A nők elleni erőszak egész Európában tömegeket érint. Az Európai Unió legfrissebb felmérése szerint minden harmadik nő – 15 éves kora óta – átélt már valamilyen típusú fenyegetést, fizikai- vagy szexuális erőszakot. A kutatók szerint az elmúlt tíz évben alig történt előrelépés, és egyre nagyobb kihívást jelent az online térben megjelenő bántalmazás is – számol be a Digi24.

Az Európai Unióban mintegy 50 millió nő vált már fizikai vagy szexuális erőszak, illetve fenyegetés áldozatává – derül ki az EU legfrissebb, több mint 114 ezer nő megkérdezésével készült felméréséből. A kutatás szerint különösen aggasztó, hogy a helyzet tíz év alatt gyakorlatilag nem változott.

Enrique Garcia, a Valenciai Egyetem szociálpszichológia-professzora a Nature Communications folyóiratban megjelent elemzésében arra figyelmeztet: a jelenlegi helyzetet figyelembe véve nem reális az ENSZ célkitűzése, amely szerint 2030-ra meg kellene szüntetni a nők és lányok elleni erőszak minden formáját.

A felmérés egyik legmeglepőbb eredménye, hogy a jelenség éppen azokban az országokban gyakoribb, amelyeket a nemek közötti egyenlőség mintaképeiként tartanak számon. Finnországban a nők 57 százaléka, Svédországban 52 százaléka, Dániában pedig 47 százaléka számolt be arról, hogy élete során erőszak áldozata volt. Az uniós átlag 30,7 százalék.

A szakirodalom ezt északi paradoxonnak nevezi: a gazdasági fejlettség és a magas szintű nemi egyenlőség önmagában nem elegendő a nők elleni erőszak visszaszorításához.

A fiatal nők nagyobb veszélyben vannak

Az adatok szerint a 18–29 év közötti nők az uniós átlagnál is gyakrabban számolnak be bántalmazásról. Ez a tendencia már egy évtizede is megfigyelhető volt, és azóta sem javult.

A szakértők szerint ez különösen aggasztó, hiszen a fiatalabb generációk már olyan környezetben nőttek fel, ahol jóval több szó esik a nemek közötti egyenlőségről és a bántalmazás megelőzéséről. Ennek ellenére a statisztikák nem mutatnak érdemi javulást.

Kapcsolódó

Kihirdette az államfő a nőgyilkosságok elleni törvényt

Nicuşor Dan kihirdette a nőgyilkosságok megelőzését és visszaszorítását célzó törvényt.

nőgyilkosság femicídium kihirdetés Nicușor Dan családon belüli erőszak nők elleni erőszak

Mindeközben az erőszak formái is változnak. Az online zaklatás, a közösségi médiában küldött fenyegetések, a zsarolás, az intim felvételek beleegyezés nélküli megosztása, valamint a mesterséges intelligenciával készített szexuális deepfake-ek újabb kihívások elé állítják a társadalmat.

Világszerte százmilliókat érint

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) továbbra is járványszerű méretű közegészségügyi problémának tekinti a nők elleni erőszakot. A szervezet 2025-ös becslése szerint világszerte a nők 30,4 százaléka, vagyis mintegy 840 millióan éltek át élete fizikai vagy szexuális erőszakot.

A WHO szerint az elmúlt húsz évben csak minimális javulás történt, ráadásul a valós számok ennél magasabbak is lehetnek, mivel sok áldozat nem jelenti a bántalmazást, a lelki, gazdasági vagy online erőszak pedig gyakran ki sem mutatható a hivatalos statisztikákból.

Nem a megoldások hiányoznak

A kutatók szerint ma már rendelkezésre állnak olyan tudományosan igazolt módszerek, amelyekkel csökkenteni lehet a nők elleni erőszakot. A WHO RESPECT Women programja a káros társadalmi normák megváltoztatását, az áldozatok támogatását és a szegénység csökkentését is a leghatékonyabb eszközök közé sorolja.

Kapcsolódó

Új rendszer indul: egy helyen kaphatnak meg minden segítséget a családon belüli erőszak áldozatai

Nyolc központot hoznak létre a családon belüli erőszak áldozatainak, egyet-egyet az ország minden fejlesztési régiójában.

segítségnyújtás családon belüli erőszak védett ház nők elleni erőszak nők elleni gyilkosságok

A probléma azonban nem az ismeretek hiánya, hanem az, hogy ezek az intézkedések sok országban nem valósulnak meg megfelelő mértékben. A szakember szerint a kampányok gyakran rövid életűek, a törvények végrehajtásához pedig nem biztosítanak elegendő forrást.

Közölte, a nők elleni erőszak visszaszorításához ugyanakkora politikai elköteleződésre, hosszú távú finanszírozásra és nemzetközi összefogásra lenne szükség, mint amilyet a világ más súlyos közegészségügyi válságok esetében képes mozgósítani.