A hibrid háború, az orosz szabotázsakciók és a kibertámadások új korszakot nyitnak a német biztonságpolitikában. A német hírszerzés jogkörei jelentősen bővülnének, de a terv már most komoly demokratikus és jogállami vitákat váltott ki.

Németország történelmi léptékű titkosszolgálati reformra készül. A Merz-kormány által előkészített törvénytervezet gyökeresen átalakítaná a Szövetségi Hírszerző Szolgálat, vagyis a BND működését, és szakítana azzal a háború utáni német alapelvvel, amely szerint a hírszerzés feladata elsősorban a megfigyelés, az információgyűjtés és a jelentéskészítés, nem pedig az aktív beavatkozás.

A BND hetven éve olyan intézményként működött, amelynek mozgásterét a német történelem különösen érzékeny tapasztalatai szűkre szabták. A náci állam bűnei, az egykori keletnémet Stasi emlékezete, majd később a Snowden-ügyben nyilvánosságra került tömeges megfigyelési botrányok mind hozzájárultak ahhoz, hogy Németországban a titkosszolgálatokkal szemben a demokratikus ellenőrzés, a jogi korlátozás és az óvatosság elve rendkívül erős legyen. Most azonban Berlin úgy látja: a megváltozott biztonsági környezet, különösen Oroszország hibrid hadviselése, új típusú válaszokat követel.

A készülő törvénytervezet már terjedelmében is jelzi a fordulat súlyát. A jelenlegi szabályozás 69 paragrafusból áll, az új jogszabály viszont 139 paragrafusra bővítené a BND működésének kereteit. A változás lényege nem pusztán adminisztratív. A szolgálat először kapna egyértelmű jogi felhatalmazást arra, hogy ne csak információkat gyűjtsön, hanem bizonyos esetekben műveleti lépéseket is tegyen. Ez a szemléletváltás jól látszik a régi és az új vezetés nyilatkozatai közötti különbségből is. Bruno Kahl, a BND korábbi elnöke 2023-ban még azt hangsúlyozta: a német hírszerzésnek nem feladata a célpontok likvidálása vagy műveleti beavatkozások végrehajtása, hanem az információk megszerzése és értékelése. Utódja, a 2025 szeptemberében kinevezett Martin Jäger már egészen más hangsúlyokat használ. A BND fennállásának hetvenedik évfordulóján arról beszélt, hogy a szolgálatnak Németország „első védelmi vonalává” kell válnia. Jäger szerint a kémkedés, a szabotázs és a megfélemlítés ismét a Németországgal szemben álló szereplők, különösen Oroszország bevett eszköztárának részévé vált.

Kapcsolódó

Felmérés: mélypontra süllyedt a német kancellár támogatottsága

Új mélypontra süllyedt az egy éve hivatalba lépett Friedrich Merz kancellár támogatottsága Németországban.

Friedrich Merz kancellár Németország támogatottság

A reform egyik legfontosabb eleme, hogy a BND-t a törvény immár nemcsak civil, hanem katonai hírszerző szolgálatként határozná meg. Ez Németországban különösen érzékeny kérdés, mert a katonai hírszerzés hagyományosan a hadsereg (Bundeswehr) illetékességébe tartozott. A tervezet ezért már most aggodalmat keltett a védelmi tárcánál, ahol attól tartanak, hogy erőforrások és személyi kapacitások kerülhetnek át a BND irányítása alá. Ez nem egyszerű szervezeti vita, hanem hatalmi kérdés is: ki rendelkezik majd a német állam legérzékenyebb információival egy válsághelyzetben.

A másik nagy változás a technikai hírszerzést érinti. A BND a tervek szerint az elfogott internetes forgalom akár 30 százalékát is tárolhatná, nemcsak a metaadatokat, hanem bizonyos esetekben az e-mailek és beszélgetések teljes tartalmát is. A megőrzési idő a jelenlegi elképzelések szerint 15 hónapról 15 évre nőne. Ez rendkívül jelentős bővítés, amely a jogszabály támogatói szerint nélkülözhetetlen a hosszú távú hálózatok, fedett műveletek és külföldi befolyásolási kísérletek feltérképezéséhez, a kritikusok szerint viszont súlyos adatvédelmi és jogállami kérdéseket vet fel.

Aktív kiberképességek 

A harmadik, talán leglátványosabb elem az aktív kiberképességek megjelenése. A német sajtóban ismertetett részletek alapján a BND bizonyos súlyos fenyegetések esetén nemcsak azonosíthatná a Németországot támadó külföldi infrastruktúrát, hanem felléphetne ellene. Ez jelenthet adatforgalom-átirányítást, ellenséges informatikai rendszerek blokkolását vagy káros struktúrák működésképtelenné tételét is. Alexander Dobrindt belügyminiszter ezt „a külföldről érkező kibertámadásokkal szembeni aktív védelmi intézkedésként” írta le.

A reform támogatói szerint Németország túl sokáig ragaszkodott ahhoz az elképzeléshez, hogy a szabotázsra, a kibertámadásra és az államilag támogatott befolyásolási műveletekre elegendő határozott politikai nyilatkozatokkal válaszolni. Érvelésük szerint az elrettentés csak akkor működik, ha az ellenfél tudja: a német állam nemcsak észleli a támadást, hanem aktívan reagál is rá. Így, a BND jogköreinek kibővítése valójában alkalmazkodás egy olyan korszakhoz, amelyben a klasszikus béke és háború közötti határok elmosódtak.

A hírszerzés lehetséges átalakítasának bírálói viszont attól tartanak, hogy a reform túlságosan nagy hatalmat adna egy olyan intézménynek, amely természeténél fogva zárt, nehezen ellenőrizhető és a nyilvánosság számára csak korlátozottan átlátható. Különösen érzékeny pont, hogy a tervezet egyes korábban kizárólag külföldi műveletekhez kötött jogosítványok belföldi alkalmazását is lehetővé tenné. Ez a német politikai kultúrában vörös vonalnak számít, hiszen a háború utáni államfelfogás egyik alapja éppen az volt, hogy a titkos állami cselekvés nem irányulhat ellenőrizetlenül sem saját polgárok, sem külföldi szereplők ellen.

A Zöldek párt biztonságpolitikai szakértői szerint a titkosszolgálati jogkörök bővítése csak akkor fogadható el, ha azzal együtt az ellenőrzés is erősödik. Ellenkező esetben a német állam működésében egy újabb, kívülről alig látható és nehezen számon kérhető terület jöhet létre. A vita nem arról szól, hogy Németországnak szüksége van-e erősebb hírszerzésre, hiszen ebben elég nagy a politikai konszenzus. A valódi kérdés az, hogy Berlin képes-e gyorsan alkalmazkodni az új fenyegetésekhez úgy, hogy közben megőrzi a német jogállamiság óvatos, önkorlátozó hagyományát.

A Merz-kormány célja világos

Németország olyan hírszerzési szereplővé akar válni, amely képes felvenni a versenyt a világ vezető szolgálataival, köztük az amerikai CIA-val vagy a brit MI6-szel. Csakhogy a német állam identitása éppen abban különbözött ezektől a modellektől, hogy a titkosszolgálati cselekvést történelmi okokból szigorúan korlátok közé szorította. Most Berlinnek egyszerre kell választ adnia az orosz hibrid hadviselésre, a kibertérből érkező fenyegetésekre és saját alkotmányos óvatosságának örökségére.

A BND reformja ezért nem egyszerű törvénymódosítás. Kérdés, hogy Németország meddig tarthat ki a régi, óvatos hírszerzési modell mellett egy olyan időszakban, amikor a szabotázs, a kibertámadás és a politikai nyomásgyakorlás a mindennapjaink részévé vált. Berlin ezért bővítené a szolgálat mozgásterét. A német kormány abból indul ki, hogy az új típusú támadásokat nem elég felismerni és dokumentálni, szükség esetén válaszképeseket is kell tenni ellenük. Ettől válik kényessé a reform: a hírszerzés erősítése csak akkor maradhat a német jogállami hagyomány része, ha a titkos műveletek felett is megmaradna a világos politikai és demokratikus kontroll.