A számok alapján Putyin óriási győzelmet aratott Oroszországban. De mi van a hivatalos adatok mögött? Mekkora valójában az országát háborúba vezető elnök támogatottsága? Harciasabb, vagy a kiegyezésre hajlamosabbak Putyint láthatunk-e a választások után? Szakértőket kérdeztünk. 

„Nem gondoltam volna, hogy ilyen magas eredményt rajzol magának a hatalom. Putyin újabb elnöksége és a háború - orosz narratívában a  különleges katonai művelet - sokkal megosztóbb kérdés, mint azt a hatalom láttatni szeretné. Egyrészt sem a 87 százalékos eredménynek, amely a legmagasabb a modernkori Oroszország történelmében, sem az ugyancsak rekord értékű, állítólagos 77 százalékos részvételi aránynak nincs semmiféle realitása. Az utóbbi adatról csak annyit, hogy ez volt az elmúlt 30 év leglaposabb választási kampánya, ahol nem volt tét, illetve valódi ellenzéki jelölt, s nem lehetett a társadalmat foglalkoztató témákról kampányolni. Választási kampány, mint olyan is csak nyomokban volt. Nagyon nehezen lehet elképzelni azt, hogy ilyen körülmények mellett a lakosság rekord számban megy szavazni” - mondta a Maszolnak Bendarzsevszkij Anton, a budapesti Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója.

Az elemző szerint ezek a számok, amelyek alapvetően inkább a közép-ázsiai, kelet-ázsiai autoriter diktatúrákra - Tádzsikisztán vagy Türkmenisztán - jellemzőek, alapvetően magának Putyinnak a legitimitását kezdik ki. Úgy véli, míg egy 60 vagy 70 százalék körüli eredményre bele lehetett volna magyarázni valamit, addig a 87 százalék nem nevezhető valóságos eredménynek.

Stier Gábor, a Moszkvatér.com portál főszerkesztője azt mondta, a választások előtt valamivel 80 százalék feletti győzelmet, és legalább 70 százalékos részvételi arányt várt. „Mindegyik mutatóra sikerült úgy 7 százalékot rápakolni, ami számomra megnyugtatóan mutatja, hogy bármennyire is megpróbálom belülről megérteni az orosz gondolkodást, a rendszert, és sokakkal ellentétben nem a nyugati koordináta rendszerben elemzem a történéseket, azért mégis csak valahol európai szemmel nézem a dolgokat. És ez így helyes. A választás lényegében a Kreml elképzelései szerint alakult, a kétségkívül lenyűgöző számok azonban semmit sem érnének, ha ez az eredmény nagyjából nem tükrözné az orosz társadalom hangulatát. Az oroszok ebben a nemzetközi helyzetben, és az elmúlt jó két évtized fejlődés után nem nagyon szavazhattak másra, mint Putyinra. Ez logikus választás volt még akkor is, ha ezt a döntést a rendszer jellegéből fakadóan lényegében alternatíva nélkül kellett meghozniuk” - fogalmazott a térséget jól ismerő külpolitikai újságíró. 

Bendarzsevszkij Anton kiemelte, hogy soha nem voltak olyan szintű érvénytelenítési kísérletek és társadalmi megmozdulások a választások alatt, mint a most. „Gyújtogatások, az urnák tintával való leöntése, vagy az ellenzék Délben Putyin ellen elnevezésű akciója, mindez azt mutatja, hogy a hatalmi megfélemlítések, repressziók és cenzúra ellenére van társadalmi ellenállás, másrészt azt is jelzi, hogy egyébként más mód az elégedetlenség kinyilvánítására a lakosság kezében nem maradt” - fogalmazott Bendarzsevszkij. Azt is megjegyezte, hogy a manipulációk tekintetében érdemes megnézni a külföldi orosz szavazatok és az exit pollok eredményét. „Külföldön a hatóságok nem tudták megakadályozni az exit pollok felvételét, és egészen hatalmas, akár három- vagy négyszeres a szakadék a hivatalos adatok és az exit poll adatok között” - mondta.

Stier Gábor szerint Putyin támogatottsága „a körülményekből és a rendszerből fakadóan” jelenleg nagyjából 80 százalék körüli. „Ez a bizalmi index azonban - mint ezt már láttuk a háború kitörése előtti években - a népszerűtlen intézkedések hatására és a sikerek elmaradása esetén könnyen visszaeshet akár 70 százalék alá is. Jelen esetben a nemzetközi helyzet és a háború is felsorakoztatta a társadalmat a zászló, a hatalom, az erős ember mögé. Ebben sokat segített a Nyugat fenyegetése - legutóbb Macron felelőtlen kijelentései -, és a Belgorod környékét érő ukrán diverzáns akciók is, amelyek igazolták a Kreml Oroszországot ostromlott erődként bemutató narratíváját” - hangsúlyozta a szakújságíró.

A hogyan továbbal kapcsolatban Bendarzsevszkij Anton egy lehetséges forgatókönyvként említette, hogy Putyin kivár, megvárja az európai parlamenti választások és az amerikai elnökválasztások eredményét. „Sajnos, a másik forgatókönyv valószínűbb. Putyin inkább kihasználja a jelenlegi nemzetközi helyzetet az újabb hatéves elnöki ciklus birtokában: a parlamenti választások miatti esetleges politikai bizonytalanságot az EU-ban, az elnökválasztási kampány miatti helyzetet az Egyesült Államokban, a lőszerhiány miatti helyzetet Ukrajnában. Ezt kihasználva ismét mobilizációt hirdet, és újult erővel megy neki Ukrajnának” - vázolta a orosz elnökválasztás utáni helyzet lehetséges alakulását a szakértő. 

Stier Gábor úgy látja, az eredmény egyértelmű támogatás Putyin rendszere mellett, és lényegében szabad kezet ad az elnöknek. „Ez ugyanakkor nem jelenti, hogy Putyin most bármit megtehet. Továbbra is racionálisan cselekszik majd, így nagyon ügyel majd a társadalmi stabilitás fenntartására. Ezt figyelembe véve igyekszik elkerülni az újabb mozgósítást, és nem vállal olyan kockázatos katonai akciót, amely a társadalom tűrőképességét meghaladó áldozatot követelne” - fogalmazott a Maszolnak a külpolitikai újságíró. 

Szerinte az ukránok jelenlegi kiszolgáltatott helyzetét kihasználva Moszkva még idén megpróbál katonai téren győzelemként értékelhető helyzetet teremteni. „A mozgástere ehhez széles, de ez a felhatalmazás lehetővé teszi számára a háború intenzív szakaszának lezárását is. Szabadabban tárgyalhat, köthet akár kompromisszumot is, de az orosz érdekeket nem fogja feladni. Az eredmény tehát nem Putyin harciasságát, sokkal inkább a magabiztosságát növeli, és természetesen még inkább kiszélesítette a mozgásterét. Ezt a mozgásteret egyéb tényezők korlátozhatják, így messze nem minden a társadalmi felhatalmazás” - tette hozzá Stier Gábor.