Ukrajna uniós csatlakozási tárgyalásai a magyar vétó enyhülésével mozdultak előre, ám Kijev előtt máris újabb politikai akadály rajzolódik ki. Több tagállam azt szeretné, ha az EU az ukrán és moldovai bővítés mellett Szerbia régóta elakadt csatlakozási folyamatát is felgyorsítaná.

Szerbia uniós csatlakozásának kérdése nem egy stabil, kiszámítható belpolitikai környezetből kerül vissza Brüsszel napirendjére. Alekszandar Vucsics június végén bejelentette, hogy kész idő előtt távozni az államfői posztról, miközben az országban előrehozott elnök- és parlamenti választások lehetősége is megnyílt. A szerb elnök mandátuma eredetileg 2027-ben járt volna le, egy esetleges lemondás után pedig az alkotmány szerint néhány hónapon belül új elnökválasztást kellene tartani. Vucsics ennek ellenére aligha vonulna vissza a politikából: több elemző szerint inkább arról lehet szó, hogy az elnöki tisztségből a miniszterelnöki pozíció felé mozdulna, miközben megőrizné tényleges hatalmi befolyását.

A belpolitikai nyomás hátterében a 2024 novemberi újvidéki vasútállomási tragédia áll, amelyben tizenhatan haltak meg, és amely országos tiltakozási hullámot indított el. A diákok által vezetett demonstrációk kezdetben felelősségre vonást és átlátható vizsgálatot követeltek, később azonban szélesebb rendszerkritikává alakultak: a tüntetők korrupcióval, intézményi elfoglalással, médiatúlsúllyal és autoriter kormányzással vádolják a Vucsics köré épült hatalmi rendszert. A kormány ezzel szemben külföldről bátorított destabilizációról és erőszakos utcai politikáról beszél, ami tovább mélyítette a társadalmi megosztottságot.

Ebben a helyzetben Szerbia uniós útja egyszerre vált belpolitikai túlélési kérdéssé és külpolitikai alkueszközzé. Belgrád hivatalosan továbbra is stratégiai célként kezeli az EU-tagságot, de közben nem szakított Moszkvával és Pekinggel, az Oroszország elleni uniós szankciókhoz sem igazodott teljesen, és a jogállamisági reformok területén is komoly fenntartások maradtak. Ha Vucsics valóban választásokkal próbálja újrarendezni a belpolitikai helyzetet, Belgrádnak különösen jól jönne egy látványos uniós előrelépés. 

Belgrád elakadt csatlakozása Kijev előrehaladását is lassíthatja

Ukrajna az elmúlt hetekben lassan, de érzékelhetően előrehaladt az uniós csatlakozás felé. Két tárgyalási klaszter megnyílt, köztük a jogállamiságot és a külpolitikát érintő terület, ám a teljes folyamat továbbra is politikailag érzékeny. Kijev szeretné, ha az EU még az év végéig valamennyi klasztert megnyitná, több tagállam viszont óvatosabb tempót támogat. A fordulatot részben a magyarországi kormányváltás tette lehetővé. Orbán Viktor áprilisi választási veresége után Magyar Péter kormánya enyhített Budapest korábbi, kemény ukránellenes álláspontján, és tárgyalásokat kezdett Kijevvel a kárpátaljai magyar kisebbség ügyében. Magyarország ugyanakkor nem adott szabad utat a gyorsított csatlakozásnak: Budapest inkább lépésenként haladna.

Kijev számára azonban most már nem csak Magyarország okozhat nehézséget. Az EU-n belül erősödik azoknak az országoknak a hangja, amelyek szerint a bővítés nem tolódhat el kizárólag Ukrajna és Moldova irányába. Szerintük a Nyugat-Balkán, különösen Belgrád, túl régóta vár valódi előrelépésre. Szerbia csatlakozási folyamata 2021 decembere óta gyakorlatilag befagyott. Az Európai Bizottság ismét javasolta a harmadik tárgyalási klaszter megnyitását a szerb kormánnyal, de nyolc tagállam ellenezte a lépést. Az ellenzők szerint Szerbia jogállami teljesítménye gyenge, a sajtószabadság és az igazságszolgáltatás helyzete továbbra is problémás, külpolitikájában pedig nem igazodik kellően az EU-hoz, különösen az Oroszország elleni szankciók ügyében.

Kapcsolódó

Lemond Orbán egyik fő szövetségese

Néhány héten belül lemond a szerb köztársasági elnöki tisztségéről Aleksandar Vucic, ugyanakkor továbbra is aktív szerepet kíván vállalni a politikában, és pártja felkérésére részt vesz a következő parlamenti választási kampányban - jelentette be maga a szerb államfő szombaton Belgrádban, a Szerbia - egy család elnevezésű nagygyűlésen.

Aleksandar Vucsics Szerbia Belgrád

Belgrád támogatói másként látják a helyzetet. Franciaország, Spanyolország és a Nyugat-Balkán barátainak nevezett országcsoport szerint Szerbia tett annyi reformlépést, hogy a tárgyalások folytatása indokolt legyen. Ide tartozik többek között Olaszország, Görögország, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Szlovénia és Horvátország, bár Zágráb Szerbia esetében jelenleg kivételt jelent, és nem támogatja a harmadik klaszter megnyitását.

A szerb ügyben nem egyszerűen az a kérdés, hogy Belgrád teljesítette-e a harmadik klaszter megnyitásának feltételeit. A Nyugat-Balkán országai több mint húsz éve kaptak uniós perspektívát, miközben Ukrajna és Moldova a háború után rendkívül gyorsan került a bővítési politika középpontjába. A balkáni országokat támogató tagállamok attól tartanak, hogy az EU kettős mércét alkalmaz: Kijevet geopolitikai okokból gyorsítja, miközben Belgrádtól olyan reformteljesítményt vár el, amelyet Ukrajna esetében politikai okokból rugalmasabban kezel.

Belgrád nélkül a Nyugat-Balkán európai integrációja féloldalas maradna

Szerbia elakadása azért is zavarja a bővítéspárti tagállamokat, mert Belgrád nélkül a Nyugat-Balkán európai integrációja féloldalas maradna. A térség legnagyobb államáról és gazdaságáról van szó, amelynek politikai irányváltása az egész régióra kisugározhat. Ha az uniós tagság ígérete végképp kiüresedik, azt nem semleges tér tölti ki, hanem orosz és kínai befolyás, szerb belpolitikai frusztráció és egyre gyengülő brüsszeli hitelesség.

A veszély Ukrajna szempontjából az, hogy a két ügy informálisan összekapcsolódhat. Hivatalosan minden tagjelöltet saját teljesítménye alapján kell értékelni, a valóságban azonban az uniós bővítés mindig tagállami alkukon is múlik. Ha a Nyugat-Balkán barátai ragaszkodnak ahhoz, hogy Ukrajna és Moldova előrehaladásával párhuzamosan Szerbia is kapjon valamit, akkor Kijev újabb politikai feltétellel találhatja szemben magát.

Magyarország szerepe ebben különösen érdekes lehet. Az Orbán-kormány korábban következetesen támogatta Szerbia gyors uniós csatlakozását, miközben Ukrajna tagságát erősen ellenezte. A következő hónapokban ezért az uniós bővítés egyik fő kérdése az lesz, hogy a tagállamok képesek-e külön kezelni az ukrán, moldovai és szerb csatlakozási folyamatot. Minél erősebb lesz a nyomás Ukrajna klasztereinek megnyitására, annál hangosabban kérhetik majd a Nyugat-Balkán támogatói, hogy Belgrád se maradjon az előszobában.