Százéves korában meghalt Henry Kissinger, aki a Nixon- és a Ford-kormány idején az Egyesült Államok legfőbb diplomatája és nemzetbiztonsági tanácsadója volt.

A korábbi amerikai külügyminiszter tanácsadó cége, a Kissinger Associates szerda este közleményben jelentette be, hogy a német származású volt diplomatát, a 20. századi történelem egy kiemelkedően meghatározó szereplőjét connecticuti otthonában érte a halál, de annak okát nem közölte – írja a BBC nyomán az Index.hu portál.

Henry Kissinger 1923. május 27-én Heinz Alfred Kissinger néven, Németországban született, majd zsidó származása miatt 1938-ban családjával együtt az Egyesült Államokba menekült a náci Németországból. 1943-ban lett amerikai állampolgár, ezt követően három évig szolgált az amerikai hadseregben, később pedig a hírszerzésnél.

Miután megszerezte az alap-, mester- és doktori diplomáját, nemzetközi kapcsolatokat tanított a Harvardon. Richard Nixon amerikai elnök 1969-ben nemzetbiztonsági tanácsadóvá nevezte ki, amely pozíció óriási befolyást biztosított számára az amerikai külpolitikában.

Kissinger a Nixon-kormány idején – majd később Gerald Ford elnöksége alatt – külügyminiszterként vezette a Kínával kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseket, segített tárgyalni az 1973-as jom kippuri háború befejezéséről Izrael és szomszédjai között, és fontos szerepet játszott a vietnámi háborút lezáró párizsi békeszerződésben.

Az évek során azonban Kissingert éles kritikák is érték azok részéről, akik azzal vádolták, hogy a Szovjetunióval való rivalizálást az emberi jogok fölé helyezte, és világszerte elnyomó rezsimeket támogatott, köztük Augusto Pinochet chilei uralmát.

Nobel-békedíjat kapott 1973-ban az észak-vietnámi Le Duc Tho mellett, aki azonban elutasította az elismerést. A vitatott kitüntetés a Nobel-bizottság két tagjának lemondásához vezetett.

Bár Kissinger 1977-ben távozott a kormányzati szolgálatból, továbbra is gyakran nyilatkozott a közügyekről, az amerikai elnökök és törvényhozók gyakran kérték ki tanácsát. Különböző vállalatok igazgatótanácsában is tevékenykedett, valamint a külpolitikai és biztonsági fórumok állandó szereplője volt, 21 könyvet írt.