Több mint 80 ország működtet ún. „aranyvízum” rendszert, vagyis teszi lehetővé az országban befektető külföldiek számára a gyorsított tartózkodási engedély vagy akár az állampolgárság megszerzését – derül ki egy friss tanulmánykötetből.

Katie Ananina kisebb híresség a kriptovalutázók körében. Az Orosz (The Russian) becenéven ismert emigráns a Plan B Passports vezérigazgatója, egy olyan cégé, amely segít a bitcoinbányászoknak vagy -tulajdonosoknak abban, hogy legális tartózkodási engedélyt vagy állampolgárságot szerezzenek egy másik országban. Ügyfél akad bőven, főleg a Covid-járvány óta, amikor az emberek rádöbbentek, hogy lehetnek bár a leggazdagabb ország polgárai, a mozgási szabadságuk korlátozott. A lezárások után a világ fokozatosan újra megnyílt, de a legtöbb állam szigorúan korlátozta, hogy külföldiek mennyi ideig tartózkodhattak a területén.

„Életünket számtalan módon meghatározza az állampolgárságunk. Az ország, ahová tartozunk, befolyásolja jogainkat, utazási lehetőségeinket és végső soron életlehetőségeinket” – írja Kristin Surak, az Arany útlevél című tanulmány ötet szerzője. A London School of Economics szociológusa hat éven át négy kontinensen végzett terepmunka eredményeit foglalta össze a napokban megjelent könyvében.

Csaknem kéttucat ország működtet úgynevezett állampolgárságot befektetés révén (Citizenship By Investment, CBI) programot, amely általában nagyon gazdag embereket vonz. A kérelmező befektet egy bizonyos összeget – jellemzően néhány százezer eurót – az ország ingatlaniparába, jótékonysági tevékenységbe vagy kormányzati programba, és a nemzet gazdaságához való jelentős hozzájárulásáért cserébe megkapja az állampolgárságot.

„Az új állampolgárság megszerzése ritkán könnyű.  De a tehetősek számára ez is csak ár kérdése” – mondja Surak.

A Google volt vezérigazgatója, Eric Schmidt néhány éve ciprusi állampolgárságot szerzett befektetéssel, ami lehetővé tette számára, hogy a Covid-zárlatok közepette az Európai Unióba utazzon.  Harlan Crow, az amerikai republikánusok milliárdos adományozója – aki arról híres, hogy drága ajándékokkal árasztotta el a legfelsőbb bíróság egyik bíróját, Clarence Thomast – 2012-ben állampolgárságot szerzett a karibi Saint Kitts és Nevis szigetén. Számos orosz oligarcha vásárolt ciprusi útlevelet.

Surak szerint évente körülbelül 50 ezer ember szerez második, harmadik vagy sokadik útlevelet befektetési programokon keresztül. 

Egy hasonló konstrukció, az úgynevezett „arany vízum” lehetővé teszi  a hosszú távú tartózkodást befektetéssel, és bár biztosítja az állampolgársággal járó szinte összes előnyt, nagy hátránya, hogy könnyedén visszavonható.

„Elárvult” egykori gyarmatok

A modern útlevél biznisz előzményei évtizedekkel korábbra nyúlnak vissza. Saint Kitts 1984-ben indította el programját, közvetlenül azután, hogy függetlenedett Nagy-Britanniától. Kiderült, hogy nem is olyan könnyű működtetni egy százezres országot, különösen akkor, ha mindent importálni kell, és nincs sok természeti erőforrás. Surak szerint kezdetben a programok kevésbé voltak stabilak, a kormányok gyakorta egyszerűen visszavonták a kiadott útleveleket.  A stabilizáció a 2000-es évek közepére tehető, és a „közvetítő” magáncégek megjelenésével hozható összefüggésbe.

Manapság egyes érintett országokban az állampolgársági befektetésekből származó pénz teszi ki a gazdaság jelentős részét, Saint Kittsben például a GDP több mint 40 százalékát teszi ki.  A turisztikai ágazatot súlyosan sújtó Covid-világjárvány csak fokozta ezekben az országokban a befektetési „éhséget”.

Nemzetbiztonsági aggályok

A CBI-programokat működtető országok közül egy maroknyi uralja a piacot: a legtöbb szegény, kis népességű egykori gyarmat, de akadnak olyanok is, amelyek szabad mozgást biztosítanak Európa-szerte.

Iparági szereplők szerint az „aranystandard” az ultragazdagok között, hogy korlátlanul be tudjanak lépni a schengeni országokba.

Málta régóta közönségkedvenc, noha az egyik legdrágább: befektetéseket, jótékonysági adományokat és ingatlanvásárlást is igényel, összesen jóval több mint 1 millió euró értékben. Ciprus szintén előkelő helyen szerepelt a listán, de a programot leállították, miután az Al Jazeera vizsgálata feltárta, hogy számos bűnöző kapott útlevelet. Daphne Caruana Galizia újságíró az aranyútlevél-program körüli korrupció után nyomozott 2018-ban, amikor meggyilkolták.

A hasonló programok más nem kívánt következményekkel is járhatnak. Portugáliában például az aranyvízumok felverték az ingatlanárakat. Viszont Ukrajna tavaly februári lerohanása után biztonsági aggályok is felmerültek.

Az Európai Bizottság tavaly márciusban felszólította a tagállamokat a CBI-programok leállítására, szeptemberben pedig bíróság elé citálta Máltát.

Bulgária már tavaly tavasszal lezárta az állampolgársági programját, Írország és Portugália pedig bejelentette, hogy megszünteti népszerű aranyvízum-programját.

Iparági források szerint az EU-ban a formális CBI-programokon kívül is megszerezhető pénzért az állampolgárság, például Szlovéniában, Szlovákiában Magyarországon vagy Ausztriában. De a Snapchat alapítója, Evan Spiegel például 2018-ban francia állampolgárságot kapott, mert állítólag „kivételes módon hozzájárult” a francia gazdasághoz.  Peter Thiel kockázatitőke-befektető 2011-ben kapott új-zélandi állampolgárságot hasonló kivételes körülmények között, a kormányzati dokumentumok szerint „vállalkozói készségei és jótékonykodása” miatt.