrajnai inváziója óta egyre gyakrabban hallhatjuk a leválás vagy szétkapcsolás, angolul „decoupling” kifejezést. Az Európai Unióban „derisking”, azaz kockázatmentesítés néven futó stratégia az Egyesült Államokból indult, és Kínával kapcsolatos. Washington és nyugati szövetségesei egyre határozottabban igyekeznek megszüntetni a saját gazdaságuk függését a kínaitól. A folyamat a koronavírus-járvánnyal kezdődött, de felgyorsította az ukrajnai invázió, és az annak nyomán kialakult geopolitikai feszültségek. Elemzők és nyugati döntéshozók szerint tudniillik félő, hogy Tajvan Kína általi lerohanása a világgazdaság leállását eredményezné a jelenlegi állapotok mellett, hiszen gyakorlatilag kötelezné az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy Pekinget az Oroszország ellen már alkalmazott szankciókkal sújtsák. Ám a Kínáról való leválás nem megy a várakozásoknak megfelelően, mégpedig az alternatívák lassú „felépítése” miatt, derül ki a Washington Post minap közzétett elemzéséből.

Az Egyesült Államok az indiai gyártás felpörgetésével igyekszik csökkenteni a kínai gyárakkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat, elkerülendő az ellátási zavarokat a geopolitikai feszültségek fokozódása vagy egy újabb pandémia esetén. Csakhogy az amerikai kereskedelmi stratégia számára kihívást jelent India növekvő függése – éppen Kínától, állapítja meg az amerikai újság.

Ahogy az indiai vállalatok felpörgették az olyan termékek gyártását, mint az okostelefonok, napelemek és gyógyszerek, úgy nőtt az ország függése az importtól. A felsorolt termékekhez nagyrészt Kínából viszik be az összetevőket az amerikai lap által idézett kereskedelmi adatok és gazdasági elemzők szerint. Ez a fejlemény ébresztőként szolgálhat az amerikai döntéshozók számára, akik sürgetik az ellátási láncok mentesítését a kínai gyáraktól és a Kínával fennálló kereskedelmi kapcsolatok „kockázat mentesítését”. Amíg az indiaiak mindössze az összeszerelést végzik, és Kína marad a harmadik fél, ahonnan az alkatrészek érkeznek, addig hiába költöznek a nyugati cégek Indiába, a leválás nem fog megtörténni.

A Global Trade Research Initiative indiai agytröszt szerint a Kínából származó indiai import kétszer olyan gyorsan nőtt, mint általában, és mára az indiai import közel egyharmadát teszi ki az elektronikától a megújuló energián át a gyógyszeriparig. Ez az import magában foglalja a késztermékeket, valamint a feldolgozóipari köztes termékeket.

Az Indiai Ipari Konföderáció szerint az elektronikai alkatrészek, például áramköri lapok és akkumulátorok indiai importjának csaknem kétharmada Kínából származik, és a bevitel megháromszorozódott az elmúlt öt évben.

India régóta nagy gyógyszerexportőr. Azonban míg korábban az összetevők nagy részét belföldön állították elő, ma már Kínára támaszkodnak számos fontos alapanyag tekintetében. 2007 és 2022 között Kína részesedése több mint 50 százalékkal nőtt az indiai vegyszerek és gyógyszerek importjában, és mindössze az elmúlt öt évben a Kínából származó gyógyszer-összetevők és egyéb köztes gyógyszertermékek indiai importja több mint ötven százalékkal nőtt az idézett jelentés szerint.

Ugyanez érvényes a textilipari és ruházati cikkekre is, ami egy másik fontos exportágazat. A gyártás felpörgetése érdekében India kénytelen nagyságrendekkel növelni a fonal- és szövetimportot Kínából. A szintén sikertörténetként számon tartott indiai autóipar ugyancsak a Kínából származó alkatrészekre és tartozékokra támaszkodva növekszik.

Egy másik terület, amely talán a legjobban rávilágít a nyugati szétkapcsolási–kockázatmentesítési stratégia buktatóira: a napelem-gyártás. A Washington Post az Egyesült Államokat említi, de az Európai Unióra is igaz, hogy korlátozta a kínai napelemek behozatalát, egyebek mellett az emberi jogokkal és a munkaügyi visszaélésekkel kapcsolatos aggodalmak miatt.

2022-ben megugrott az Indiában gyártott napelemek exportja, amelynek értéke az amerikai piacon közel 150 százalékkal nőtt. A következő évben még erőteljesebb növekedés következett be. Ámde India a napelemek gyártásában a korábbinál is jobban támaszkodik a hozzájuk felhasznált kínai napelem cellákra, ahogy egyébként az összeszereléshez felhasznált anyagokra is: ragasztóra, sínekre, szilíciumra. Az összetevők legalább fele, de esetenként akár 100 százaléka kínai import, Indiában csak az összeszerelést végzik.

India nemcsak az összetevőket, hanem a szakértelmet illetően is függ Kínától, amikor megpróbál saját alkatrészeket gyártani az iparcikkeihez. Éppen ezért az indiai ipar képviselői sürgetik a kormányt, hogy enyhítse a kínai technikusok vízumkorlátozását, hogy segíthessenek a kínai gépek használatában.

Hasonlóképpen India továbbra is Oroszországra támaszkodik a kőolaj tekintetében, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben az ukrajnai háború miatt. India védelmi felszereléseinek nagy része továbbra is orosz, bár újabban az új-delhi kormány más beszállítóktól, például franciáktól is vásárol.

A helyzet ironikus: ahhoz, hogy saját lábára álljon és leváljon Kínától, Indiának előbb fokoznia kell a kapcsolatotokat szomszédjával. Nyugati szemmel nézve: ahhoz, hogy India bekapcsolódjon a globális ellátási láncba, elkerülhetetlen, hogy bekapcsolja magát Kína ellátási láncába. Az új-delhi kormány még nem döntötte el, hogy ezt kizárólag importra támaszkodva vagy részben kínai befektetéseken keresztül teszi meg.

Az első út is járható a Washington Postnak név nélkül nyilatkozó washingtoni tisztségviselők szerint, viszont azt senki nem látja, hogy konkrétan mennyi időt vehet igénybe, amíg India – „felfelé úszva” az amerikai (és európai) ellátási láncban – valódi alternatívát jelenthet a kínai importot.