Törvénymódosítást kér egy kolozsvári kamaszlány, mert szerinte a lányok és a nők közbiztonsága olyan problémává vált, amit már nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Tapasztalatát levélben fogalmazta meg és Alina Gorghiunak címezte, a volt igazságügyi miniszter pedig Facebook-oldalán osztotta meg. Elmondása szerint más hasonló leveleket is kapott, az esetek pedig valósak és egyáltalán nem elszigeteltek.

Az S. M. iniciálékkal megnevezett kamaszlány arról számolt be neki, hogy az elmúlt hetekben többször is olyan helyzetbe került, amelyek miatt ma már fél egyedül kimenni az utcára, különösen este. „Több alkalommal is követtek, illetve szexuális céllal leszólítottak különböző személyek. Esetemben a többségük afrikai vagy ázsiai származású férfi volt” – írta.

A lány levelében közölte: egy este, miután kiszállt egy Bolt autóból egy férfi követni kezdte a tömbházig, ahol lakik. „Annyira féltem, hogy nem mertem bemenni a lépcsőházba, mert utánam akart jönni és valószínű felmenni az emeletre, a lakásomig. Elmentem mellette és azonnal hívtam egy rokont, hogy jöjjön le értem. Ez idő alatt a férfi továbbra is jött utánan, én nem tudtam, hogy milyen szándékai vannak. Rémülten kint maradtam, amíg a családból valaki le nem jött” – idézte fel.

Haszontalan bejelentés

A történtek miatt a rendőrséghez fordult, de ott azt mondták, hogy csak akkor intézkedhetnek, ha ismételten ugyanaz a személy a követő és tettlegesség is történik. „Lényegében: addig nem sok mindent tehetnek, amíg a félelem miatt már nem tudsz kilépni a házból” – idézte a hatóságoktól hallottakat. A levélíró szerint ebből számára az derült ki, hogy csak, ha már elfajulnak a dolgok, számíthat a rendőrségre, holott szerinte egyetlen lánynak vagy nőnek sem kellene megvárnia, amíg erőszakot követnek el vele szemben, hogy védelmet kaphasson.

Azt kéri, hogy változtassanak a törvényeken, büntessék szigorúbban a köztéren történő követést és a zaklatást, a rendőröknek pedig legyenek eszközeik fellépni megelőző jelleggel. A jogszabálymódosítások mellett viszont a közbiztonság javítása érdekében a közvilágítás javítását és térfigyelő kamerák telepítését tartaná szükségesnek a veszélyesebb területeken.

A kamaszlány szerint a többi olyan lány és nő nevében is ír, aki félve közlekedik az utcán, mert egy a polgárait óvó államban senkinek sem lenne szabad úgy éreznie, hogy magára van utalva, amíg áldozattá nem válik.

A Maszol kolozsvári olvasóit nem lepte meg a rendőrség hozzáállása, saját tapasztalataik is azt mutatták, hogy „amíg nincs tettlegesség, nincs ügy”. A lány által leírt közbiztonsági problémákat viszont nem tapasztalták, főleg nem vendégmunkások részéről. „Felháborít, de nem lep meg a rendőrség reakciója. Szerencsére nem tapasztaltam még én se ilyet. Legfeljebb annyit, hogy néztek hosszan, de követni nem követtek” – mondta kérésünkre egy fiatal nő.

Az éjszaka veszélyei

A Mic Grup de Inițiativă Civică, egy fiatalokból álló polgári civil csoportosulás épp idén márciusban mutatta be egy nők körében végzett közvélemény-kutatását, A biztonság térképét, amely szerint bár Kolozsvárt alapvetően biztonságosnak tartják nappal, a nők több mint kétharmada számolt be arról, hogy egyetlen év alatt valamilyen zaklatás vagy agresszió érte az utcán. Jelentős különbségek vannak a városrészek közbiztonságának megítélésében, ugyanakkor kiderült az is, hogy a zaklatást sokan már normalizált jelenségként élik meg, a rendőrségi bejelentést gyakran hatástalannak vagy akár kockázatosnak tartják, míg a védekezés felelőssége többnyire magukra a nőkre hárul.

A kutatás készítői szerint az eredmények azt mutatják, hogy nem marginális problémáról van szó, hanem olyan strukturális jelenség, amely a gyakori zaklatások, az éjszakai közbiztonság alacsony megítélése, valamint a védelmet biztosítani hivatott intézményekbe vetett korlátozott bizalom együtteséből fakad.

Az a kutatásból is kiderült, hogy a megkérdezett nők javítanának a közvilágításon és térfigyelőkamerák telepítését tartják szükségesnek, ugyanakkor gyalogos rendőrjárőröket is javasolnának, a hatóságokat pedig kiképeznék a nőket érő visszaélések kezelésére, és világos eljárásokat tartanak szükségesnek a zaklatási esetek bejelentésére és nyomon követésére vonatkozóan.

Sokan nem jelentik az incidenseket, mert nem bíznak a hatóságokban. Ezt a bizalomhiányt táplálják az országosan ismert esetek, vagy az áldozatok saját tapasztalatai – vélekedett korábban a kutatás társszerzője, Petenchia Onur, aki szerint a román állam inkább a tragédiák után intézkedik, nem pedig előtte.