A washingtoni stafétaváltás nemcsak új stílust hozott, hanem egyúttal gyökeres változást az Egyesült Államok Moszkva iránti viszonyulásában. Az elmúlt néhány napban maga Donald Trump elnök vagy adminisztrációjának fontosabb képviselői rendre megcáfolták az utóbbi három évben megfogalmazott narratívákat az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatban, kezdve mindjárt a háború motivációjával.

Szinte napra pontosan egy éve a Reuters arról írt, hogy Moszkva közvetítőkön keresztül jelezte Washingtonnak, kész az ukrajnai konfliktus befagyasztására az akkori frontvonalak mentén – Ukrajna számára a mainál kedvezőbb helyzetben. A korabeli amerikai adminisztráció azzal utasította vissza az ajánlatot, hogy Ukrajna bevonása nélkül nem tárgyal, és nem is hajlandó nyomást gyakorolni a kijevi vezetésre, amely korábban jogszabályban rögzítette, hogy nem ül le tárgyalni az oroszokkal, amíg a Kreml urát Vlagyimir Putyinnak hívják.

Ehhez képest a január 20-án hivatalba lépett új washingtoni kormányzat eddig csakis az ukránok bevonása nélkül tárgyalt a moszkvai rezsimmel az ukrajnai konfliktus lezárásáról. Donald Trump múlt szerdán közel másfélórás beszélgetést folytatott az orosz elnökkel telefonon. Ugyanaznap az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Mike Waltz bejelentette, hogy Trump különmegbízottja, Steve Witkoff Moszkvában járt. Kedden pedig Szaúd-Arábiában amerikai–orosz külügyminiszteri találkozót tartottak. Maga Trump a New York Post kérdésére korábban megerősítette, hogy megválasztása óta többször is beszélt már Putyinnal, de inkább nem árulná el, pontosan hány alkalommal.

„Nincs értelme a tűzszünetnek”

Trump beiktatása előtt az amerikai külügyminisztérium következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy bármilyen rendezési tervnek tiszteletben kell tartania Ukrajna területi integritását „a nemzetközileg elismert határokon belül”. A tárcát január 20-ig négy éven át vezető Anthony Blinken több alkalommal is aláhúzta, hogy „akár holnap béke lehet”, ha Oroszország visszavonul a 2014 előtti határok mögé.

Az amerikai hivatalosságok kitartóan azt az álláspontot képviselték, hogy egy tűzszünetnek nincs értelme Ukrajna szempontjából, sőt káros lenne: lehetőséget adna az oroszoknak, hogy erőt gyűjtsenek, feltöltsék a hadikészleteiket, majd újabb támadást indítsanak. Eszerint Putyin célja Ukrajna teljes elfoglalása, később pedig a szomszédos balti államok vagy Lengyelország lerohanása.

Donald Trump ezzel szemben „egy csöppet sem” hisz abban, hogy Oroszország megtámadna egy NATO-tagországot, és késznek mutatkozik bármilyen alkura, amely véget vet annak, hogy „szép, fiatal emberek haljanak meg mindkét oldalon” – miként a minap fogalmazott.

„Illegális és provokálatlan”

A francia elnök kapott hideget-meleget, amikor 2022 decemberében egy tévéinterjúban arról beszélt, hogy Oroszországnak lehetnek legitim biztonsági igényei a NATO-val szemben. Emmanuel Macron ezzel átmenetileg beírta magát a „Putyin-értők” közé. A nyilatkozat megkérdőjelezte ugyanis azt a narratívát, miszerint a 2022. február 24-i ukrajnai invázió nemcsak illegális – erről ENSZ határozat született amúgy –, hanem „provokálatlan” is. A kezdetben Washington által képviselt és rövidesen a teljes Nyugat által átvett magyarázat Putyin invázióját egy imperialista területhódító háborúnak tekintette, amely mögött az orosz elnök személyes ambíciói állnak.

Ehhez képest az Egyesült Államok régi-új elnöke nemcsak elismeri Oroszország néhány legfontosabb háborús célját, hanem egyenesen úgy tűnik, mintha elfogadná az orosz narratívát az invázió kiváltó okairól. Vasárnapi nyilatkozatában Trump kijelentette, hogy az ukrajnai háborúnak soha nem lett volna szabad elkezdődnie, s hogy ez mégis megtörtént, azért a demokrata előd, az „inkompetens” Joe Biden okolható.

Putyin azzal indokolta a 2022. február 24-én megindított inváziót, hogy Kijev tervezett NATO-csatlakozásával az Egyesült Államok figyelmen kívül hagyja Oroszország szerinte jogos biztonsági követeléseit.

„Ukrajna győzni fog”

Az egyik legtöbbet hangoztatott amerikai narratíva az elmúlt években az volt, hogy Ukrajnának vissza kell szereznie az összes, 2014 óta elfoglalt területét, a harctéren kell legyőznie az agresszort, és szó sem lehet arról, hogy Moszkva követelésének engedve lemondjon a NATO-tagságról.

Anthony Blinken még a múlt év végén is abbéli meggyőződését fejezte ki, hogy Ukrajna csatlakozhat az északatlanti szervezethez. „Mi elindítottuk Ukrajnát a NATO-tagság felé vezető úton” – emlékeztetett az időközben leköszönt amerikai külügyminiszter.

Az új washingtoni kormány védelmi minisztere ezzel szemben arról „biztosította” az ukránokat, hogy búcsút mondhatnak nemcsak a NATO-tagságnak, de az oroszok által elfoglalt területeiknek is. A 2014 előtti határokhoz való visszatérés irreális célkitűzés, és ennek az illuzórikus célnak a hajszolása csak meghosszabbítja a háborút és vele az ukránok szenvedését, jelentette ki Pete Hegseth a NATO főhadiszállásán tett első látogatása alkalmával.

A Trump-adminisztráció gyakorlatilag belement Moszkva legfontosabb követeléseibe még azelőtt, hogy a konfliktus rendezéséről szóló egyeztetések megkezdődtek volna. Tette ezt ráadásul azután, hogy három éven keresztül Washington rendkívüli politikai és diplomáciai erőfeszítéseket tett, hogy elszigetelje Vlagyimir Putyint.