Az amerikai hadsereg mozgósítása és a fenyegető nyilatkozatok nyomán egyre többen tartanak attól, hogy Washington hamarosan lecsap Iránra. Ha ez megtörténik, a következmények messze túlmutathatnak a térségen. Egy brit biztonságpolitikai szakértő hét lehetséges forgatókönyvet rajzolt fel – a gyors megállapodástól a teljes káoszig.

Január utolsó napjaiban kemény hangvételű üzenetet tett közzé Donald Trump. Az Egyesült Államok elnöke a Truth Social közösségi platformon közzétett bejegyzésében arról írt, hogy egy „hatalmas armada” tart Irán felé. Szavai szerint a flotta gyorsan halad, jelentős erőt képvisel, és egyértelmű céllal közeledik a térséghez. Hangsúlyozta: a haditengerészeti kötelék nagyobb, mint a korábban Venezuelába vezényelt egység, és élén az Abraham Lincoln repülőgép-hordozó áll.

Az amerikai elnök kiemelte, hogy a flotta „készen áll, hajlandó és képes” arra, hogy szükség esetén gyorsan és erőteljesen végrehajtsa küldetését. Hozzátette: reményei szerint Irán mielőbb tárgyalóasztalhoz ül, és egy „igazságos és méltányos” nukleáris megállapodást köt, amely garantálja, hogy Teherán nem fejleszt atomfegyvert, ugyanakkor minden fél számára elfogadható feltételeket biztosít. „Az idő fogy, a gyors cselekvés valóban létfontosságú” – fogalmazott. Bejegyzésében Trump a tavalyi amerikai légicsapásokat is felidézte, jelezve: amennyiben nem születik megállapodás, a következő támadás jóval súlyosabb lehet.

Pár nappal korában Davosban is hasonló fenyegető kijelentést tett: „Nagyon sok hajónk megy abba az irányba, biztos, ami biztos… Inkább nem szeretném, ha bármi történne, de szorosan figyelemmel követjük őket (Iránt).” Egyelőre nem egyértelmű, mennyire valós az amerikai katonai fellépés veszélye Irán ellen. Nem zárható ki, hogy a jelenlegi hadmozdulatok elsősorban nyomásgyakorlásra szolgálnak, és Washington ezzel próbálja tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Teheránt, felgyorsítva egy esetleges nukleáris megállapodás létrejöttét.

Kapcsolódó

Sűrűsödnek a kételyek az esetleges iráni beavatkozás hatásait illetően

A célzott, következésképp korlátozott akciók pedig aligha vezetnek rendszerváltáshoz.

USA Amerika Irán Teherán tüntetés kivégzés Donald Trump

Ugyanakkor a nemzetközi sajtóban egyre több jel utal arra, hogy az Egyesült Államok akár napokon belül csapást mérhet Iránra. Bár a lehetséges katonai célpontok nagyjából körvonalazhatók, a következmények kimenetele rendkívül bizonytalan. Amennyiben az utolsó pillanatban sem születik megállapodás, és Donald Trump elnök elrendeli a támadást, többféle forgatókönyv is elképzelhető. Frank Gardner, a BBC biztonságpolitikai tudósítója hét lehetséges forgatókönyvet vázolt fel a fejlemények alakulására.

1. Precíziós csapások és optimista demokratikus átmenet

Az egyik – meglehetősen optimista – forgatókönyv szerint az amerikai légierő és haditengerészet korlátozott, célzott támadásokat hajt végre az Iráni Forradalmi Gárda és a Baszídzs félkatonai erők bázisai, rakétasilói, valamint az iráni nukleáris program létesítményei ellen. A precíziós csapások minimális civil áldozattal járnának. Az elképzelés szerint az amúgy is meggyengült rezsim megbukik, és Irán idővel demokratikus átalakuláson megy keresztül, visszatérve a nemzetközi közösségbe. 

A történelem azonban óvatosságra int: Irak és Líbia esetében a nyugati katonai beavatkozás ugyan megdöntötte a diktatúrákat, de hosszú éveken át tartó káoszt és erőszakot hozott. Szíria, amely 2024-ben saját forradalom révén buktatta meg Bassár el-Aszadot külső katonai beavatkozás nélkül, eddig valamivel stabilabb pályán halad.

2. A rezsim túléli, de mérsékli politikáját

Egy másik lehetőség az úgynevezett „venezuela-i modell”: az amerikai katonai fellépés erőteljes, de nem döntő, így a rezsim fennmarad, ugyanakkor kénytelen visszafogni politikáját. Ez Irán esetében azt jelentené, hogy az Iszlám Köztársaság megmarad, ám csökkenti regionális milíciák támogatását, visszafogja nukleáris és ballisztikus rakétaprogramját, valamint enyhíti a belpolitikai elnyomást. Bár ez a forgatókönyv elméletileg stabilizáló hatású lehetne, kevéssé valószínű: az iráni vezetés több mint négy évtizede következetesen ellenáll a külső nyomásnak és a belső reformkísérleteknek.

3. A rezsim összeomlik, katonai vezetés veszi át a hatalmat

Sok elemző szerint ez az egyik legvalószínűbb kimenet. Bár a rezsim népszerűsége jelentősen megkopott, az országban továbbra is erős és kiterjedt biztonsági apparátus működik, amelynek létérdeke a fennálló rendszer megőrzése. A korábbi tiltakozási hullámok azért nem vezettek rendszerváltáshoz, mert nem történt jelentős átállás a hatalmi struktúrából a tüntetők oldalára, miközben a vezetés kész korlátlan erőszakot alkalmazni hatalma megtartásáért. Egy amerikai támadást követő zűrzavarban könnyen elképzelhető, hogy Iránban egy erős katonai vezetés, a Forradalmi Gárda kulcsszereplőivel, veszi át az irányítást.

4. Irán katonai válaszcsapásai amerikai és szövetséges célpontok ellen

Teherán már jelezte: bármilyen amerikai támadásra válaszolni fog. Bár az iráni hadsereg nem mérhető az amerikai légierő és haditengerészet erejéhez, jelentős rakéta- és drónarzenállal rendelkezik, amelyet részben föld alatti létesítményekben és hegyvidéki rejtekhelyeken tárol.

Az Öböl térségében számos amerikai bázis található – például Bahreinben és Katarban, amelyek potenciális célpontok lehetnek. Emellett Irán olyan országok kritikus infrastruktúráját is támadhatja, amelyeket az amerikai műveletekben résztvevőnek tekint, például Jordániát vagy Izraelt. A 2019-es, szaúdi olajlétesítmények elleni drón- és rakétatámadás megmutatta, mennyire sebezhető a térség infrastruktúrája. Az Öböl menti arab államok ezért rendkívül feszült helyzetben várják a fejleményeket, attól tartva, hogy egy amerikai akció következményei őket sújtják majd.

5. A Hormuzi-szoros elaknásítása

Irán egyik leggyakrabban emlegetett válaszlépése a tengeri aknák telepítése lehet a Perzsa-öbölben. Az 1980–88-as iráni–iraki háború idején már alkalmazták ezt a módszert, amely komoly veszélyt jelent a globális kereskedelemre és az energiaszállításra. A Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb tengeri szűk keresztmetszete: a globális LNG-export mintegy ötöde, valamint a kőolaj és olajtermékek jelentős része ezen az útvonalon halad át. Egy aknásítás súlyosan megzavarná a világkereskedelmet és az olajárakat.

6. Egy amerikai hadihajó elsüllyesztése

Egy kevéssé valószínű, de súlyos következményekkel járó forgatókönyv szerint Irán aszimmetrikus hadviseléssel próbálna csapást mérni az amerikai haditengerészetre. Az úgynevezett „rajtaütésszerű” támadás során drónok és gyorsnaszádok tömege támadhat egyetlen célpontra, túlterhelve a védelmi rendszereket. Az iráni Forradalmi Gárda haditengerészete kifejezetten az ilyen aszimmetrikus módszerekre specializálódott. Egy amerikai hadihajó elsüllyesztése – különösen ha túlélőket is foglyul ejtenének – súlyos presztízsveszteséget jelentene Washington számára. Bár ez a forgatókönyv kevéssé valószínű, a történelemben volt már példa hasonló sokkoló incidensekre.

7. A rezsim bukása és általános káosz

Az egyik legnagyobb félelem, hogy egy támadás végül a rezsim összeomlásához, majd hosszan tartó instabilitáshoz vezet. A hatalmi vákuum polgárháborút, etnikai konfliktusokat és regionális instabilitást idézhet elő. A kurd, beludzs és más kisebbségek saját biztonságuk érdekében fegyveres önszerveződésbe kezdhetnek. Bár a térség számos állama – mindenekelőtt Izrael – nem bánná az Iszlám Köztársaság meggyengülését, senki sem szeretné, ha a közel-keleti térség egyik legnépesebb állama, mintegy 93 millió lakossal, teljes káoszba süllyedne. Egy ilyen helyzet súlyos humanitárius és menekültválságot indíthatna el.

A legnagyobb kockázat jelenleg az, hogy az Egyesült Államok jelentős katonai erőt vont össze Irán közelében, és ha Washington úgy érzi, a hitelessége forog kockán, végül lépnie kell. Egy esetleges háború azonban könnyen elhúzódhat, világos végkimenetel nélkül, kiszámíthatatlan és messzemenő következményekkel.