Politikai fordulat következett be Szerbiában, miközben meggyengült a vajdasági magyarok érdekképviselete. Miért bukott meg Vucsics? Mitől tudott ennyire sikeres lenni az Egyetemista Lista? Mivel magyarázható a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) gyenge eredménye? Mire számíthatunk most Szerbiában? Elemzőket kérdeztünk. 

Mihálovics Zoltán politológus, geopolitikai elemző elmondta: a politikai fordulat kiindulópontjaként mindenképpen az újvidéki tragédiát kell megemlíteni. „2024. november 1-jén az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlása következtében 16 ember vesztette életét. Az állomás felújítása és a beruházás körüli átláthatósági kérdések miatt a tüntetők a katasztrófát a korrupcióval, az állami elszámoltathatóság hiányával és az intézményi működés problémáival kapcsolták össze. A konfliktus politikai jelentőségét növelte, hogy az infrastrukturális fejlesztések korábban a hatalom teljesítményének látványos jelképei voltak. A tiltakozók kezdetben a felelősök elszámoltatását és a tragédia körülményeinek feltárását követelték. Ez később intézményi reformkövetelésekkel egészült ki, majd végül a politikai vezetés leváltására irányuló országos választási mobilizációvá szélesedett” – összegzett.   

Megjegyezte ugyanakkor, hogy a választás eredményét érdemes árnyalni: az Egyesült Szerbia listája mintegy 1,67 millió szavazatot szerzett, azaz nincs szó a támogatottság teljes összeomlásáról. „A Vucsics vezette lista 2023-hoz képest nagyjából 110 ezer szavazatot veszített. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a diáklista mellett egy másik, jelentős társadalmi támogatottsággal rendelkező politikai tömb is jelen lesz a szerb politikában. Meghatározó tényezőként említhető, hogy a rendszerkritikus választók egyetlen lista mögött egyesültek. A korábbi szerb ellenzék visszatérő problémája a politikai megosztottság volt. Az ellenzéki szereplők eltérő programokkal, sokszor egymással is versenyezve léptek fel. A diáklista azonban másfajta politikai versenyt teremtett: az ideológiai törésvonalakat részben háttérbe szorította az intézményi változás és az elszámoltathatóság követelése” – fogalmazott  Mihálovics. Megemlítette azt is, hogy a szavazói részvétel növekedésének szintén érdemi szerepe volt a diáklista sikerében. A 2023-as parlamenti választáson a részvétel 58,8 százalék volt, míg 2026-ban elérte a 68,8 százalékot. 

A diáklista sikerének egyik fontos sajátosságaként emelte ki, hogy nem egy hagyományos pártalapítási folyamatról beszélhetünk. „A mozgalom 2025-ben tömegtüntetéseket szervezett, majd májusban előrehozott parlamenti választásokat követelt. 2026-ban pedig önálló választási listával jelent meg. A mozgalom szervezeti sajátossága, hogy nem egyetlen pártvezető köré épült. A jelöltek kiválasztásában hallgatói plénumok vettek részt, a jelöltlistán pedig civil szereplők kaptak helyet. Ennek jelentős szerepe volt abban, hogy a diáklista a hagyományos pártpolitika alternatívájaként tudott megjelenni. Másrészt nem kizárólag a fiatal választókhoz szólt, hanem különböző korosztályok számára is kínált politikai képviseletet” – mondta. 

Kapcsolódó

Vége a Vucic-korszaknak Szerbiában, győztek az egyetemisták – Mandátumot veszítettek a vajdasági magyarok

Lezárult a Vucic-korszak Szerbiában, az Egyetemista Lista – Az egyetemisták győznek elnevezésű lista lett a vasárnapi előre hozott szerbiai parlamenti választások győztese.

parlamenti választások Szerbia egyetemisták Aleksandar Vucsics VMSZ Vajdasági Magyar Szövetség

A politológus hangsúlyozta: a diáklista túllépett a hagyományos ellenzéki választótábor keretein, kampánya pedig eltérő szervezeti logikát követett. „A hallgatói közösségek, az egyetemi plénumok, a helyi tiltakozó csoportok és a civil szereplők olyan decentralizált hálózatot alkottak, amelynek elsődleges feladata kezdetben nem a szavazatszerzés, hanem a demonstrációk fenntartása volt. A közel két évig tartó tiltakozások lehetőséget teremtettek arra, hogy a mozgalom kiterjedt helyi kapcsolatrendszert alakítson ki” – mondta. Hozzátette: a diáklista területi támogatottsága különösen Szerbia középső és nyugati térségeiben, valamint Belgrád és Újvidék környezetében rajzolódik ki. 

A geopolitikai elemző szerint a diáklista választási sikere ideológiailag különböző társadalmi csoportok támogatására épült, a konkrét kormányzati döntések pedig felszínre hozhatják a mozgalmon belüli szakpolitikai különbségeket. „Szerbia külpolitikájának egyik meghatározó sajátossága az elmúlt években a többirányú kapcsolatrendszer fenntartása volt. Belgrád egyszerre törekedett az európai integrációra, az Oroszországgal fennálló politikai és energetikai kapcsolatok megőrzésére, valamint a Kínával folytatott gazdasági és infrastrukturális együttműködésre. Az új kormány külpolitikáját ezért nem célszerű automatikusan oroszellenesnek vagy egyértelműen nyugati orientációjúnak tekinteni” – fogalmazott Mihálovics Zoltán.

Folytonosság a szerb-kínai viszonyban? 

Szerinte az Oroszországgal fennálló kapcsolatokban különösen az energetikai függőség, a Koszovó-kérdés és a szerb társadalom történelmi-kulturális kötődései jelentenek tartós tényezőket. „Kína esetében pedig a már megvalósult beruházások, a hitelmegállapodások és az ipari kapcsolatok biztosíthatnak folytonosságot. Koszovó státusza továbbra is érzékeny nemzetpolitikai kérdés. Szerbia hivatalosan nem ismeri el Koszovó függetlenségét, és a Diáklista választási győzelme nem jelenti automatikusan a szerb álláspont feladását” – hangsúlyozta a politológus. 

Ami a VMSZ szereplését illeti, az elemző arra emlékeztetett, hogy a párt hosszú ideje együttműködött a kormányzó Szerb Haladó Párttal (SNS), ami a vajdasági magyar közösség szempontjából több területen is fontos volt: a kisebbségi intézmények működtetésében, a magyar nyelvű oktatásban, a kulturális autonómia érvényesítésében és a gazdaságfejlesztésben. „A vajdasági magyar választók ugyanakkor nem alkotnak politikailag homogén közösséget. Egy vajdasági magyar választó számára egyszerre lehet fontos a magyar nyelvű oktatás, a kisebbségi jogok megőrzése és a szerb politikai rendszer megváltoztatása. A diáklista országos rendszerkritikus kampánya ezért olyan magyar választókat is megszólíthatott, akik korábban a VMSZ-re szavaztak” – mondta a Maszolnak Mihálovics.

Tóth Péter közgazdász, vajdasági magyar újságíró a Maszol megkeresésére elmondta: a VMSZ azzal kampányolt, hogy a magyar érdekeket csak magyar párt tudja igazán jól képviselni. „Az Egyetemista Listán szereplők viszont arra hivatkoznak, a törvényes keretek már megvannak, az előírások, jogszabályok gyakorlati alkalmazásával szavatolhatóak a kisebbségek, köztük a magyarok jogainak megvalósítása. A győztesek listáján szereplő magyarok is hasonló dolgokra hivatkoztak nyilatkozataikban. Az, hogy valóban mi fog történni, azt ebben a pillanatban nehéz megjósolni” – fogalmazott. A nemzeti tanácsok, köztük a Magyar Nemzeti Tanács tagjait november 8-án választják meg, a VMSZ támogatásával induló Összefogás lista, valamint a Vajdasági Magyar Újrakezdés néven futó közös lista szerepel a szavazólapon.  

Mint arról Tóth Péter tájékoztatott, az Egyetemista Lista parlamenti képviselőjelöltjei között három magyar nemzetiségű jelölt is helyet kapott, akik az előzetes eredmények alapján bejutnak a szerb parlamentbe. „Beszédes Nagy Andrea bácskossuthfalvi matematikatanár, Krizmanics Imre, a Belgrádi Egyetem tanára, biológus, valamint Lázár Tibor zentai képzőművész, gimnáziumi tanár. Eddigi politikai tevékenységük kevésbé ismert, szakmájukban a rendelkezésre álló információk szerint elismertek, ezen kívül sok mindent nem tudni még róluk” – mondta a vajdasági újságíró. A VMSZ a korábbiakhoz képest lényegesen gyengébb eredményt ért el: a 2023-ban megszerzett hat mandátum után ezúttal mindössze 2-3 képviselői helyre számíthat, és körülbelül 30 ezer szavazatot veszített. 

„A VMSZ rendkívül gyenge eredményt jegyzett az intenzív kampány ellenére. Ennek számos oka van. Többi közt az, hogy a választás rendkívül kiélezett politikai környezetben zajlott. A szavazók döntő többsége a két domináns tömbre – a győztes Egyetemista Listára és az Alekszandar Vucsics vezette Egyesült Szerbia listára – fókuszált. Ebben a polarizált hangulatban a kisebb és a regionális pártok háttérbe szorultak, a szavazópolgárok figyelme is inkább az úgynevezett rendszerváltásra koncentrálódott. Sokan a VMSZ-t - mivel koalíciós partnere volt a Vucsics féle pártnak -, a kormányzó SNS-el, vagy annak fiókintézetével azonosították. Másrészt a megmérettetésen kimagasló volt a választói aktivitás. A mozgósítás elsősorban a két nagy politikai tömbnek kedvezett, míg a kisebbségi szavazatok aránya ilyen környezetben felhígult” – monda Tóth Péter.