A miniszterelnök kudarcával végződött a vasárnap kezdődött alkotmányos válság Pakisztánban. Imran Khan bukása mögött valójában az áll, hogy - túltolt Nyugat-ellenességével - elvesztette a hadsereg támogatását.

A pakisztáni legfelsőbb bíróság visszafordította az iszlámábádi parlament feloszlatását, meggátolva Imran Khan miniszterelnököt abban, hogy előrehozott választásokkal bekkelje ki az ellenzék bizalmatlansági indítványát.

Április 3-án a parlament alelnöke, Khan szövetségese törölte a kormány megbuktatásával fenyegető szavazást, a miniszterelnök pedig feloszlatta a parlamentet, és új választásokat írt ki. Lépését azzal indokolta, hogy az ellenzék bizalmatlansági indítványa valójában az Egyesült Államok által támogatott összeesküvés.

A 2018-ban megválasztott egykori krikettsztár népszerűsége az elmúlt évek során jelentősen megkopott, és alighanem abban reménykedett, hogy a választók összezárnak mögötte, ha az USA áldozatának állítja be magát. Már nem derül ki, hogy működött volna-e a stratégia, hiszen az előrehozott választások elmaradnak - legalábbis egyelőre.

A legfelsőbb bíróság csütörtökön késő este kihirdetett egyhangú ítélete elrendelte, hogy már szombatra összehívják a parlament alsóházát a bizalmi szavazásra, amelyet Khan nagy valószínűséggel elveszít.

Valójában az lett volna a meglepetés, ha Imran Khan kitölti az ötéves mandátumát, ugyanis az ország 75 éves fennállása alatt ez még egyetlen pakisztáni miniszterelnöknek sem sikerült.

Teljesítetlen ígéretek

Egy amerikai összeesküvés kétségtelenül vonzó magyarázat lehet Imran Khan szavazói számára, azonban megfigyelők szerint a kormányfő szénája külső beavatkozás nélkül is meglehetősen rosszul áll.

A 69 éves politikus 2018-ban korrupcióellenes programmal szerezte meg a hatalmat. Azt ígérte, hogy elkergeti a "tolvaj politikai elitet", illetve létrehozza az "iszlám jóléti államot".

Ehhez képest katasztrofálisan kezelte a Covid-válságot, de a gazdaság már a krízis előtt bukdácsolt. Az egy főre jutó GDP 2018-2020 között ötödével esett vissza, ezerötszáz dollárról ezerkétszázra. Az éves infláció márciusban elérte a tizenhárom százalékot. Pakisztán nemzeti valutája, a rúpia ötven százalékot veszített az értékéből Khan kormányzása alatt.

Ilyen körülmények között az amúgy sem túl kényelmes - kisebb koalíciós partnerekre támaszkodó - parlamenti többsége elolvadt. Még az általa alapított Pakisztáni Mozgalom az Igazságért párt (PTI) néhány tagja is disszidált. De ami talán még fontosabb, hogy kihátrált mögüle az elvileg semleges, de a politikára továbbra is jelentős befolyással bíró hadsereg.

A miniszterelnök tavaly ősszel összekülönbözött Qamar Javed Bajwa tábornokkal, a hadsereg vezérkari főnökével azon, hogy ki vezesse a híres-hírhedt ISI-t, a pakisztáni szolgálatok közötti hírszerzést, amely az ország öt hírszerző szolgálata közül a legnagyobb. Egyes elemzők szerint Bajwa tábornok számára elfogadhatatlan lett volna, ha  Khan a saját emberét ülteti vezető pozícióba, és ezzel megszakítja a katonai utódlási vonalat a szolgálat élén.

Az Amerika és szövetségesei elleni támadások szintén nemtetszést válthattak ki a hadseregben. Miközben Washingtonnal gyakran feszült volt a kapcsolata, Imran Khan kormánya egyre inkább Kínára támaszkodott a védelmi beszerzések terén - például a nyolcvanas években hadrendbe állított F-16-osok után J-10C vadászrepülőgépeket vásárol -

 , és jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal. A miniszterelnök február 24-én Moszkvába látogatott, és mindössze néhány órával azután parolázott Vlagyimir Putyinnal, hogy az orosz elnök elrendelte az ukrajnai inváziót. Mellesleg azóta is ellenáll a nyugati nyomásnak, hogy elítélje Oroszországot. Ezzel szemben a hadsereg vezérkari főnöke éppen múlt héten kemény szavakkal bírálta az ukrajnai inváziót.

A belpolitikai válság kitörésekor

Kína többé-kevésbé burkoltan jelezte, hogy a Khan-kormányzás folytatásában lenne  érdekelt. Az ellenzék bizalmatlansági indítványának bejelentése után Vang Ji kínai külügyminiszter közölte, hogy Peking hajlandó meghosszabbítani az éppen esedékes 4,2 milliárd dollárnyi pakisztáni kölcsönt. Egyúttal felszólította Pakisztán összes politikai pártját, hogy maradjanak egységesek „a stabilitás és a fejlődés érdekében”. Ezzel azonban éppenséggel nem segítettek Khanon, hiszen megfigyelők szerint a hadsereg egyik kritikája vele szemben éppen az, hogy túlságon elkötelezi Kína felé az országot.

Elhúzódó válság?

Az új kormányt egy szélesebb koalíció támogatná, a miniszterelnök pedig várhatóan Shehbaz Sharif, Khan elődjének, Nawaz Sharifnak a testvére lenne. Azonban megfigyelők szerint a jelenlegi ellenzéknek nem lesz könnyű dolga. A koalíció törékeny, a gazdasági problémák nem oldódnak meg automatikusan a kormányváltással, ráadásul a sarkukban lesz egy frusztrált ellenzéki párt, amelynek rajongói elhiszik, hogy Imran Khan valóban külső összeesküvés áldozata. A közeljövő belpolitikai turbulenciáit  sejteti az a javaslat, amelyet Khan egyik tanácsadója fogalmazott meg közvetlenül a legfelsőbb bíróság ítéletének kihirdetése után. Eszerint a leköszönő miniszterelnök pártjának valamennyi törvényhozója lemondana, így ha a jelenlegi ellenzék be is tud iktatni egy új kormányt, annak legitimitása csekély lesz.