Noha a radikális piacpárti reformjairól elhíresült Margaret Thatcher politikájának folytatójaként mutatkozott be, az új konzervatív miniszterelnök már regnálásának első napjaiban erőteljesen baloldali intézkedésekre kényszerül Nagy-Britanniában. Elemzők szerint Liz Truss pozíciója saját pártján belül is gyenge, közvetlen riválisa és elődje is ugrásra készen várja a bukását.

Noha különösebben nem hívta fel magára semmivel a figyelmet, Liz Truss az egyik legrégebben hivatalban lévő konzervatív politikus. 2014 óta tagja a kabinetnek.

Az elmúlt tíz hétben az új Margaret Thatcherként kampányolt és nyerte meg a konzervatív szavazók szívét. Víziója szerint az Egyesült Királyság gazdaságának gyorsabb ütemben kell nőnie, az ehhez vezető út pedig a dereguláció és az adók csökkentése.

A legtöbb megfigyelő szerint a Rishi Sunak leköszönő pénzügyminiszter fölött aratott győzelme nem utolsósorban Truss asszony vidám természetével magyarázható. Különösen a jelenlegi állapotok közepette vonzó vonás ez, hiszen a The Economist megrendelésére készült Ipsos-felmérés adatai szerint a britek 69, a konzervatív választók 60 százaléka úgy látja, Nagy-Britannia hanyatlóban van.

Ez a szegmens biztatónak találhat egy olyan vezetőt, aki az elhúzódó belső kampány során azt bizonygatta, hogy „Nagy-Britannia legszebb napjai még előttünk vannak”. Kollégái abban a reményben választották őt, hogy optimizmusa a szélesebb közönség számára is vonzó lehet a két év múlva esedékes parlamenti választáson.

Mindazonáltal pozíciója a pártban – amely 12 évi kormányzása alatt négyszer cserélt vezért – nem túl erős. Az új pártelnök/kormányfő a választás első körében a tory képviselők mindössze 32 százalékának a szavazatát kapta meg, ami a legkisebb arány a jelenleg érvényes választási rendszer 2001-es bevezetése óta. A 170 ezer párttag körében valamivel jobban teljesített Rishi Sunakkal szemben – végső soron meg kellett nyernie a versenyt ahhoz, hogy miniszterelnök lehessen –, viszont az 57 százalékos eredmény úgyszintén rekord alacsony.

A következmények már a kormányzás első heteiben vagy akár napjaiban jelentkezhetnek, Sunak támogatói leszavazhatják a kormány kulcsfontosságú javaslatait az alsóházban. Truss számíthat arra, hogy vadászni fogják a hibáit, nemcsak éppen legyőzött ellenfele, hanem elődje támogatói is. A tory tagság 63:22 arányban továbbra is Boris Johnsont preferálná a miniszterelnöki poszton a beköszönő Truss helyett. A frissen munkanélkülivé vált Johnson várhatóan visszatér – ha ideiglenesen is – korábbi foglalkozásához, az újságíráshoz, és vélhetően utódját sem fogja kíméli a tőle megszokott vitriolos írásaiban – talán a nagypolitikába való visszatérés reményében.

Truss pozíciójának ingatagságát mutatja az is, hogy két közvetlen elődjének idő előtt kellett elhagynia a miniszterelnöki széket, miután megvonták tőlük a bizalmat.

Radikális baloldaliból szélsőséges konzervatív

Truss asszony 1975-ben született Oxfordban egy matematikaprofesszor és egy ápolónő gyermekeként. Szülei részt vettek a kor baloldali, Thatcher- és háborúellenes mozgalmában. Gyermekkora jó részét békemeneteken töltötte.

Saját állítása szerint későbbi politikai útját a leedsi állami középiskolában szerzett élményei határozták: úgy érezte, a légkört átitatja a jó egyetemek és a pénzszerzés elleni sznobizmus. Kortársai vitatják ezt a magyarázatot – okkal, ha figyelembe vesszük, hogy Truss tinédzserként a centrista Liberális Demokratákhoz csatlakozott, harcosan támogatta az EU-s tagságot, a kannabisz legalizálását, és ellenezte a monarchiát. Az Oxfordi Egyetemen – ahol filozófiát, politikát és közgazdaságtant hallgatott – kezdett el a konzervativizmus felé fordulni.

Azóta sok korábbi meggyőződését megtagadta. Az egyik legkirívóbb változás az Európai Unióhoz kötődik: még a 2016-os népszavazás idején is maradáspárti volt, ma viszont már igazából csak a párt radikális EU-ellenes szárnya támogatja.

Karcsú állam, kövér támogatások

Liz Truss első intézkedése új miniszterelnökként a pénzügyminisztere, Kwasi Kwartenge kinevezése volt. A ghánai bevándorlók fia volt az egyik társszerzője a Britannia láncok nélkül (Britannia Unchained) című kötetnek, amelyet röviddel a jelenlegi miniszterelnök 2010-es képviselővé választása után adtak ki, és amelynek köszönhetően Liz Truss is szélesebb körben ismertté vált. A könyvben megfogalmazódik a későbbi miniszterelnök vízióját megalapozó frusztráció amiatt, hogy Nagy-Britannia alacsony termelékenységű, ambíció nélküli országgá válik, amely képtelen felvenni a versenyt a gyorsan növekvő ázsiai gazdaságokkal. Eszerint Margaret Thatcher igazi sikere az volt – a gazdasági reformokon túl –, hogy Nagy-Britannia ismét elkezdett hinni önmagában.

Thatcherhez hasonlóan Liz Truss azt ígéri, hogy új pályára állítja az országot, amely a 2008-as pénzügyi válság óta nem tud kitörni az alacsony növekedési csapdából. A helyzetet ráadásul súlyosbította az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból, ami lefékezte a kereskedelmet a britek legfontosabb partnereivel.

Truss gazdasági programja abból indul ki, hogy az Egyesült Királyságnak bőven van mozgástere az eladósodottságot illetően. Ennek megfelelően visszafordítani tervezi a már bejelentett adó- és járulékemeléseket, 19 százalékon akarja tartani a társasági adót, és speciális, alacsony adózási zónákat javasol a külföldi befektetések bevonása érdekében. Párhuzamosan azt tervezi, hogy 2030-ra a védelmi kiadásokat a GDP 3 százalékára emeli. Becslések szerint ezek az intézkedések együttesen a GDP 1,8 százalékával dobnák meg a költségvetési hiányt.

Truss asszonynak azonban meggyőződése, hogy hosszabb távon az alacsony adók és a magasabb deficit erőteljesebb növekedést eredményez. Nem zavarja, hogy az adócsökkentéseknek túlnyomórészt a gazdagok látják hasznát, szerinte ugyanis eddig az jelentette a problémát, hogy a döntéshozók túl sokat foglalkoztak az újraelosztással, a növekedés kárára. Ez számottevő változás az eddigi konzervatív gondolkodáshoz képest, amely szerint nehéz időkben a legszélesebb vállak viselik a legnagyobb terhet, hívja fel a figyelmet a The Economist. Truss újat hoz elődjéhez képest a munkaerőt illetően is. Boris Johnson úgy tartotta, hogy a kormány feladata munkahelyeket teremteni ott, ahol az ember született. Ezzel szemben Truss úgy gondolja, hogy az alacsony brit termelékenység egyik fő oka éppen az alacsony mobilitás.

Kérdés, hogy a kampányban megfogalmazott radikális gondolatokból mennyit akar vagy tud megvalósítani miniszterelnökként. Truss megválasztása kapcsán számos elemző kiemeli, hogy a magát új Thatcherként beharangozó miniszterelnök olyan időszakban hirdeti meg a karcsú állam programját, amikor – az ukrajnai háború által súlyosbított energiaválság miatt – minden korábbinál nagyobb szükség van állami gondoskodásra. Nemcsak az energia, hanem általában a megélhetési költségek is az egekbe szöktek annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság nem importál közvetlenül jelentős mennyiségű orosz földgázt vagy kőolajat. Becslések szerint – kormányzati beavatkozás nélkül – októbertől 80 százalékkal emelkednének az energiaárak, amit a lakosság és a vállalkozások jelentős része egyszerűen képtelen lenne megfizetni.

Liz Truss első intézkedése új miniszterelnökként a pénzügyminisztere, Kwasi Kwartenge kinevezése volt. Az eddigi vállalkozási miniszter osztja új főnöke adócsökkentési és deregulációs politikáját, és korábbi nyilatkozatai szerint „adóengedményekkel” segítené hozzá a háztartásokat az egyre drágább energiaszámlák kifizetéséhez. Mindazonáltal a brit sajtó szerint csütörtökön Truss asszony várhatóan bejelenti az energiaárak befagyasztását. Az elképzelés szerint egy háztartás számlája nem haladhatná meg évente a 2500 fontot (2800 eurót). Az intézkedés költségvetési vonzata akár 100 milliárd font is lehet, és várhatóan hitelből állja a kormány.