Újra fellángolt a vita Észtországban arról, hogy az „agresszor Oroszország” állampolgárságával rendelkező rezidensektől vonják meg a szavazati jogot az észtországi helyhatósági választásokon. A biztosítékot az vágta ki ezúttal, hogy az észtországi oroszok 75 százaléka Vlagyimir Putyinra szavazott a március 17-i elnökválasztáson.

Noha a korábbi évekhez képest jóval kisebb arányban vettek részt az észtországi oroszok a márciusi oroszországi elnökválasztáson, Moszkva tallinni nagykövetsége előtt így is hosszan kígyózó sorok alakultak ki. A látvány pedig sokak szerint megtorlásért kiáltott. Felvetették, hogy az Észtországban élő, de állampolgársággal nem rendelkező oroszokat fosszák meg a szavazati joguktól. „Erről nincs is mit tárgyalni, már régen meg kellett volna oldani” – szögezte le Ez elvi kérdés című szerkesztőségi cikkében a patinás Postimees.

Észtországban sokan egyetértenek azzal, hogy „az oroszok válasszanak csak Oroszországban”, ugyanakkor akadnak szép számmal olyanok is, akik szerint a kérdés korántsem ennyire egyszerű. Utóbbiak mindenekelőtt amiatt aggódnak, hogy mit mondana el az észt demokráciáról egy ilyen lépés.

Szovjet örökség

Észtország 1991-ben vált függetlenné, a Szovjetunió felbomlása után. Még azelőtt 22 éven át, az I. világháború végétől 1940-ig volt önálló állam. A Szovjetuniótól jelentős orosz kisebbséget örökölt. Hozzá kell tenni azonban, hogy nem minden orosz jövevény Észtországban. A szovjet időket megelőzően is számottevő orosz ajkú népesség élt a legészakibb balti területén, ahol a lakosság közel tizedét tették ki. Tény ugyanakkor, hogy arányuk ugrásszerűen nőtt a II. világháború után. A Szovjet Kommunista Párt „misszionáriusaiként”, katonai és rendőri személyzetként, illetve főként gyári munkásként nagyszámú orosz nemzetiségű vándorolt Észtországba. 1989-re a teljes lakosság közel egyharmadát tették ki.

A jövevények kérdése az észt nacionalisták egyik központi témája volt a peresztrojka idején, később pedig az újonnan függetlenné vált észt állam különböző eszközökkel – elsősorban rendkívül szigorú nyelvvizsgával – igyekezett korlátozni a bevándoroltak számára az állampolgárság megszerzését. A többnyire egykori iparvárosokban, kompakt nyelvi zárványokban élő oroszok számottevő hányada semmiféle állampolgársággal nem rendelkezik. Nem tudták, az észt nacionalisták szerint nem akarták elsajátítani az állam nyelvét a megkövetelt szinten.

A legfrissebb, 2021-es népszámlálás adatai szerint az 1,35 milliós lakosság 68 százaléka észt nemzetiségű, de a statisztikai hivatal szerint mindössze 1,13 millió rendelkezik észt állampolgársággal. 150 ezer „nem EU-tagország”, 65 ezer „meg nem nevezett” ország állampolgára, 736 fő esetében pedig az állampolgárság ismeretlen. A három említett kategóriába tartozó emberek elsöprő többsége orosz állampolgár vagy hontalan. Ezt bizonyítja nemzetközi jogvédők szerint, hogy korábbi népszámlálásokon a kompakt orosz településeken a lakosság kevesebb mint 50 százalékát tette ki az észt állampolgárok aránya.

Kollektív büntetés?

A tallinni sajtó 85 ezer körülire teszi a csak orosz állampolgársággal rendelkező észtországi rezidensek számát, a fehéroroszokét 3 ezerre becsülik. Rajtuk kívül az országban él mintegy 2,5 százaléknyi ukrán és 1 százalék körüli finn is. A szavazati jog korlátozása azonban utóbbiakat nem érintené.

Az ötlet egyébként a miniszterelnököt is adó Reform Párt állt elő tavaly augusztusban, a korabeli sajtóbeszámolók szerint teljesen váratlanul. Az időzítésnek köze lehetett ahhoz, hogy akkoriban robbant ki egy botrány, amely jelentősen megtépázta a legoroszellenesebb uniós vezető címére és a NATO főtitkári posztjára pályázó Kaja Kallas miniszterelnök hitelességét. Kiderült ugyanis, hogy több mint egy évvel az ukrajnai invázió után a kormányfő férjének egyik cége folytatta tevékenységét Oroszországban.

A botrány ellenére a novemberi választások után Kallas újabb kormányfői mandátumot szerzett. Idén januárban azon sajnálkozott újságírói kérdésre válaszolva, hogy elhúzódott az orosz állampolgárok szavazati jogának megvonása. A csúszást azzal magyarázta, hogy eredetileg a kormánykoalíció alkotmány módosítása nélkül akarta végrehajtani a változtatást. Az igazságügyi miniszter elképzelése szerint az oroszok szavazatai jogát ugyanúgy felfüggesztenék, „ahogy az elítélt bűnelkövetőkét”. Amíg Ukrajnában teljes körű háború zajlik, az agresszor ország állampolgárai nem szavazhatnak itt – magyarázta Kallas hozzátéve, hogy az államelnök alkotmányba ütközőnek tartja, ezért határozottan ellenzi a megoldást.

Az eredeti elképzelés szerint a rendelkezés már a 2025-ben esedékes helyhatósági választások előtt életbe lépett volna. Az államelnök kifogásai miatt abban maradtak, hogy az igazságügyi minisztérium előkészíti az alkotmány módosítását.

Hatalmi játszmák

Az oroszok szavazati jogának korlátozása kapcsán a hangadó újabban már az Isamaa („Haza”) nevű párt. A nemzeti-konzervatív, kereszténydemokrata alakulat a tavalyi választásokon mindössze a voksok 8 százalékát szerezte meg, időközben azonban a támogatottságát rekord szintre – egyes felmérések szerint 27 százalékra – növelte. Ami részben a kormány adóemelési terveinek hangos ellenzésével, részben a szavazati jogkorlátozás napirenden tartásával magyarázható. Ebben a kontextusban említendő, hogy sikerült átrajzolnia a többséget a tallinni városi tanácsban, illetve március végén leváltani az eredetileg orosz ajkú Mihhail Kőlvart polgármestert, véget vetve a Centrumpárt közel húszéves fővárosi dominanciájának. Kőlvartot tavaly szeptemberben választották meg a Centrumpárt elnökének, ami kilépési hullámot indított el a vezetőségben, őt ugyanis a párt „orosz szárnyával” azonosítják.

Jaak Allik szociáldemokrata politikus, volt művelődési miniszter az Isamaa hatalmi játszmáival magyarázza a szavazati jog témájának előtérbe kerülését. Az Európai Parlamenti választásra készülő pártnak valahogyan kompenzálnia kell, hogy Tallinnban éppen azokkal alkot koalíciót, akik ellen „válogatás nélkül és fáradhatatlanul” izgat országos szinten.

Ülle Madise, az alkotmányosság és az alapjogok fölött őrködő igazságügyi kancellár már korábban jelezte, hogy amennyiben az Észtország vagy más európai uniós tagállam állampolgárságával nem rendelkezőket megfosztanák „a több mint 30 éve megszerzett helyi választójoguktól”, a legfelsőbb bíróság elé viszi az ügyet.