A világon most először alkalmazták sikeresen egy emberszabású majomnál azt az őssejtterápiás kezelést, amellyel a budapesti állatkert idős gorillájának, Lieselnek az ízületi gyulladását kezelték az orvosok.

A beavatkozást egy nemzetközi szakértő csapat végezte, az állatkert, a Sheffieldi Egyetem és a Stem CellX vállalat együttműködése keretében – közölte a Fővárosi Állat- és Növénykert.

Liesel, az öttagú budapesti gorillacsapat legidősebb egyede 1977 áprilisában született a Frankfurti Állatkertben. Az állat 46 éve magas kornak számít, hiszen a természetben rendszerint nem élnek ilyen sokáig a gorillák. A nőstény 1989 óta él a budapesti állatkertben, ahol három utódot nevelt fel sikeresen, és ma már tíz unokája is van. Életkorával összefüggésben kialakult ízületi gyulladása miatt egy ideje nehezen tudja használni a bal lábát, ami a járásban nehézségeket okoz. Az intézmény állatorvosai korábban gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító készítményeket adtak neki, most azonban az egyik legkorszerűbb eljárással igyekeznek Liesel életminőségét javítani.

Az őssejtekkel az ízületi gyulladás gyógykezelésében és a sérült porc regenerációjában az elmúlt években számos állatfajnál értek el sikereket, például kutyákon és lovakon is, de az embereken végzett klinikai vizsgálatok is ígéretesnek bizonyultak.

A Stem CellX szabadalmaztatott technológiát fejlesztett ki őssejt alapú termékek előállítására állatok ízületi gyulladásának terápiájához. Magát a céget is egy sikeres kutatási kísérlet nyomán hozták létre, amely ízületi gyulladásban szenvedő kutyák gyógykezelésére alapult. A vállalat a közelmúltban a Fővárosi Állat- és Növénykerttel megállapodást kötött, amelynek keretében a kezelést szükség esetén a kert többi állata számára is hozzáférhetővé teszik, hogy az itt szerzett klinikai tapasztalatokat felhasználva más az állatkertek számára is biztosíthassák majd a terápiát.

Mivel a kezelés máris javulást hozott Liesel állapotában, ezért az eset nemzetközi szintű áttörést is jelenthet a vadállatok gyógyításában.

Nemcsak a gorillákra, de a legtöbb állatra igaz, hogy az állatkertekben élő egyedek a szakszerű gondoskodásnak köszönhetően általában magasabb életkort érnek meg, mint a vadonban élő fajtársaik. Nemcsak az átlagos élettartam magasabb, de az utódok száma és életben maradási arányuk is. Ezért is jelent nagy segítséget a természetben megritkult fajok védelmében az állatkerti szaporítás, hiszen így lehet a leghamarabb megnövelni a kritikus szintre csökkent egyedszámot. A hosszabb élettartam miatt azonban az állatkerteknek fel kell készülniük az idős állatok speciális igényeire, az életkorral összefüggő olyan egészségügyi problémákra, amelyek a természetben ritkábbak, vagy elő sem fordulnak.