Több elemzés is megjelent az elmúlt napokban a nemzetközi sajtóban az orosz–ukrán háború lehetséges kimeneteléről. A felvázolt forgatókönyvek a gyorsan véget érő katonai konfliktustól Vlagyimir Putyin bukásán át a NATO–Oroszország-összecsapásig terjednek.

A BBC forgatókönyvei

A BBC külpolitikai szakírója, James Landale öt forgatókönyvet valószínűsít. Az első szcenárió szerint a háború rövid ideig tart: szerinte Oroszország fokozza a katonai műveleteit az ukrán célpontok ellen, és sűrűsödnek a kritikus infrastruktúrára irányuló kibertámadások is. Több ezer civil hal meg, Kijev néhány napon belül elesik, Volodimir Zelenszkij kormányát pedig egy Moszkva-barát kormány váltja. A  brit szakíró felhívja ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy bármilyen illegitim oroszbarát kormány sebezhető a lázadással szemben, ezért egy ilyen eredmény instabil maradna, és nagy lenne a konfliktus újbóli kitörésének esélye.

Az előbbinél valószínűbb, második forgatókönyv szerint a háború elhúzódik. Ennek oka a meglepően erős ukrán ellenállás, a rossz orosz logisztika és az alacsony morál, ilyen körülmények között a nagyobb városok, főleg a főváros bevétele hosszú ostrom árán sikerülhet csak. Ha sikerül is az oroszoknak bevenniük a nagyobb ukrán városokat, kérdéses egy olyan nagy területű ország ellenőrzés alatt tartása, amelyben folyamatos lázadásokkal kell majd küzdeniük. „És akkor, talán sok év múlva, talán új vezetéssel Moszkvában, az orosz erők végül meghajolva és véresen hagyják el Ukrajnát, ahogy elődeik 1989-ben Afganisztánból távoztak az iszlamista lázadók elleni harc után egy évtizeddel” – véli James Landale.

A harmadik forgatókönyv szerint Európára is kiterjed az orosz–ukrán háború. Ez akkor történhet meg a BBC szakírója szerint, ha Putyin megpróbálja elfoglalni a Moldovai Köztársaságot és Grúziát (Georgiát), vagy ha Putyin a NATO-országok fegyverszállítmányát túlzott közbeavatkozásnak minősíti. Oroszországnak elég akár csak egyetlen NATO-tagállamot megtámadnia, a katonai szövetségnek a kollektív védelem szerződésben rögzített elve alapján ez az összes tagállam elleni támadásnak minősül, ami azonnali óriási konfliktushoz vezetne. Lendale szerint Putyin erre akkor lenne képes, ha úgy érezné, hogy vesztésre áll Ukrajnában, vagy így tudná megmenteni a hatalmát.

A negyedik forgatókönyv szerint létrejöhet egy diplomáciai megoldás különböző feltételekkel. Ez akkor történhet meg, ha Moszkva egyre nehezebb helyzetbe kerül a háborúban, a nyugati szankciók egyre nagyobb gondot okoznak, a hazai közvélemény pedig a veszteségek láttán Putyin ellen fordul. Az orosz államfő láthatja úgy, hogy a háború folytatása nagyobb kockázatot jelent a hatalmára nézve, mint a háborúból való kiszállás okozta megaláztatás. A kulcskérdés Landale szerint az, hogy Putyin tudja, mi kellene a nyugati szankciók feloldásához, hogy legalább egy arculatmentő alkut köthessen a nyugati szövetségesekkel.

Az ötödik forgatókönyvet Vlagyimir Putyin hatalmának vége jelentené a BBC cikke szerint. Ez most elképzelhetetlennek tűnik, de azt sem sokan gondolták, hogy háború lesz, vagy ha elindul, az orosz erők megtorpannak – érvel a szakíró, aki idézi Lawrence Freedmant, a londoni King’s College hadtudományi professzorát, aki a héten azt írta: „Most már ugyanolyan valószínű, hogy Moszkvában rendszerváltás lesz, mint Kijevben”. Landale szerint, ha kellő mértékben esik Putyin népszerűsége, a Nyugat pedig egy új, mérsékeltebb kormányhoz köti a szankciók eltörlését, akár puccs is jöhet Moszkvában – de csak akkor, ha azok a háttéremberek, akik eddig elhitték, hogy Putyin a hasznukra volt, belátják, hogy már mások szolgálják az érdekeiket.

Az AFP öt forgatókönyve

A szakértőket megszólaltató szombati összeállításában az AFP a háború kimenetelének öt lehetséges forgatókönyvét vázolta fel. Az első szcenárió szerint a nyugati szövetségesek szankcióinak hatására Vlagyimir Putyin megbukik. Az orosz gazdaságot összeroppantják a büntetőintézkedések, a nélkülözni kényszerülő lakosság fellázad, a hadsereg és az oligarchák pedig úgy döntenek, hogy kihátrálnak a Kreml ura mögül.

A moszkvai Carnegie Központ elemzője, Andrej Kolesnyikov szerint ennek a forgatókönyvnek egyelőre kicsi a valószínűsége. Felhívta a figyelmet arra, hogy független felmérések szerint Putyin továbbra is népszerű Oroszországban, és a súlyos nyugati gazdasági szankciók hatására a politikai osztály és az oligarchák nemhogy az államfő ellen fordulnak, hanem összezárnak a Kreml védelmében.

A második forgatókönyv szerint az orosz hadsereg elfoglalja Ukrajnát. Több elemző véli azonban úgy, hogy ez sem valószínű. „Ezt a háborút Vlagyimir Putyin nem tudja megnyerni, bármeddig is tart. A hadsereg behatolása egy városba nem jelenti a város elfoglalását” – véli Lawrence Freedman brit történész, a londoni King's College munkatársa. Bruno Tertrais, a Stratégiai Kutatásért Alapítvány (FRS) igazgatóhelyettese Ukrajna annektálását vagy akár a német vagy koreai mintára történő kettéosztását sem tartja valószínűnek. Legfennebb azt, hogy Oroszország bábkormányt állít Ukrajna élére.

A harmadik forgatókönyv szerint az országuk szétrombolása és a jelentős katonai veszteségeik ellenére az ukránok ellenállnak az orosz támadásnak. Egy név nélkül nyilatkozó nyugati diplomata felhívta a figyelmet arra, hogy az ukrán állam, a hadsereg és a közigazgatás nem omlott össze, a lakosság egy emberként sorakozott fel Volodimir Zelenszkij államfő mögé. A NATO fegyverszállítmányaira és nyugati titkosszolgálatok információira támaszkodva Ukrajna városi hadviselésre rendezkedne be, amelyben a terepismeret döntő fontosságú lehet.

A negyedik szcenárió szerint a háború kiterjed más államokra. Oroszország már most ellenőrzése alatt tartja Fehéroroszországot, és Ukrajna lerohanása után szemet vethet a Moldovai Köztársaságra és Grúziára (Georgiára) is. Pascal Ausseur volt admirális, a Mediterrán Stratégiai Tanulmányokért Alapítvány (FMES) munkatársa szerint az már nem valószínű, hogy Putyin NATO-tagállamot is megtámadjon. De nem tart elképzelhetetlennek szórványos katonai összetűzéseket a nyugati szövetségesekkel a Fekete-tenger térségében, ahol mindkét fél számos hadihajót és harci gépet sorakoztatott fel.

Az ötödik forgatókönyv szerint kitör az atomháború. Ennek előzménye, hogy Putyin múlt vasárnap „maximális készültségbe” helyeztette Oroszország nukleáris fegyvereit. A Carnegie Központ munkatársa, Christopher Chivvis szerint az atomháború a világ történelmének „rendkívül veszélyes” fordulópontját jelentené. A Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR) munkatársa, Gustav Gressel azonban megnyugtatta a közvéleményt: szerinte ennek a forgatókönyvnek nagyon kicsi a valószínűségre, Putyin csak megfélemlítésnek szánta az orosz nukleáris fegyverek készenlétbe helyezésére vonatkozó bejelentését.

A The New York Times forgatókönyvei

A The New York Times szakírója és kolumnistája, Thomas Friedman három forgatókönyvet tart elképzelhetőnek. Az első szcenáriót – amely most éppen a szemünk előtt zajlik – írásában a „végzetes forgatókönyvnek” nevezte. Ennek lényege, hogy Putyin háborús bűnök elkövetésétől sem riad vissza célja – a független ukrán állam megsemmisítése – elérésért, és ebben megakadályozni sem lehet egy nukleáris háború kirobbantásának veszélye nélkül. E forgatókönyv szerint az orosz államfő „Európa Afganisztánját” hozná létre Ukrajna helyén, ahova hosszú távra rendezkedne be, és több tízezer katona állomásoztatásával próbálná ellenőrzése alatt tartani az országot.

A szakíró által „piszkos kompromisszumnak” nevezett második forgatókönyv szerint az ukránok elegendő ideig ellenállnak ahhoz, hogy a nyugati szövetségesek szankciói lerombolják az orosz gazdaságot, és valamilyen egyezségre kényszerítsék Putyint. A kompromisszum lényege pedig az lenne, hogy a tűzszünetért és az orosz csapatok visszavonásáért cserében Ukrajna átadja Oroszországnak a keleti szakadár területeket és ígéretet tesz arra, hogy soha nem lép majd be a NATO-ba. Putyin további feltétele a nyugati szankciók megszűntetése lenne. Friedmann szerint ennek a forgatókönyvnek kicsi a valószínűsége, főként azért, mert ezzel az orosz államfő beismerné, hogy fölöslegesen küldte halálba a katonáit, nem volt képes beolvasztani Ukrajnát az „orosz anyaországba”.

A harmadik forgatókönyv szerint az oroszok megbuktatják Putyint. A szakíró szerint ez a legkívánatosabb, de egyben legvalószínűtlenebb kimenetele lenne az orosz–ukrán háborúnak. Feltétele, hogy az oroszok rádöbbenjenek: kilátástalan a jövőjük, amíg Putyin a Kreml ura, és életszínvonaluk romlásával nekik kell megfizetniük az államfő nagyhatalmi törekvéseinek árát. Friedmann emlékeztetett arra, hogy már most ezrek tüntetnek Oroszországban a háború ellen, és a tiltakozó akciók kiszélesedhetnek, ha „sikerül áttörni a félelem falát”.