Hozott-e változást a NATO-csúcs az Ukrajnához való viszonyulást illetően? Hogyan jellemezhető Románia szerepe a NATO-ban? Milyen Magyarország megítélése a NATO-ban? Mi változhat a NATO működésében Donald Trump visszatérésével az amerikai elnöki pozícióba? A kérdésekre szakértő segítségével próbáltunk válaszokat keresni a védelmi szövetség washingtoni csúcstalálkozója után.   

Véget ért csütörtökön a 2024-es NATO-csúcs, amire előzetesen nagy várakozásokkal tekintettek Ukrajnában. Hozott-e lényegi változást a védelmi tanácskozás? - kérdeztük Szenkovics Dezsó külpolitikai elemzőt, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem kolozsvári karának dékánját. A szakértő válaszában kiemelte, hogy a július 9-11. között zajló NATO-csúcstalálkozó egyben a szövetség fennállásának 75. évfordulóját is fémjelezte, de nem sok idő és ok jutott az ünneplésre, hiszen 1949-es megalakulása óta talán a legnagyobb és legsúlyosabb kihívásokkal teli periódusát éli a szövetség.

A NATO elvesztette elrettentő erejét

„A kollektív védelem és a stratégiai együttműködés elmúlt hét és fél évtizede folyamán a NATO egyszerre ennyi kihívásnak, fenyegetésnek, veszélynek nem volt kitéve, mint az elmúlt esztendőkben. Az immár több mint két éve tartó orosz-ukrán háború, az egyre inkább az eszkaláció jeleit mutató közel-keleti helyzet, a Kína-Tajvan viszony mind olyan jelenségek, amelyekkel a NATO-nak, mint védelmi szövetségnek, foglalkoznia kell. Végezetül pedig azt is meg kell említeni, hogy mindezek a háborúk vagy potenciális gócpontok arra engednek következtetni, hogy a NATO, élén az Amerikai Egyesült Államokkal, elvesztette azt az elrettentő erejét és képességét, amellyel a hidegháború évtizedeiben vagy az azt követő periódusban még rendelkezett. Ez pedig azt jelenti, hogy a szövetségnek újra kell definiálja magát” - mondta a Maszolnak az elemző.

Ami Ukrajna helyzetét, jövőjét illeti, Szenkovics Dezső a NATO-csúcs zárónyilatkozatában megfogalmazottak alapján úgy vélte: a hangzatos politikai nyilatkozatokon túl, miszerint a szövetség továbbra is elkötelezett Ukrajna jövőbeli NATO-csatlakozása iránt, amely egy visszafordíthatatlan folyamat, talán egy konkrét részleges eredmény született. „A szövetség elkötelezte magát, hogy 2025-ben minimum 43 milliárd dollár értékben támogatja Ukrajna Oroszország elleni önvédelmi harcát. Ez azonban csak részsikerként könyvelhető el, hiszen Jens Stoltenberg főtitkár a washingtoni találkozó előtt még arról beszélt, hogy remélhetőleg sikerül majd elérni azt, hogy a 32 tagország elkötelezze magát egy többéves, kiszámítható és tervezhető támogatás mellett. A jelenlegi döntés sokkal inkább tekinthető egy biztonsági megoldásnak abban az esetben, ha a novemberi amerikai államelnöki választások változást hoznak, mintsem egy hosszútávú szövetségi elköteleződésének” - hangsúlyozta a szakértő.

A háborúnak le kell zárulni valamilyen formában

Szerinte Ukrajna NATO-csatlakozásával kapcsolatban a szöveg csupán  annyit említ, hogy a NATO ismételten megerősíti, hogy amennyiben a szövetségesek egyetértenek és Ukrajna teljesíti a csatlakozás feltételeit, meghívást kap a szövetséghez való csatlakozásra. „Ehhez azonban – a NATO-alapszerződés értelmében – a háborúnak le kell zárulni valamilyen formában és a 32 tagország konszenzussal kell a döntést meghozza. Figyelembe véve azt, hogy Finnország és Svédország, két katonailag fejlett, demokratikus és háborúban nem álló ország nemrég lezajlott csatlakozása esetében milyen viták zajlottak a szövetségen belül, Ukrajna belépése a NATO-ba a jelenlegi körülmények között szinte elképzelhetetlen” - mondta a külpolitikai elemző.

Romániát kiemelten emlegette Joe Biden amerikai elnök a Patriot átadása miatt. Hogyan jellemezhető Románia szerepe, megítélése a NATO-ban? - kérdeztük Szenkovics Dezsőtől. „Románia megítélése a szövetségen belül az elmúlt évtizedben folyamatosan pozitív volt. A donbaszi és a lunhanszki területeken kirobbanó harcok, majd a Krím-félsziget elcsatolása óta Románia folyamatosan és kritika nélkül állt ki a szövetség mellett, ez pedig a konfliktus eszkalálódását követően még fokozottabban igaz. Ennek több oka is van. Románia a NATO keleti szárnyán elhelyezkedő tagország, amelynek kijárata van a Fekete-tengerre, így számára fontos szempont, hogy a háború lezárulása után a térségben az erőviszonyok miképpen alakulnak” - mondta a dékán.

Hozzátette: Románia annak is tudatában van, hogy a háború eszkalációja esetén az első számú fenyegetett országok sorában található az a Moldovai Köztársaság, amelynek területén mintegy kétmillióan beszélik a román nyelvet, még ha ezen személyek jó része moldovainak is vallja magát. Megemlítette azt is, hogy a szövetség keleti szárnyán elhelyezkedő Lengyelország és Románia között az orosz-ukrán háború árnyékában elindult egyfajta versenyfutás is, mindkettő szeretné megerősíteni a térségben a saját geopolitikai fontosságát. 

„Elég, ha itt csak arra gondolunk, hogy a tervek szerint Romániában az elkövetkezendő években milyen fejlesztések vannak kilátásba helyezve például a Konstanca megyei Mihai Kogălniceanun, amely Európában a NATO egyik legnagyobb katonai bázisa lesz, vagy éppen a Brassó megyei Nagysink település közelében található katonai támaszponton elkezdett fejlesztésekre. Ebben a kontextusban kell értelmezni például a Legfelsőbb Védelmi Tanács azon döntését is, amelynek értelmében Románia átadja Ukrajnának a négy Patriot-rendszer egyikét” - fogalmazott az elemző.

Magyarország NATO-megítélésével kapcsolatban a szakértő arra emlékeztetett, hogy szemben Romániával, Magyarország egy teljesen más utat járt be az orosz-ukrán háború kapcsán. „Mindvégig és következetesen azon az állásponton volt, hogy Magyarország számára a legfontosabb a mielőbbi béke, éppen ezért nem hajlandó sem fegyvert szállítani Ukrajnának, sem pedig fegyverszállítmányokat átengedni a saját területén. Úgy, ahogy Románia esetében is kiolvasható a döntésekből egyfajta racionalitás, úgy a magyar kormány álláspontja is valami hasonlót tükröz: kis országként megpróbálni megmaradni semlegesként és folyamatosan hangoztatni a tűzszünet és a béke szükségességét, hiszen a mai Ukrajna területén él egy magyar kisebbség, akik számára az egyetlen jó megoldás az, ha nincs háború” - hangsúlyozta Szenkovics Dezső.

Felidézte azt is, hogy Magyarország volt az egyetlen NATO-tagország, amely nem kívánt részt venni a szövetség új missziójában, amelynek célja Ukrajna támogatása a nyugati fegyverek átadásának koordinálásával és az ukrán katonák kiképzésével. „A magyar külügyminiszter a szövetség csúcsértekezletét megelőzően többször is hangot adott annak a magyar álláspontnak, hogy a NATO nem fogalmazhatja meg önmagát egy Kína-ellenes szövetségként. Mindezek azt mutatják, hogy Magyarország több esetben is hangot adott a szövetségen belül domináns mainstreamtől eltérő nézeteinek. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a NATO-n belül, mindeddig sokkal jobban sikerült kezelni ezeket a nézetkülönbségeket mindkét félnek, mint az Európai Unió és Magyarország között létező viták esetében” - mondta a szakértő.  

Radikális változásokra nem lehet számítani

Azt is megkérdeztük az elemzőtől, hogy mi változhat a NATO működésében Donald Trump visszatérésével az amerikai elnöki pozícióba? Úgy vélte, a jelenlegi globális biztonsági-geopolitikai helyzetben egy esetleges Trump-győzelem a NATO tekintetében rövid távon lényeges változást nem tudna hozni. „Racionálisan gondolkodva, a realizmus talaján állva, egyszerűen nem engedi meg a jelenlegi nemzetközi helyzet azt, hogy a szövetségen belül feszültségek, nézeteltérések alakuljanak ki. A nyugati világrendet megkérdőjelező nagyhatalmak ugyanis ezt azonnal kihasználnák, tovább gyengítve a Nyugat politikai, gazdasági, katonai erejét, befolyását. Várható egyfajta finomhangolás az orosz-ukrán háború tekintetében, abban az értelemben, hogy Ukrajna feltételek nélküli támogatása megkérdőjeleződhet, és helyét fokozatosan a tűzszünet irányába tett lépések vennék át. Erre maga Trump is több alkalommal utal az elnökjelölti kampányok alkalmával elmondott beszédeiben. Rövid távon azonban, a józan emberi gondolkodás talaján állva, radikális változásokra a NATO működésében nem lehet számítani” - fogalmazott Szenkovics Dezső.