Hazatért a venezuelai ellenzék vezére, és ez próbára teszi Washington stratégiáját
Tíz emigrációban eltöltött hónap után titokban hazatért a venezuelai ellenzék vezére, a Nobel-békedíjas María Corina Machado, aki mielőbb demokratikus választásokat sürget. Ezzel nyomást helyezhet a Trump-adminisztrációra, amely hivatalosan demokratikus átmenetet akar Venezuelában, de nem hajlandó konkrét időpontot mondani a választásokra.
Az 1856-os venezuelai kolerajárvány idején Macario Yépez atya a Divina Pastora (Isteni Pásztorlány) szobra előtt imádkozva felajánlotta saját életét a kór megfékezéséért. A legenda szerint ő volt a járvány utolsó áldozata. Ez a történet alapozta meg a Szűzanyát pásztorlányként ábrázoló szobor népmentő és oltalmazó hírnevét. Azóta minden év január 14-én a Divina Pastorát több millió zarándok kíséri a Santa Rosa-bazilikából a barquisimetói katedrálisba. A venezuelai ellenzék és a lakosság számára ugyanakkor a körmenet évek óta a szabadságért való békés tüntetés helyszíne is. Amikor közel egyéves száműzetés után a szobor mellett tűnt fel, María Corina Machado önmagát a nyáját védelmező pásztorként, a rezsimet pedig a legyőzendő koleraként pozicionálta. Az ország legnépszerűbb politikusa a Santa Rosa-bazilikából hatalmas tömeg kíséretében, valóságos diadalmenetben indult el és vonult be a fővárosba, Caracasba.
Rejtélyes visszatérés
Machado hazatérésének pontos körülményeit sűrű homály fedi, környezete biztonsági okokra hivatkozva nem közölt részleteket az akcióról. A hozzá közel álló források szerint a venezuelai ellenzéki vezető szárazföldön, a kolumbiai határon keresztül lépett be az országba, de az egyelőre tisztázatlan, hogy milyen segítséget kapott. Az El País forrásai szerint a „veszélyes és kockázatos műveletben” több ország diplomáciai szereplői is közreműködtek. A nyilvános információk alapján az Egyesült Államok nem vett részt a szervezésben, bár nem akadályozta meg az utazást.
Két hete Machado asszony Panamában interjút adott a New York Timesnak, amelyben elmondta, hogy korábban hét alkalommal akadályozták meg a hazatérését, kétszer a júniusi földrengés után. Egy alkalommal például félúton visszafordították a repülőt, amelynek fedélzetén a venezuelai partok közelében fekvő Curaçao felé tartott. A Wall Street Journal szerint a szigetet ellenőrző holland hatóságok visszavonták a gép leszállási engedélyét, miután „megtudták”, hogy Washington nem járult hozzá a venezuelai ellenzéki vezető hazatéréséhez. Amikor erről kérdezték, az amerikai külügyminiszter félig-meddig kitérő választ adott. „Soha senkitől nem kértük, hogy akadályozza meg bárki belépését a világ bármely országába” – fogalmazott.
Egy ellenzéki forrás szerint végül az amerikaiak „hirtelen zöld utat adtak”, ezért tudott megvalósulni Machado visszatérése. Marco Rubio amerikai külügyminiszter ugyanakkor az El Paísnak azt állította, hogy Washington már hetekkel ezelőtt letárgyalta Delcy Rodríguez adminisztrációjával Machado biztonságos visszatérését, az Egyesült Államok által támogatott politikai megbékélési folyamat részeként.
A nemzetközi média szerint a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a Trump-kormányzat ezúttal belpolitikai megfontolásokból nem gördített akadályt az útjába. Venezuela fontos ügy a floridai latin-amerikai közösség számára, és a november eleji félidős választások előtt a republikánus adminisztráció nem engedheti meg magának azt a látszatot, hogy akadályozza az ellenzék legismertebb alakját.
A már említett interjúban Machado jelezte: eltökélt szándéka visszatérni Venezuelába, és ezt meg is fogja tenni, „hamarabb, mint gondolnák”. Arról is beszélt, hogy frusztrálja a kényszerű külföldi tartózkodás, és hogy kihagyták az egyeztetési folyamatból, amely az Egyesült Államok felügyelete alatt elindult a caracasi kormány és „az ellenzék egy másik szárnya” között.
A Trump-adminisztrációval kialakult feszültségről óvatosan nyilatkozott. Nem volt hajlandó részletezni aktuális kapcsolatát Marco Rubióval, és arra sem válaszolt, beszéltek-e a közelmúltban. Ugyanakkor világossá tette: nem nyugszik bele, hogy a demokratikus átmenetről szóló egyeztetések nélküle zajlanak.
Kispadon
María Corina Machado parlamenti képviselőként vált ismertté, de országos jelentőségű politikussá 2023-ban emelkedett, amikor fölényesen megnyerte az ellenzéki előválasztást. A Maduro-kormány mondvacsinált okokkal eltiltotta az indulástól, így a 2024-es elnökválasztáson végül az ellenzék Edmundo González diplomata mögé sorakozott fel, miközben a kampány nehezét továbbra is Machado vitte.
Az ellenzék szerint González által megnyert választást tömeges tiltakozások és hatalmi megtorlások követték. González külföldre menekült, Machado pedig több mint egy éven át Venezuelában bujkált, és csak 2025 végén hagyta el titokban az országot, hogy átvegye a neki ítélt Nobel-békedíjat.
Nem sokkal később Washingtonba ment, ahol személyesen Donald Trumpnak adta a Nobel-díját. Az amerikai elnök „csodálatos gesztusnak” nevezte az ajándékot, de egyúttal jelezte, hogy nem tart igényt a venezuelai ellenzék vezetőjének szolgálataira, mivel „nagyon jól kijönnek egymással” Delcy Rodríguezzel, az autokrata Nicolás Maduro korábbi helyettesével, aki főnöke elfogása után ideiglenes elnökként átvette az ország irányítását.
A hivatalos washingtoni verzió szerint Marco Rubio külügyminiszter kidolgozott egy háromlépcsős forgatókönyvet, amelyben a demokratikus átmenetet megelőzi a stabilizáció és a gazdasági helyreállítás. A stratégia alapján néhány hónapja tárgyalások zajlanak a Rodríguez-kormány és az ellenzék egy része között. Megállapodtak több száz politikai fogoly szabadon bocsátásáról, valamint megkezdték a legfelsőbb bíróság és a választási hatóság átalakításának előkészítését. A folyamat ugyanakkor lassú, konkrét választási menetrend továbbra sincs, és az egyeztetésekből éppen a legnépszerűbb venezuelai politikus, illetve mozgalma maradt ki.
„Úgy gondolom, ebben a tekintetben valódi előrelépést értünk el. De ha bárki megpróbálja megzavarni ezt a folyamatot, nagy kárt okoz Venezuelának” – fogalmazott hétfőn Marco Rubio amerikai külügyminiszter, aki de facto kormányzóként irányítja Venezuelát. Machado hazatérését kommentálva fontosnak tartotta leszögezni, hogy az ország választási infrastruktúrája nem áll készen „érvényes választások” megrendezésére. Ezt különböző hangsúlyokkal a Trump-kormányzat és maga az elnök időről időre elmondja, mintegy megindokolva a caracasi autoriter rezsim fenntartását.
Kellemetlen szövetséges
Machado és a Trump-adminisztráció közötti kapcsolat érezhetően megromlott az utóbbi néhány hónapban. A Nobel-békedíjas politikus éveken át Washington egyik legfontosabb venezuelai szövetségese volt. A Maduro-rendszerrel szembeni kemény fellépés híveként pozicionálta magát, és nyíltan támogatta az amerikai katonai beavatkozást is Venezuelában. Nem kis csalódást okozhatott neki, hogy a Fehér Ház a demokratikus ellenzék helyett Maduro korábbi helyettesére, Delcy Rodríguez alelnökre bízta az ország vezetését, közvetve pedig a politikai átmenet megszervezését is. Trump többször méltatta az ideiglenes venezuelai elnököt, miközben az amerikai vállalatok jelentős olaj- és nyersanyag-megállapodásokat kötöttek Caracasban. Machado nyíltan bírálta ezeket az egyezségeket, különösen az Alejandro Betancourt üzletemberrel kötött olajmegállapodást, amelynek alapján rábízták a venezuelai olajvagyon mintegy ötödének hasznosítását.
A New York Times-nak adott interjúban María Corina Machado Betancourt-t az „obszcén korrupció” egyik jelképének nevezte. Szerinte az üzletember azok közé tartozik, akik nagy hasznot húztak a chavista rendszer idején kötött állami szerződésekből, miközben az ország energetikai infrastruktúrája összeomlott. Kijelentette, hogy nem tartja megfelelő partnernek egy jövőbeli demokratikus kormány számára. Ugyanakkor Machado az interjúban hangsúlyozta, hogy egy jövőbeli kormánya tiszteletben tartaná a már megkötött szerződéseket, amelyek megfelelnek a venezuelai jogszabályoknak.
Ez azt mutatja, hogy Machadóra bonyolult egyensúlyozás vár. Nem akar nyíltan szembefordulni Washingtonnal, amely a demokratikus átmenetet a régi politikai és gazdasági elitre építi – már ha egyáltalán komolyan gondolja –, de nem is mehet el szó nélkül a régi rendszer embereinek helyzetbe hozása mellett, mert akkor saját hívei csalódnának benne. Ugyanakkor úgy kell felépítenie az egyelőre hipotetikus választásokra egy „ugrásra kész” politikai mozgalmat, hogy nem számíthat Washington feltétel nélküli támogatására – főleg anyagi téren –, és kizárólag békés eszközökkel kell nyomást gyakorolnia a hatalomra, amelynek elnyomó apparátusa lényegében sértetlenül fennmaradt.
Versenyfutás az idővel
Delcy Rodríguez alapstratégiája várhatóan az időhúzás lesz az El País által idézett elemzők szerint: megpróbálja felőrölni María Corina Machado politikai lendületét. Marisela Betancourt politológus szerint Machado a hazatérésével megakadályozza, hogy a korábbi ellenzéki vezető, Juan Guaidó sorsára jusson, vagyis a száműzetésben fokozatosan elveszítse a politikai relevanciáját.
Ugyanakkor Washington nem véletlenül igyekezett távoltartani Machadót. A rendkívül népszerű ellenzéki vezető tömegtámogatása olyan nyomást gyakorolhat az átmeneti kormányra, amely már veszélyezteti Washington többlépcsős stratégiáját. A Bloomberg által idézett felmérés szerint a választók több mint fele rá szavazna egy elnökválasztáson, miközben Delcy Rodríguez támogatottsága jóval alacsonyabb. Egy elsietett választás ugyan növelheti Machado győzelmi esélyeit, de egyúttal ellenreakciót válthat ki a chavista rendszer még mindig befolyásos köreiből, és kisiklathatja a békés hatalomátadást. Ha Caracasban ismét erőszakosan oszlatnak fel tüntetéseket vagy ellenzéki vezetőket börtönöznek be, az amerikai kormány arra kényszerülhet, hogy világosabban állást foglaljon: valóban a szabad választások felé kívánja-e terelni Venezuelát, vagy fontosabbak számára az energetikai megállapodások és az azokat biztosító politikai stabilitás, akár egy autoriter hatalom fenntartása árán is.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT
_(1).jpg)
