Megszólalt a héten a Kárpáti Igaz Szóban Szabó Sándor főszerkesztő és beszámolt arról, hogy október 20-án Ungvár központjában ünnepélyes keretek között leplezték le Nagy Imre, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökének mellszobrát. Kocsis András Sándor szobrászművész alkotását Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET), a budapesti székhelyű Oltalom Karitatív Alapítvány, a Wesley János Lelkészképző Főiskola és Ukrajna Magyarországi Nagykövetsége állította. Az emlékmű talapzatában elhelyezték a megyeháza előtt álló egykori Lenin-szobor darabkáit is.

Annak ellenére, hogy Ungvár közvetlenül nem játszott szerepet Nagy Imre életrajzásban, Kárpátalja legnagyobb városa és közigazgatási központja közvetett módon viszont az 1956-os forradalom napjaiban mégis döntően alakította a tragikus sorsú magyar miniszterelnökének a sorsát.

November elsején, amikor a tököli szovjet repülőtérre szállított, akkor még a Nagy Imre kormány államminisztereként tevékenykedő Kádárral Andropov budapesti szovjet nagykövet, aki az első olyan KGB-elnök volt, akiből később pártfőtitkár lett, közölte, hogy a legfelső szovjet vezetés kíván vele tárgyalni, mégpedig titokban és azonnal, – őt előbb Munkácsra, majd Ungvárra utaztatták. Az akkori Szovjetunió nyugati határvárosának számító régióközpontban Leonyid Brezsnyev későbbi pártfőtitkár, akkor a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) Központi Bizottsága elnökségének tagja várta őt, aki az SZKP legfelső vezetősége megbízásából volt Kádár valójában elrablási akciójának a végrehajtási felelőse. Az alkalmi ungvári „vendéglátó” nem volt különösebben bőbeszédű a „vendéggel”, Kádárt pedig rögvest Moszkvába szállították, ahol a megérkezésekor még azt sem tudhatta biztosan: fogoly-e vagy tárgyalópartner? Csak amikor ezután már egyenesen az SZKP KB elnökségének ülésén találta magát, szembesült azzal, hogy az utóbbi szerepet szánták neki. Az egykori ungvári találkozót amúgy jóval később, az 1970-es években, amikor már mindketten első számú pártvezetőként ültek egy asztalhoz, Brezsnyev fel is idézte, elmondva, hogy elhiszi, milyen nehéz lehetett ez a mozzanat a mit sem sejtő Kádárnak, de neki még rosszabb volt, mert az egész akció sikeréért ő viselte a felelősséget.

Ungvár az ezt követő november elejei napokban is sajátos módon volt fontos helyszíne volt az 1956-os magyar forradalomnak. A városban működött az a szovjet operatív központ, amely a szabadságharc leverését szervezte és indítványozta. Innen, Ungvár térségéből sugározták szovjet katonai adók például annak a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak a felhívását, melyet a történelemkönyvek az első Kádár-kormányként tartanak számon. Ily módon a 70 évvel ezelőtti magyar népfelkelés és szabadságküzdelem eltiprása innen, a szovjet birodalom nyugati bástyájából indult ki.

Arról, hogy a fentebb részletezett 70 évvel ezelőtti nemkívánatos epizódoknak a helyszínéül szolgált az egykori Ung vármegyei székhely és ezzel ’56 kapcsáén negatív kicsengése is lett az Ungvár városnévnek, arról értelemszerűen legkevésbé az itt lakók tehetnek. Arról viszont már igen, és ez messzemenően értékelendő, hogy most, hét évtizeddel a méltatlanul megtörtént „hírbe hozás” után a település eldöntötte: lemossa azt a szégyenfoltot, amivel besározta nevét a szabadság- és demokráciaellenes szovjet kommunista diktatúra. Tette pedig ezt oly módon, hogy ami és ahogyan ez kedden megtörtén az ungvári központjában, a szovjet diktatúrák kárpátaljai és kelet-európai áldozatainak közös emlékhelyén, a Majdan Hősei parkban, az valóban csak megsüvegelhető lehet.

De miről is van szó?

Az ezúttal ismertetésre választott, a Kárpáti Igaz Szóban fotókkal gazdagon illusztrált helyszíni tudósításnak már a bevezető soraiból megkapjuk e kérdésre a választ:

„Ünnepélyes keretek között avatták fel kedden Ungváron Nagy Imre, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökének mellszobrát. Az október 20-i eseményen magyar és ukrán közéleti szereplők, diplomaták, valamint a kárpátaljai magyarság képviselői közösen tisztelegtek a magyar történelem meghatározó alakjának emléke előtt. A felszólalók párhuzamot vontak az 56-os magyar szabadságharc és Ukrajna jelenlegi küzdelme között, hangsúlyozva a szabadság, a nemzeti önrendelkezés és a két nép közötti szolidaritás jelentőségét.”

Ezek mellett arról is tájékoztat Szabó Sándor rögvest, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójához kapcsolódó megemlékezések részeként felavatott portrészobor Kocsis András Sándor szobrászművész alkotása, amelyet a művész Ungvár városának ajándékozott, az emlékmű pedig az első olyan köztéri alkotás Ukrajnában, amelyet kifejezetten Nagy Imre tiszteletére állítottak.

Cikkének folytatásában szerzőnk elmondja, az avatóünnepségen elsőként Fegyir Sándor, Ukrajna magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete kapott szót, aki azt követően, hogy köszönetet mondott a magyar népnek azért a segítségért, amelyet Oroszország teljes körű inváziójának 2022-es kezdete óta nyújt Ukrajnának, külön méltatta a szoborállítás kezdeményezőjét, Iványi Gábor lelkészt, valamint Karácsony Gergely budapesti főpolgármester és Bacskai József ungvári magyar főkonzul támogató szerepét. Köszönetét fejezte ki egyúttal a Kárpátaljai Megyei Tanácsának és Katonai Közigazgatásnak, illetve Ungvár városvezetésének is, amiért nyitottan fogadták a szoborállítás tervét.

Beszédében a diplomata hangsúlyozta, hogy az 1956-os magyar forradalom nem csupán Magyarország történelmének kiemelkedő eseménye, hanem más nemzetek szabadságtörekvései számára is példát jelentett. Mint fogalmazott, hetven évvel ezelőtt a magyar nép megmutatta, hogy kész szembeszállni a totalitárius rendszerrel, és akár súlyos áldozatok árán is kiállni a szabadság mellett.

A „lövészárok professzor" néven ismert, kárpátaljai magyar származású egyetemi tanárból és önkéntes katonából lett nagykövet párhuzamot vont az 1956-os magyar események, az 1968-as prágai tavasz, a lengyel demokratikus ellenállás, az 1989-es romániai forradalom és a 2013-ban kezdődött ukrajnai Méltóság Forradalma között. Hangsúlyozta, hogy a szabadságért vállalt magyar áldozat más népek számára is erkölcsi példává vált, majd „Köszönöm, Magyarország! Köszönöm, magyarok!” szavakkal zárta magyar nyelven a mondandóját Fegyir, hozzátéve, hogy Ukrajnában tisztelettel őrzik Nagy Imre emlékét, és büszkék történelmi helytállására.

Budapest főpolgármestere, aki megtiszteltetésnek nevezte, hogy Magyarország fővárosát képviselheti az ungvári szoboravatáson, az ünnepi köszöntőjében az 1956-os forradalmat a magyar történelem egyik legmagasztosabb, ugyanakkor legfájdalmasabb eseményének nevezte – olvashatjuk a helyszíni tudósításban. Karácsony Gergely felidézte, hogy a magyar nép szabadságtörekvéseit a szovjet hadsereg vérbe fojtotta, a megtorlások során pedig több száz embert végeztek ki, köztük Nagy Imre miniszterelnököt is. Arról is szólt: Nagy Imre ungvári szobrának felavatása túlmutat a történelmi megemlékezésen: egyúttal tiszteletadás minden olyan nemzet előtt, amely nem hajlandó lemondani szabadságáról.

Karácsony megszólalásából Szabó Sándor külön kiemelte, hogy a főpolgármester szerint „1956 egyik legfontosabb történelmi tanulsága, hogy a szabadságukért küzdő nemzeteket nem szabad magukra hagyni. Emlékeztetett arra, hogy a magyar forradalom idején a világ figyelme Magyarországra irányult, a remélt nemzetközi segítség azonban elmaradt.”

A budapesti vendégszónok természetesen nem kerülte meg annak kifejtését sem, hogy mit gondol arról a honvédő háborúról, amelyre a putyini agresszió következtében immár öt és fél éve kényszerül az ukrán nép. Álláspontját megfogalmazva ez ügyben leszögezte, hogy az Ukrajnában élő ukránok, magyarok és más nemzetiségek közös küzdelme nem kizárólag Ukrajna jövőjéről szól, hanem arról az alapelvről is, hogy egyetlen nagyhatalom sem rendelheti saját akarata alá más népek szabadságát és önrendelkezését. Egyúttal reményét is kifejezte, hogy Ukrajnában mielőbb igazságos béke születhet, az ország pedig az európai közösség egyenrangú tagjává válhat.

Szabó Sándor arról is beszámolt ezt követően, hogy Karácsony nyomatékosan hangsúlyozva a kárpátaljai magyar közösség szerepét, amely összekötő kapocsként szolgálhat Magyarország és Ukrajna között, kitért a magyar–ukrán kapcsolatok alakulására is. Véleménye szerint a magyarországi politikai változások új fejezetet nyithatnak a két ország együttműködésében. Üdvözölte továbbá az ukrán parlament közelmúltbeli, a kárpátaljai magyarság szempontjából is jelentős törvényhozási lépéseit, amelyek szerinte Ukrajna európai integrációját és a két ország kapcsolatainak javítását egyaránt elősegíthetik.

Riporterünk végül felidézte, hogy beszéde végén a főpolgármester tolmácsolta Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin üzenetét, aki magyarországi elfoglaltságai miatt nem tudott személyesen jelen lenni az avatáson, de örömmel és meghatottsággal fogadta, hogy nagyapja emléke Ungváron is köztéri alkotás formájában él tovább.

Cikkének következő passzusaiban a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője a Nagy Imre szoborállítás ötletgazdája, az elmúlt másfél évtizedben a hatalom által megalázóan meghurcolt metodista hitvallású magyarországi egyház lelkészi elnöke szavainak tolmácsolására vállalkozott. Iványi Gábor a szabadság egyetemes értékéről és a nemzetek közötti összetartozásról szólt és mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy „a szabadság Isten egyik legnagyobb ajándéka, amelynek megőrzése minden ember és nemzet közös felelőssége”, illetve annak a meggyőződésnek adott hangot, miszerint „bár az embereket különböző nyelvek, kultúrák és történelmi tapasztalatok választják el egymástól, az alapvető emberi értékek közösek.”

A lelkész a hit és a szabadság szoros kapcsolatára is rámutatott, kifejtve, hogy a hit olyan belső meggyőződés, amely akkor is cselekvésre ösztönzi az embert, amikor céljaiért áldozatot kell vállalnia. Ezután felidézve Nagy Imre történelmi szerepét az 1989-es újratemetés jelentőségéről is beszélt, amely a magyarországi rendszerváltozás egyik meghatározó jelképes eseményévé vált. Az újratemetés szerinte egy korszak lezárását és a közép-kelet-európai diktatúrák összeomlásának előszelét jelentette. Végül Karácsony Gergelyhez hasonlóan, ő is reményét fejezte ki, hogy Ukrajnában elérkezik az igazságon és a szabadság tiszteletén alapuló béke időszaka.

Természetesen helyet kaptak a beszámolóban Roman Szaraj, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke által elmondottak, akárcsak Ungvár polgármesterének, Bohdan Andrijivnek a köszöntő szavai is.

Előbbi beszédében párhuzamot vont az 1956-os magyar forradalom és Ukrajna jelenlegi szabadságharca között. Hangsúlyozta továbbá, hogy mindkét nemzet megtapasztalta az elnyomást, és kész volt áldozatokat hozni függetlenségéért. Akárcsak Fegyir Sándor nagykövet, maga is köszönetet mondott a magyar nép szolidaritásáért, és reményét fejezte ki, hogy Ukrajnában mielőbb igazságos béke születhet.

Utóbbi felszólaló Nagy Imrét a szabadság és az európai értékek jelképeként méltatta, majd emlékeztetett arra, hogy a magyar forradalom eszméi napjainkban is aktuálisak, különösen a háború sújtotta Ukrajnában. Felidézte, hogy az ünnepséget megelőzően a vendégekkel közösen felkeresték az ungvári katonai temetőt, ahol az Ukrajna védelmében elesett katonák között 15 magyar nemzetiségű nyugszik.

Szabó Sándor híradásának a végén az avatóünnepség mélyen megindító fináléját idézte meg: „A megemlékezés és a szoboravatás Balatoni Péter zongoraművész jótékonysági koncertjével zárult. A hangversenyen önkéntes adományokat gyűjtöttek az Ukrajnát védő katonai egységek támogatására, amelyek soraiban magyar nemzetiségű katonák is szolgálnak.”